Szigetmonostor településen 2009 tavaszán összesen 85 helyi lakos válaszolt a HuMuSz hulladékos témakörben készített felmérő kérdőívére. A felmérést helyi lakosok végezték Kecskés Tünde (szintén helyi lakos) koordinálásával. A település lélekszáma kb. 2300 fő. Tekintettel arra, hogy a lakossági kérdőív készítését nem közvélemény kutató cég vállalta, és a lakosságra vetített kitöltések aránya nem éri el a 10%-ot, a felmérés nem minősül reprezentatívnak. A kapott eredmények mégis hasznosak, hiszen ha nem is reprezentatív módon, de képet kaphatunk a lakosság körében megjelenő vélekedésekről a vizsgált témakörben. Kiemeljük azt is, hogy a kérdőív bizonyos esetekben a háztartás egészére (így összességben a lakosság nagyobb hányadára) vonatkozó kérdéseket tesz fel.

A felmérés során többféle kérdéskörre kerestünk választ. Ezek a következők: a helyi lakosok kiket tartanak a hulladékprobléma okozójának, tájékozottak-e a település hulladékgazdálkodásáról, ismerik-e a szervezett illetve az egyénileg megvalósítható hulladékcsökkentési módokat, látnak-e összefüggést az életmódjuk és a hulladékprobléma között, megvalósíthatónak tartják-e a hulladékcsökkentést háztartásukban és a településükön, milyen hulladékkezelési módokat ismernek illetve tartanak kívánatosnak. A kérdőív összesen 44 kérdést tartalmazott. A diagramokon és a szövegben megadott százalékok értelemszerűen mindig a kérdésre választ adók százalékos megoszlását jelzik, illetve amikor a szövegben „szigetmonostoriak”-at említünk, akkor a kérdőívet kitöltő lakosokat értjük ezalatt.

A szigetmonostoriak szerint a legsúlyosabb környezeti probléma a levegőszennyezés, a hulladékprobléma a második helyre került. Érdekes, hogy ugyanezen a listán az 'erőforrások kimerülése' csak az utolsó előtti helyet tudta megszerezni, noha a növekvő hulladéktermelés egyre inkább az erőforrások kimerüléséhez vezet. Ebből számunkra az következik, hogy a hulladék problémát a lakosok alapvetően a folyamat végéről szemlélik (azaz szemetelési, hulladék elhelyezési kérdés számukra), a hulladéktermeléssel járó nagyfokú anyag- és energiapazarlás kevéssé tudatosul bennünk. Ennek egyik oka lehet, hogy az erőforrások kimerülését nem tapasztaljuk közvetlenül, míg az illegális lerakók és a hulladékkal teli kukák látványával nap mint nap mindenki szembesülhet.

Hasonló eredményt kaptunk annál a kérdésnél is, amellyel a hulladékprobléma illetve más környezeti problémák összefüggésére kérdeztünk rá. A hulladékprobléma a legtöbb válaszadó szerint elsősorban a talaj- és vízszennyezést súlyosbítja, kisebb részben a természetrombolást és a betegségek terjedését, s még kevesebben véltek összefüggést felfedezni a hulladékkérdés valamint a klímaváltozás vagy az erőforrások kimerülése között.

A „Véleménye szerint miért termelünk manapság ennyi hulladékot?” – kérdésnél a felsorolt 11 okból legfeljebb 3-at lehetett megjelölni. A válaszadók többsége az állami szabályozók hiányát (a lakosok nincsenek anyagilag ösztönözve, nincs a gyártókon nyomás) valamint életmódbeli okokat jelölt meg (kidobunk hasznos dolgokat, a kényelmünk fontosabb, túl sokat vásárolunk). Rendszerokokat (pl. globalizált világban élünk, nem vagyunk már önellátóak) azonban nem, vagy csak kis mértékben jelöltek meg.

A válaszadók jelentős hányada (32%-a) nincs tisztában azzal, hogy kidobás után hova kerül a hulladékuk. A szigetmonostoriak már jelenleg is használnak alternatív hulladékkezelési módokat: szelektíven gyűjtenek, komposztálnak, eladják/elcserélik felesleges tárgyaikat, visszaváltják a betétdíjas csomagolásokat, leadják a leadható használt termékeket.

A válaszadók több mint kétharmada változtatna a jelenlegi hulladékkezelési módokon. Döntő többségük (83%) nyitott volna egy újfajta szemétdíj rendszerre, amelyben a megtermelt hulladék mennyisége alapján fizetnének az elszállításért és a kezelésért. A megkérdezettek 80%-a kifejezetten jutalmazná azokat, akik szelektíven gyűjtik a hulladékukat. Összességében tehát támogatnák az arányos és differenciált szemétdíj bevezetését.

A megkérdezettek egybehangzó véleménye (98%) szerint szükséges volna a hulladékmennyiség valamilyen szintű csökkentése, közülük 77% gondolja, hogy bizonyos mértékben ez lehetséges is. A kérdőív eredményei alapján szigetmonostori lakosok a jelenlegi helyzethez képest átlagosan 10-30%-os hulladékcsökkentést tartanak elképzelhetőnek a háztartásukban.

A lakosság tájékozottságát vizsgálva (tudják-e hogy az egyes speciális hulladéktípusokat hol adhatják le) vegyes képet kaptunk: egyes hulladékok esetében jól tájékozottak (pl. tudják, hogy a lejárt szavatosságú gyógyszert a gyógyszertárakban lehet leadni, vagy a szárazelemet az erre a célra kihelyezett konténerbe helyezhetik el), más hulladékfajták esetében (pl. festék, használt sütőolaj, fáradt olaj) az ismeretek hiányosak. Ezen a téren tehát van még feladat, tájékoztató munkára van szükség. A felmérés szerint a lakosság hulladékos kérdésben elsősorban az önkormányzat iránymutatására számít, illetve az interneten és ismerősöktől próbálnak információkat szerezni. Nyilvánvaló azonban, hogy ebbe a munkában a helyi civil szervezeteket is érdemes lenne bevonni.

A mindennapi hulladékcsökkentési megoldások a felmérés szerint jelen vannak a monostoriak életében. Az elromlott háztartási gépeket például a lakosok fele inkább javíttatja vagy használtat vesz helyette, csak egyharmaduk ragaszkodik új gépek beszerzéséhez. A megkérdezettek 76%-a szokott piacon vásárolni és közel ugyanennyien, 72%-uk vesz használt ruhát, s ha egy ritkán használt kisgépre van szükség, akkor megvásárlása helyett inkább kölcsön kérnek vagy kölcsönöznek ilyet. Ezek hátterében azonban általában nem környezeti, hanem inkább anyagi megfontolások állnak. A visszajelzések alapján a piacon bővebb kínálatból és frissebb áruból válogathatnak (de többeknél megjelenik a hazai árura vonatkozó igény, sőt említik a nagykereskedelmi láncok negatív hatását a kistermelőkre), használt ruhák esetében pedig egyértelműen az olcsóság a szempont.

A „Milyen intézkedéseket venne igénybe, hogy kevesebb hulladékot termeljünk?” kérdésnél tetszőleges számú opciót lehetett megjelölni. A legtöbb szavazat a visszaváltható csomagolásokra érkezett, de jelentős igény jelent meg a házi komposztálásra, a differenciált szemétdíj alkalmazására és használt tárgyak eladását-vásárlását biztosító fórumok megszervezésére.

A felelősségi köröket érintő kérdésnél a felsorolt szereplők közül a lakosoknak azt a két csoportot kellett megjelölniük, amelyeket leginkább felelősnek éreznek a hulladékcsökkentés esetében. Számunkra meglepő, de örvendetes, hogy elsősorban saját felelősségüket emelték ki, és csak ezt követően jelent meg az önkormányzatok, majd a kormányzat felelőssége.

A megkérdezettek 80%-a vállalna maga is aktívan szerepet a hulladékcsökkentésben (többségük a háztartásukban tett változtatásokkal), valamint többen vennének részt helyi hulladékos programokban, a hulladékcsökkentési lehetőségekkel kapcsolatos információgyűjtésben. Az eredmény igazolja, hogy a szigetmonostori lakosok készek változtatásokat véghezvinni saját életükben, és cselekvő módon részt venni egy átfogó hulladékcsökkentési programban, amennyiben a megfelelő tájékoztatást és segítséget megkapják ehhez.