Várpalota településen 2009 tavaszán az EPE összesen 300 helyi lakost keresett fel, hogy felmérjék a lakosság tájékozottságát a hulladék témakörében. A település lélekszáma 20 835 fő, a háztartások száma ~5900. Tekintettel arra, hogy a kérdőív készítését nem közvélemény kutató cég végezte, és a lakosságra vetített kitöltések aránya nem éri el a 10%-ot, a kiértékelés nem minősül reprezentatívnak. Ugyanakkor a kapott eredmények rendkívül hasznosnak, néhol meglepőnek bizonyultak, továbbá kiemelnénk, hogy a kérdőív bizonyos esetekben a háztartás egészére (átlag 3-4 személyre) vonatkozó kérdéseket tesz fel.

A felmérés során többféle kérdéskörre kerestünk választ, így többek között arra, hogy az emberek kitől várják a megoldásokat, kiket tartanak a hulladékprobléma okozójának, ismerik-e a szervezett illetve az egyénileg megvalósítható hulladékcsökkentési módokat, látnak-e összefüggést az életmódjuk és a hulladékprobléma között, megvalósíthatónak tartják-e a hulladékcsökkentést háztartásukban és a településükön, milyen hulladékkezelési módokat ismernek, illetve tartanak kívánatosnak.

A diagramok és a szövegben megadott százalékok értelemszerűen mindig a kérdésre választ adók százalékos megoszlását jelzik, illetve amikor a szövegben „várpalotaiak”-at említünk, akkor a kérdőívet kitöltő lakosokat értjük ez alatt.

A környezeti problémák súlyosságát érintő kérdésnél a megkérdezettek legnagyobb arányban a levegőszennyezést jelölték meg legsúlyosabb problémaként. Várpalota az elmúlt években sikerrel akadályozta meg egy hulladékégető felépülését a település határában. Az égető a már most is problémásnak ítélt légszennyezettséget tovább növelte volna.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a várpalotaiak látnak-e összefüggést a hulladékprobléma, illetve más környezeti problémák között. A kitöltők szerint a sok hulladék elsősorban a vízszennyezés és a talajszennyezés súlyosbodásához járul hozzá, másodsorban a természet-rombolást és a betegségek terjedését segítik elő. Érdekes, hogy a nagymértékű hulladéktermelést csak kevesen kötik össze a klímaváltozással és az erőforrások kimerülésével, noha rendszer szinten fontos lenne látni ezeket az összefüggéseket is.

„Véleménye szerint miért termelünk manapság ilyen sok hulladékot?” - a kérdésre tizenegy okból három legfontosabbat kellett megjelölni. A legtöbben úgy gondolták, hogy nincs a gyártókon nyomás, amibe a gyártók felelősségén túl beleérthető az állami szabályozók elégtelensége és az egyéb ösztönzők hiánya is. Ugyanez mondható el a lakosok vonatkozásában: 15% jelölte meg fő problémaként, hogy a lakosság ösztönzése nem elégséges. Az okok között jelentős hangsúlyt kapott az egyéni felelősség kérdése: a kényelem, a túl sok vásárlás, a pazarlás (hasznos dolgok kidobása). A rendszer szintű okokat (globalizált lett a világ, nem vagyunk már önellátóak, olcsóak a nyersanyagok) azonban csak a kitöltők viszonylag kis százaléka jelölte meg.

A várpalotai lakosok 63%-a több, mint heti 2 zsák hulladékot termel. Ez literre átszámítva megközelítőleg 20-30 L családonként

A megkérdezettek csak kis része (mintegy ötöde) dob mindent válogatás nélkül a kukába, amely igen pozitív képet mutat. A felmérés szerint az „alternatív” hulladékkezelési módok közül a szelektálás, a felesleges dolgok elajándékozása és a visszaváltás (amennyiben bizonyos csomagolásoknál ez még lehetséges) a leggyakoribbak.

Kíváncsiak voltunk, hogy a lakosság mennyire van tisztában a kukába kerülő hulladékának sorsával. A megkérdezettek fele tudta, hogy a kommunális hulladékuk lerakóra kerül, és 29%-uk hogy szelektív gyűjtés működik a településen. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi hulladékkezelési módokon szükséges-e változtatni, a megkérdezettek 84%-a válaszolt igennel! A várpalotaiak 86% a szelektív gyűjtést, és komposztálás bevezetését/terjesztését tartja fő prioritásnak.

A lakosság tájékozottságát mutatják a hulladékdíjjal kapcsolatos kérdésekre adott válaszok is. A megkérdezettek jelentős része (44%) nem tudta megmondani, hogy mennyi szemétdíjat fizet,. ugyanakkor 58%-a szerint a hulladékdíj fedezi a hulladékkezelés valós költségeit, 23% szerint többet, míg 19% szerint kevesebbet fizetünk a szükségesnél.

A felmérés alapján az arányos és differenciált szemétdíj bevezetését a lakosság igen nagy százaléka támogatná, ugyanis a mennyiség alapú szemétdíj fizetést – az igennel válaszolók 57%-a igazságosabbnak, 42%-a hulladékcsökkentés szempontjából ösztönzőbbnek találta. Ugyanakkor a várpalotaiak tisztában vannak a differenciált rendszer veszélyeivel is, a szkeptikusok költségek emelkedésétől, illetve az illegális lerakók számának emelkedésétől tartanak.

A várpalotaiak 87%-a valamilyen módon jutalmazná azokat, akik szelektíven gyűjtik hulladékukat.

Az otthoni szelektív gyűjtéssel kapcsolatban nehézséget, jelent, hogy messze van a gyűjtősziget (43%) illetve otthon nincs elég hely a szelektáláshoz (29%) – előbbi országszerte problémát jelent a lakosság körében, ezért több városban döntöttek a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés bevezetése mellett. A fenti hátráltató tényezők ellenére a lakosság 65%-a szelektíven gyűjti a hulladékát, ami nagyon jó aránynak bizonyul, közülük a legtöbben szelektív hulladékgyűjtő szigetre viszik a különgyűjtött hulladékot.

A speciális hulladékok leadási helyeit a lakosok többségében ismerik (kiemelten az akkumulátorokét), azonban használt olaj leadásra, festék és higító leadásra, továbbá a neoncsövek leadására nem tudnak helyszínt a városon belül.

Hulladékkal kapcsolatos kérdéseivel elsősorban a hulladékos szolgáltatóthoz fordul. Mivel az információgyűjtés során az önkormányzatot és a helyi lapokat nem keresik, valószínűleg érdemes volna ezeken a fórumokon megindítani, vagy erősíteni a tájékoztatást.

Ebben a fejezetben arra is kíváncsiak voltunk, hogy a várpalotaiak napi szokásaiban megjelennek-e hulladékcsökkentést eredményező viselkedésminták, illetve ha igen, akkor ezek milyen motivációs háttérrel működnek. Összességében elmondhatjuk, hogy bizonyos szokások még jelen vannak (pl. egy háztartási gép meghibásodása esetén sokan inkább megjavíttatják, s nem vesznek újat, a megkérdezettek többsége szokott használt ruhát vásárolni illetve piacon is sokan vásárolnak még), de ezek jelenléte nem domináns és hátterükben a környezetvédelmi szempontok helyett elsősorban anyagi vagy más jellegű megfontolások húzódnak meg.

A várpalotaiak 98%-a szerint szükség van hulladékcsökkentésre, bár a válaszadók 23% szkeptikus, szerintük a csökkentés szükséges, de nem lehetséges - bizonyos mennyiségű hulladék mindig lesz. Mind települési, mind háztartási szinten átlagosan 30%-os csökkentést lehetségesnek tartanak.

A csökkentés érdekében igen sokféle lehetőséget igénybe vennének: a visszaváltható csomagolásokat, a használt tárgyak leadását, a szelektív gyűjtést, a differenciált szemétdíj bevezetését és a komposztálást jelölték be legnagyobb arányban. Külön megjegyzésben az iskolai és egyéb szemléletformálás valamint az illegális lerakás szigorú büntetésének fontosságát emelték ki.

Ugyanígy elmondható, hogy települési szinten is inkább a lakossági hulladékcsökkentő tevékenységeket támogatnának, mint új lerakó vagy égető létesítését, azaz a helyi megoldásokat preferálják a nagy és költséges beruházásokkal (hulladéklerakó, hulladékégető) szemben. Fontosnak tartják a várpalotaiak, hogy legyen a településen olyan központi helyszín, ahol a veszélyes hulladékaikat leadhatják.

Arra a kérdésre, hogy kiket terhel leginkább felelősség a hulladékprobléma kialakulásért, a lakosok többsége elsősorban saját magát, a kormányzatot illetve az önkormányzatokat jelölte meg. Pozitív képet mutat, hogy a várpalotaiak látják a személyes cselekvésben rejlő potenciált. Az eredmény ugyanakkor összhangban van a korábban leírtakkal: az állam felelőssége az ösztönzők hiányában, az önkormányzaté pedig a megfelelő, igényekre szabott szabályozás formájában mutatkozik meg.