Mellékletünkben igyekeztünk értékelni a mögöttünk álló kormányzati ciklust környezetvédelmi szempontból. Társadalmi szervezetként nem óhajtunk beszállni a(z egyébként rendkívül lehangoló) választási csatába, de igenis részt kívánunk venni a szakmai (környezet!)politizálásban. Egyetlen célunk volt: akárki is lesz a környezetvédelem intézményes gazdája, szakmailag felkészült, elhivatott és a kormányon belül erõs legyen. Több területre nem térünk ki ebben a mellékletben. Talán a legjobban a környezetegészségügy hiányzik, de a hulladékos rész is rövid, hiszen a KukaBúvár ezzel bõven foglalkozott eddig is. Mivel nem érezzük magunkat hivatottnak arra, hogy a hulladékos részen kívül másról is véleményt mondjunk, felkértünk más zöld szervezeteket, hogy értékeljék saját szakterületüket. Az alábbi összeállítás is bizonyítja, hogy a zöld szervezetek habitusban, temperamentumban igencsak sokfélék, és ez így jó. Ezért aztán nem nagyon igyekeztünk, hogy mellékletünk egységes stílusú legyen. -- szerk.

Dr. Patai Lajos, Debrecen Polgármesteri Hivatalának osztályvezetõje

Az EU-bõvítés menetrendje szerint az EU azon tíz ország részére, amelyekkel csatlakozási tárgyalásokat folytatott két új, ún. elõcsatlakozási pénzalapot hozott létre, hogy segítse a csatlakozásra való felkészülést. Így jött létre -- miközben megváltozott a PHARE szerepe -- a környezetvédelmi és közlekedési irányultságú ISPA és a mezõgazdaság fejlesztését szolgáló SAPARD. Az alapok célja tulajdonképpen kettõs: elõmozdítani az EU-szabványokhoz való alkalmazkodást és begyakoroltatni a csatlakozásunk után rendelkezésre álló Strukturális Alapok mûködését.

Interjú Csepregi Istvánnal, a jogalkotásért felelõs helyettes-államtitkárral, KöM

Marton Miklós, a Környezettudományi Központból azt gondolta, érdemes lenne megvizsgálni a különbözõ pártok "zöld frontembereinek" gondolkodását, véleményét az ország környezeti állapotáról, a környezetpolitika állásáról, stb. Persze nem minden párt rendelkezik markáns, zöld politikussal, de azért mégis talált minden parlamenti pártból interjúalanyt. A beszélgetéseket a nemrég megjelent Zöld Ars Politika c. interjúkötetben foglalta össze, ez alapján készítettük összeállításunkat.

A zöld szervezetek is várakozással figyelték e közel 1,5 milliárd forintos, az Európai Unió által finanszírozott program döntési folyamatát. A kb. 2700, központilag nyilvántartott, nagyméretû, szilárd kommunális hulladéklerakó felmérését, rendszerbe szervezését és nyilvántartását kidolgozó tevékenység végrehajtásáért közel 20 konzorcium versengett. A fõként európai uniós cégek által szervezett nemzetközi, így magyar alvállalkozókat is felsorakoztató, csoportok 2001 tavaszára várták a Környezetvédelmi Minisztérium döntését. Erre azonban, a pályázók jelentõs szûkítését jelentõ elõválogatást követõen, csak ez év augusztusában került sor.

Az EU-val való hosszas alkudozás eredményeként most 2005-ig kaptunk haladékot a csomagolási hulladékok 50%-os hasznosítására, ami legalább 11 milliárd Ft-tal terheli meg a költségvetést (az országos gyûjtési rendszer kiépítése, mûködtetése ennek legalább háromszorosába kerül). Az országot ért erkölcsi és anyagi veszteség nagy részben elkerülhetõ lett volna, ha a szakmai fõhatóság kellõ szakértelemmel és bátorsággal felvállalta volna a csomagolóipari lobby elleni küzdelmet, a környezetvédelem érdekeinek képviseletét.