A Csóri Alkotó Közösség és Csete Krisztián polgármester – aki maga is a civil szervezet aktív tagja – azt szeretnék elérni, hogy Csór a csóriak számára is érdekes és szerethető hely legyen. Ennek érdekében szerveznek különféle programokat, most például bolhapiacot - sok egyéb eseménnyel egybekötve.

Csórra a nemrég elkészült ifjúsági ház szabadtéri kemence-avatójára volt szerencsém megérkezni. Hogy a verőfényes napsütés, a kemencében sütött ínyencségek, esetleg az egymással való találkozás és beszélgetés lehetősége tette-e nem tudni, de a kb. 40-50 főnyi érdeklődő jóval meghaladta a várakozásokat . A hangulat egész idő alatt fesztelen és barátságos volt. A fiatalok többnyire az épületben csocsóztak, játszottak, míg a legkisebbek figyelmét - egy-egy felnőtt felügyeletével - a színes gyurmákkal való foglalatoskodás kötötte le az udvaron. Az idősebbek eközben az immár felszentelt kemence körül vették ki a részüket a munkából, vagy éppen – ahogy én magam is – annak eredményéből, az elkészült finomságokból.

A hangulatot tovább fokozták a különböző zenei előadások, dobosok és fúvósok. A ”sütnivalóért” is egy lelkes csóri lakos, Tóth Péter felelt, aki kenyérdagasztás közben igyekezett minden érdeklődővel megosztani szakmai fogásait: a 16 kg-os kiszerelésben malomból vásárolt liszt beszerzésétől kezdve egészen a dagasztás mikéntjéig. Ez utóbbi - lévén, hogy mindig akadt legalább két-három érdeklődő - nem is lehetett olyan könnyű feladat számára.

A polgármester a kemence megépülését a közösségi összefogás egyik eredményének tekinti, hiszen azt részben a lakosok által szelektíven gyűjtött és az önkormányzatnál leadott PET palackok után kapott pénzből finanszírozták. Emellett az ilyen kemencék elkészítése sok üveget igényel, amit szintén a helyiek gyűjtöttek össze. Mindeközben a bolhapiacon csak néhányan árusítottak, noha biztosan mindenkinek volt otthon ez-az, amit elcserélhetett volna. De hát minden szokás kialakulásához idő kell, valamikor el kell kezdeni.

De miért is szeretjük a cserebere börzéket? Egyrészt azért, mert lehet találkozni és beszélgetni másokkal, másrészt azért, mert mindeközben észrevétlenül azon dolgozunk, hogy kevesebb legyen a szemét. Ha ugyanis elcseréljük, vagy eladjuk feleslegessé vált tárgyainkat, azok nem a kukában végzik, hanem tovább élik életüket. Ráadásul nem kell megint egy Új Valamit beszereznünk a boltban, így egyszerre takarékoskodunk a saját pénzünkkel és a természeti kincsekkel is. Ezeken a vásárokon akár fiktív fizetőeszközök is használhatók a cserék megkönnyítésére, legyen az akár üveggolyó, vagy a szervezők pecsétjével ellátott papírdarab, kinek mi tetszik. Csere-bere börzét nagyon könnyű szervezni, csak egy kis lendület és néhány lelkes társ kell hozzá.

Schmidt Gergő