Ezzel persze elméletben egyet lehetne érteni, ha a gyakorlatban nem azt látnánk, hogy hiába növekszik azok száma, akik a környezetbarát megoldásokat szeretnék választani, ha a környezetbarát alternatívák nem ill. egyre kevésbé érhetőek el számukra. Gondolunk itt pl. a sokak számára reálisan nem igénybe vehető szelektív gyűjtésre vagy a visszaváltható üvegek ill. más környezetbarát csomagolású termékek eltűnésére.

A környezettudatosság kialakítása persze nagyon fontos. Mi is azért hívtuk a miniszter urat a megnyitóra, hogy megkérdezzük, milyen tervei vannak a környezeti nevelést illetően. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a jelenlegi helyzetben a környezeti nevelési rendszernek csak a (csont)váza van meg, ilyen formában az egész még nem életképes. Ma ugyanis még mindig csak egy-egy elkötelezett pedagógusnak köszönhetően jelenik meg az oktatásban a környezetvédelem legégetőbb problémáinak és a mindennapi életünk környezetre gyakorolt hatásainak bemutatása ill. a választható környezetbarát alternatívák megismertetése.

Környezettan szakos tanárokat képeznek ugyan, de a szakot elvégzőknek később a legtöbb iskolában nincs külön tantárgyuk, másrészt a képzésük során a környezetvédelmi problémák megoldásával kapcsolatban sokszor csak különféle környezetvédelmi technológiák (pl. hulladékégetők ) megismerésében lehet részük. Az életmódváltás (fogyasztáscsökkentés) mindennapi lehetőségei nem képezik szerves részét felkészítésüknek, így azt a gyerekeknek sem tudják továbbadni. Kivételt itt szintén csak a nagyon elkötelezett pedagógusok jelentenek.

Hiányzik a környezetvédelmi civil szervezetek munkájának megismertetése is, noha ez nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy a későbbi pedagógusok maguk is keressék a civil szervezetekkel való együttműködés lehetőségeit. Ha a gyerekek már az iskolás éveik során részt vehetnének konkrét környezetvédelmi programokban, később maguk is nagyobb eséllyel válhatnának a környezetükért aktívan cselekvő felnőttekké.

A miniszter úr egyébként nagyjából elégedettnek tűnt a környezeti nevelés jelenlegei állapotát illetően. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy a 20 évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva a környezetvédelem témaköre ma már sokkal hangsúlyosabban jelen van életünkben, és a környezeti nevelés terén is számos erőlelépés történt. Ez valóban igaz, de ettől még a jelen helyzet nem feltétlenül ad okot elégedettségre.

A környezetvédelmet a miniszter szerint nem szükséges külön tantárgyként oktatni, inkább a már meglevő tantárgyakba kellene ezeket az ismereteket beépíteni. Mi nem tudjuk, hogy melyik megoldás a célravezetőbb, de feltételezzük, hogy ez utóbbi esetben minden pedagógus hallgatónak környezetvédelmi oktatásban (is) kellene részesülnie. Ez kívánatos cél lehet, kérdés, hogy megvalósítható-e.

A HuMuSznak mindenesetre napi tapasztalata, hogy az iskolákban igény van a külön környezetvédelmi (ezen belül a hulladékproblémáról szóló) órák megtartására, s ebben a pedagógusok nemegyszer a civil szervezetek segítségére számítanak. A HuMuSz ezért indította el iskolai előadásokat kínáló programjait.