Az alábbi adatok ismeretében nem csoda, hogy elõítéletekkel utaztunk el az Egyesült Államokba. Az egész országra jellemzõ a gazdagon rendelkezésre álló természeti erõforrások pazarló használata, és a lappangó környezeti problémák figyelmen kívül hagyása. Az ott töltött 5 hónap után is úgy tûnik, hogy az elõítéletek egy része jogos volt, de semmiképpen sem igaz az, hogy csak negatív tapasztalataink voltak.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Úgy hívták Kengyel. Ez a Kengyel amolyan rendes féle falu volt girbe-gurba utakkal, kocsmákkal, akácfákkal, csaholó kutyákkal, virágos elkertekkel meg minden. Az emberek leginkább abból éltek, amit a földjük adott nekik. Egy nap aztán valahonnan a messzi távolból - Nyugat fellöl - jött egy Gazdag Idegen és azt mondta a kengyelieknek: "Van nekem egy plazmaégetőm. Ha megengeditek, hogy ide tegyem, cserébe földi paradicsomot csinálok a falutokból."

A Budapest Agglomeráció Fejlesztési Tanácsa februári ülésén elhangzott, hogy Budapest és környéke legnagyobb gondja a hulladékgazdálkodás lesz az elkövetkezõ évtizedben. A jelenlegi lerakóhelyek meg fognak telni, s az egyetlen újpalotai égetõmû, mely amúgy is felújításra szorul, a keletkezõ szemétnek csak a felét tudja befogadni. Mivel az agglomeráció déli része rohamosan fejlõdik, ezért gazdaságosan üzemeltethetõ lenne egy újabb égetõmû. A flamand kormány valószínûleg segédkezni fog az elõtervek elkészítésében. A fejlesztési tanács támogatja a kezdeményezést.

"Ecc, pecc, kimehetsz!" - mutogat az ipar a kereskedelemre. "Miért pont én? Te vagy a hunyó!"- bököd rögtön vissza a kereskedelem az iparra. Közben oldalvást serény minisztériumi nyelvcsattogások: a (volt) KTM és a (volt) IKIM mossa egymást. "Bocs"- szólt anno a fogyasztóvédelem és lement a pincébe (vajat csipegetni). Nehogy már pont rá mutogasson valaki.. És ez megy immár folyvást, tíz éve, rendületlenül. Miközben a Nagyurak tök jól elszórakoznak ezzel a körbemutogatós játékkal, a fogyasztót megint palira vették.