A Suska csere-bere kör. Olyan kör, ahol termékeinket és szolgáltatásainkat el tudjuk cserélni egymással. A csere alapja a BIZALOM, bízunk magunkban és bízunk egymásban. A Suska kör célja egy olyan fizetőeszköz használata, amely forog a tagok között, ezzel serkenti a kreativitást, és bátorítja új képességek kifejlesztését. Elismeri az egyén és a közösség értékteremtő képességét. Olyan tevékenységek végzésére sarkall, amely örömet nyújt a végzőjének és általa a felhasználójának is. Bőséget teremt a helyi közösségen belül, de lehetőséget ad más közösség tagjaival való cserére is. Támogatja a helyi termelés fellendülését, és ösztönzi a személyes kapcsolatok kialakulását. A Suska egysége a suska Inflációálló és kamatmentes csereeszközünk mértékegysége a suska. Egy óra átlagos munkavégzés 60 suskát ér. Ettől a cserében résztvevők eltérhetnek. A csere létrejötte mindig a két fél szabad megegyezésén alapszik. A suska használata kiváló eszköz a tudatosság fejlesztésére, az egyéni felelősség felvállalására és korlátlan teremtőképességünk kibontakoztatására. A suska forrása én magam vagyok. Ha szükségem van rá, megteremtem. Fedezete pedig a saját munkám. Nincsen központi könyvelés, nincs központi elszámolás. A suska nem egy kinyomtatott „játékpénz”, inkább egy csekkfüzet, amibe mindenki maga vezeti, hogy mennyiért és mit vásárolt vagy adott el. A Suska rendszere talán szokatlan számodra, mert te is a jelenlegi pénzügyi-kereskedelmi rendszerben nőttél fel, de nyilván szokatlan volt azoknak is, akik mégis belevágtak. Kérdéseik, bizonytalanságaik vannak nekik is, de vannak válaszaik és jó tapasztalataik is. Az alábbiakban a fórumukból idézek néhány felvetést és választ: A mostani pénz- és kereskedelmi rendszer néhány tipikus hibája: * Haszonközpontú. * Aránytalanság van a szolgáltatások és a megtermelt javak ára között. * A termelő (szolgáltató) – fogyasztó láncba beékelődtek közvetítők, kereskedők, akik lefölözik a hasznot, és az árakat diktálják. * A pénzkibocsátás joga elkerült az értéket előállító egyéntől, ahova pedig természeténél fogva tartoznia kellene. Ebből következik, hogy * hiányt lehet belőle teremteni. Amiből pedig hiány van, annak használatáért, díjat lehet felszámítani, azaz * kamatra lehet kölcsönadni. A kamat nem más, mint a munka nélkül szerzett jövedelem (a kamatos-kamatba rejtett exponenciális növekedés kényszere csak hab a tortán). Ahhoz, hogy a suskarendszerben ezek a hibák ne jelenjenek meg, érdemes és szükséges lehet új szabályozókat bevezetni. A legfontosabb, hogy mindenki maga szabhatja meg az árat. A másik pedig eldönti, hogy ér-e neki annyit a szolgáltatás vagy termék, amennyit kérek érte. Alku, az persze van. Kettőn áll a vásár! A suskarendszer tagjai olyan egyének lehetnek, akik maguk állítanak elő értéket képviselő szolgáltatást, terméket (és az egyszerűség kedvéért most tekintsünk el attól, hogy a háztartásokban feleslegessé vált, de még értékes tárgyak továbbértékesítésére is van lehetőség). A suskát az értéket előállító, és annak fedezetét biztosító tag bocsátja ki. Mindig annyi suska van forgalomban, amennyi az áruk cseréjének lebonyolításához szükséges. Így a munka nélküli jövedelemszerzés lehetősége (kamat) értelmét veszti. A suskával szemben a hivatalos pénzrendszer pénzei közül egyik sem bír semmilyen fedezettel. Az euro, a dollár vagy a forint csak színes papírok. Ha akarják, kivonják a forgalomból, hiányt teremtenek belőle, ha akarják, forgalomba helyeznek belőle egy csomót, bőséget teremtenek. Azzal, hogy a pénzkibocsátás jogát visszavesszük, automatikusan megszűnnek az általános csereeszközre, a pénzre rakódott, életünket megkeserítő tulajdonságai. (Például kincsképzés, felhalmozás, a pénz, mint áru, amely a hatalom eszközévé vált...) Két fő irányvonal létezik: A Suska és a KÖR rendszer. Mindkét rendszer a bizalomra épül. A KÖR rendszereknek központi adatbázisuk van, ahol nyomon követik az egyes tagok munkáját, tevékenységét, központi kontrollt gyakorolnak. A suskások által működtetett rendszer alapja a bizalom és a közösségi felelősség. Mindenki kontrollálja azt, akivel kapcsolatba kerül, de kontrollálja saját magát is. A Suska csak közösségben működik Bár mindig két ember között történik meg az üzlet, amint valaki suskás lesz, egyúttal egy közösség tagjává is válik. Ha én tartozom valakinek, akkor a közösségnek tartozom és nem egy adott embernek. Ha nekem tartoznak, akkor a közösség tartozik nekem és nem egy adott ember. Ezért sem mindegy, hogy egy vacak közösséget hozok létre a magam vacakságaival, vagy egy minőségi közösséget az általam befektetett legkitűnőbb munkával. Az utóbbi esetben én is minőségi dolgokra és munkára számíthatok. Ezért igaz az, hogy a bizalom mellett a felelősségnek is kiemelt szerepe van. A suskarendszerben nincs központosított adminisztráció, mindenki maga vezeti saját suskafüzetét. Az a kis kényelmetlenség, amit a suskafüzet használata jelent, teszi lehetővé, hogy az egyénekkel kötött üzletek helyett közösségi tevékenység legyen ugyanaz a munka. Jelenleg ahhoz még kevesen vannak a suskások, hogy valaki kiszállhasson a pénzvilágból, de ezt városban kb. 50%-ban, vidéken akár 90%-ban megtehetik, amikor helyileg elérik a 200-500 főt. A kereskedés önmagában nem ördögtől való. A kereskedés mai gyakorlatával van baj, hiszen a jelenlegi pénzrendszerben nem a kereskedő tényleges munkája jelenik meg többlet árként, hanem a maximális haszon igénye. Az ugyanannyi ideig tartó munka = ugyanannyi suska elv (szerencsére) nem általános, ami megnehezíti ugyan a cseréket, de folyamatos gondolkodásra készteti a rendszerben lévőket: Vajon mennyit érek én és a munkám? Nagy szükségünk lenne szert tenni arra a tudásra, ami 50-100 évvel ezelőtt magától értetődő volt a háziasszonyok, gazdaasszonyok esetében. Alapanyagokból elő tudták állítani a mindennapi életvitelhez szükséges termékeket. Szőni, fonni tudtak, megvarrták a ruhaneműt, szappant főztek, megtermelték a konyhakertben az élelmiszer alapanyagokat, tartósítani tudták azokat... Értettek a gyógyfüvekhez, főzetekhez. Úgy érzem, ismét szükségünk lenne az ezekhez hasonló ismeretek felelevenítésére, továbbadására. Az én „álomvilágomban” a jól működő társadalom jellemzője, hogy a közösség része minden tag: kicsi és nagy, tevékeny és bénácska. MINDENKI FONTOS! Amikor valaki segítségre szorul, a közösség saját feladatának tekinti, hogy gondoskodjon a tagról, mert az övé. Amíg mi nem válunk igazi közösséggé, nem tudom, ki bízhat benne, hogy ha segítségre szorul, jönnek a többiek, és adnak neki. Ezért kerültünk egy csapatba, hasonló témákat olvasunk, hallgatunk, keresünk, mert bennünk már megszületett az igény arra, hogy megtaláljuk az élhető életet, amelyben nem külső szabályozókra van szükség, hanem a szívünkből fakad a TÖRVÉNY. A suskásokról olvasni, tanulni, tapasztalatokat szerezni, hozzájuk csatlakozni weboldalukon lehet: http://suska.natilla.eu/