Annak ellenére, hogy Pilisvörösváron az ilyen vásárnak a közelmúltban nem volt hagyománya, a helyiek nagy számban jöttek el, amivel maguknak a szervezőknek is kellemes meglepetést okoztak. A helyi civilek elismerést érdemelnek azért a hathatós marketingért, amivel sikerült ennyi embert megszólítaniuk. A legtöbb résztvevőt plakátokkal, a honlapon illetve az ismerősökön keresztül sikerült elérniük, ami egyben azt is jelenti, hogy SZKE-t egyre több helyi ismeri, és figyel fel a munkájára.

A megjelent 20-30 árus többségének nem lehetett oka panaszra. Volt, aki egy egész ládányi szerszámot adott el már a megérkezése utáni első órában. De akadt olyan is, aki már most igyekezett tágítani a rendezvény kereteit úgy, hogy nem csak használt tárgyakat, de a saját kézműves termékeit is magával hozta. A legkevesebb érdeklődőt talán a ruhákat árusító standok vonzották, ezek forgalmát valószínűleg egy külön, ruha cserebereként meghirdetett esemény tudná növelni. Számos gyerek is aktívan részt vett a programon, méghozzá sokkal inkább eladóként, mint vásárlóként, amit jól mutat az is, hogy a standok körülbelül harmadát tették ki a részben, vagy teljes egészében játékokat árusítók.

A Szebb Környezetünkért Egyesület szervezői egy külön sátorban várták az érdeklődőket, akik itt különböző HuMuSz kiadványokhoz és matricákhoz is hozzájuthattak. A legtöbben mégis a bolhapiac gyakoriságát firtató kérdésekkel keresték fel ezt a helyet, amivel nem kevés fejtörést okoztak a rendezőknek, hiszen az eredetileg tervezett évi egy alkalom a nagy sikert látva egyértelműen nem elégíti ki a helyiek igényeit. Felmerült, hogy a hagyományos piaccal egybekötve lehetne megtartani, de ez még a jövő zenéje. Ha pedig a – sokak által emlegetett – heti egy alkalom nyilván megvalósíthatatlan is, biztosak lehetünk abban, hogy még számos bolhapiaccal találkozhatunk a jövőben Pilisvörösváron.

De miért is szeretjük a cserebere börzéket? Egyrészt azért, mert lehet találkozni és beszélgetni másokkal, másrészt azért, mert mindeközben észrevétlenül azon dolgozunk, hogy kevesebb legyen a szemét. Ha ugyanis elcseréljük, vagy eladjuk feleslegessé vált tárgyainkat, azok nem a kukában végzik, hanem tovább élik életüket. Ráadásul nem kell megint egy Új Valamit beszereznünk a boltban, így egyszerre takarékoskodunk a saját pénzünkkel és a természeti kincsekkel is. Ezeken a vásárokon akár fiktív fizetőeszközök is használhatók a cserék megkönnyítésére, legyen az akár üveggolyó, vagy a szervezők pecsétjével ellátott papírdarab, kinek mi tetszik. Csere-bere börzét nagyon könnyű szervezni, csak egy kis lendület és néhány lelkes társ kell hozzá.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy semmilyen program - legyen az akár egyszeri, vagy rendszeres – nem valósulhat meg a helyi, aktív lakosok nélkül, ezért, bárki, aki fontosnak érzi, hogy tegyen valamit a közösségéért, bátran keresse meg a hozzá közel álló civil szervezetet, hiszen az ő összefogásuk nélkül ezek az események nem valósulhatnának meg.

Schmidt Gergő