Szemét

Az üveghegyen innen

Más nyugati civilizációkhoz hasonlóan, a kanadai nagytestvérek is úgy általában fogyasztási "rendellenességekkel" küszködnek (óriás autók, óriás bevásárlószatyrok), ami jól mérhetõ például az általuk termelt hulladék mennyiségén. Nagy számok jellemzõek erre a városra, jó nagy számok.

Belga, holland, spanyol és cseh vállalatok számára „Hulladékmegelõzési Terv” készítését kötelezõen elõírják. Ugyan az nem derült ki, hogy mennyire ellenõrizhetõek és számonkérhetõek ezek a tervek, de nálunk még ilyen sincs.

A hulladékmegelõzést többféleképpen definiálják, az érintettek általában azt a verziót használják, amelyik számukra éppen a legjobb. Leggyakoribb definíciók:
Hulladékmegelõzés=

…a házkapuk mellett természetesen színes, szelektív gyûjtõ kukák sorakoznak (jól mutatnának egy újonnan forgatott San Francisco utcáin filmben, ahogy repülnek szanaszét az autós üldözések nyomán…).

A házakban (legalábbis ahol én laktam pár hétig) 3 felé kell dobálni a hulladékot: a kékbe a hasznosíthatókat, a zöldbe a komposztálhatókat, a feketébe pedig a maradékot (ld. a keretes információkat).

Komposztálás a köbön

Gerd Billen, a NABU német képviselője szerint a kereskedelemnek a visszaváltható kiszerelésekre való átállásra kellene fokozottan koncentrálnia, ahelyett, hogy különböző, a témát érintő vitákba bonyolódna. A NABU állítása szerint ezek az egyeztetések zátonyra futottak.