Az összkép lesújtó. Elszomorító, hogy a rendszerváltás óta eltelt 10-11 év alatt nem termett igazi zöld politikus (talán csak egy), alapvetõ a tájékozatlanság és a fogalomzavar (minden pártban),hogy nincs politikai erõ, amely fel akarná, merné vállalni a környezetvédelem ügyét. Az alábbiakban sokat idézünk az interjúalanyok mondataiból, de szándékosan és következetesen kihagyjuk, hogy ki melyik pártja tagja. Mert teljesen mindegy!

"A politikai pártokban környezetvédelemmel foglalkozó emberek oldalt, a margón helyezkednek el, nem a politikai centrumban; ebbõl adódóan nem is tudnak érdemben befolyásolni." - vélekedik Baja Ferenc.

Jobb és baloldal egyaránt foglalkozik a kérdéssel, de teljesen eltérõ mentalitással. A legfeltûnõbb "pártos zöld-ség"-et az amúgy is markánsan politizáló pártok között találhatjuk: Kávássy Sándor (miért gondolta a szerkesztõ, hogy helye van ebben a kötetben?!) a parasztemberek életformájáról, annak környezetbarát voltáról áradozott (kérdés, létezik-e még ilyen Magyarországon), Lentner Csaba mindent a multik megadóztatásától vár, Ónódy Tamás, habár a mozgalmáról állítja, nekik fontos a környezetvédelem, mégis nyíltan globalista, a környezetvédelmet luxuskérdésnek tartja (ez nem valamiféle ellentmondás?!). A legrémisztõbb Gémesi György állítása, miszerint "a súlyán kezeljük ezt a kérdéskört".

A két nagy párt hozzáállása mondhatni döntõ fontosságú, bár mindkettõnél számolni kell a koaliciós partner kedvezõ ill. kedvezõtlen befolyásolásával. Vegyük elsõként a hulladékgazdálkodással kapcsolatos álláspontot: Baja Ferenc: "Magyarországon nagyon égetõellenes közhangulat uralkodik, ami szakmailag minden alapot nélkülöz." Illés Zoltán a legfontosabb környezetvédelmi kérdésnek a hulladékgazdálkodást tartja. "Nincs szelektív hulladékgyûjtés, senki nem támogatja a hulladékszegény technológiák, termékek terjedését, nincs újrahasznosítás, csak a hulladékok lerakása van, ami az Európai Unióban elfogadhatatlan. Óriási pénzekért építjük az újabb és újabb "korszerû" hulladéklerakókat... Föléljük a természeti tõkét, ami itt nem más, mint a földterület." Ezután áttér a veszélyes hulladékok kérdésére, ahol kötelezõ biztosítás bevezetése mellett érvel.

A civil szervezetekkel való kapcsolatról mindkét partból kedvezõen nyilatkoztak: "Vannak nagy szervezetek, amelyekkel igen komoly munkakapcsolat alakult ki. Ilyen a Levegõ Munkacsoport. - állítja Bubla György a fõvárosi közgyûlésbõl. "Folyamatos az együttmûködés, de nem csak a verbalitasok szintjén, hanem konkrétumok mentén és ügyek mentén." - tudjuk meg Illés Zoltántól. Fodor Gábor szerint viszont "A környezetvédelmi szervezetek egy része azért... nehezen kezelhetõ. Van, amelyik könnyebben." Nos, van, aki csak kezelni akarja õket. Lentner Csaba fogalmazta meg a legtisztábban a zöldek szerepét: "A civil szervezetek, a környezetvédõk növelik a politikus társadalomba való beágyazódását, a politikus problémaérzékenységét."

Fodor Gábor egyik fõ problémának tekinti a "különbözõ ipari létesítmények telepítését. Ez - állítja - szorosan összefügg a levegõ szennyezésével, a vízszennyezéssel." Errõl egy másik párt másképp vélekedik: "Nem az lesz a fõ probléma, hogy az ipar nem hajlandó betartani a környezetvédelmi normákat". Szerencsés, hogy mindkét oldal rendelkezik már némi környezetgazdaságtani tudással, az externális költségek problematikája elhangzik szinte minden politikus interjújában. Akkor mi a gond? Az, hogy a környezetvédelemhez az egész pártot mozgósítani kell. Errõl Baja Ferenc így nyilatkozik: "Azon dolgozunk, hogy fogékonyak legyenek, de ez sehol sem könnyû... Mind a hosszú távú strategiai programban, mind pedig a választási és kormányprogramban ki tudtunk harcolni egy olyan fejezetet, aminek az a címe, hogy A környezetével harmóniában elõ ember." Ezzel szemben Bubla György, ugyanabból a pártból: "elterjedt, hogy a környezetvédelemre a mi pártunk tagjai érzékenyek a legkevésbé." Hegyi Gyula, (még mindig onnan) szerint "egy modern baloldali néppartnak majdnem radikálisan zöldnek kell lennie. Nem totálisan zöldnek, mert akkor más értékeket nem tud szolgálni..." Nos, vajon milyen más értékeket akar még szolgálni? Mert szerintem a zöld gondolkodásmód nem csupán környezeti szempontból, de szociálisan is igen érzékeny. Mi kell még? Erre maga adja meg a választ másutt az EU-s tapasztalatait ecsetelve: "A könyörtelen gazdasági verseny azt sugallja, hogy elsõ a versenynek való megfelelés, második a szociálpolitika, és jó esetben is csak harmadik a környezetvédelem. De ABSZOLUT ELSÕ a versenyben való helytállás."

Sajnos a szerkesztõ egyetlen egy, a pártra vonatkozó kérdést sem tett fel Illés Zoltánnak, ezzel szemben a többi interjúban sorban elõkerül az adott párt környezetvédelmi programja, elkötelezettsége... Errõl a témáról én magam annyit mondanék, hogy valóban fennáll a veszély, hogy a környezetvédelmet és a hozzátartozó civil szférát ellenzékinek nézik. A mi dolgunk, hogy ennek ellenkezõjérõl gyõzzük meg õket. "A környezetvédelem politikai kérdés, de nem szabad, hogy pártpolitikai kérdés legyen." - állítja Illés Zoltán. Mit is tegyen a környezettudatos civil szféra? Ónódy Tamás a lényegre tapint, amikor így nyilatkozik: "Ha azt akarjuk, hogy az általunk fontosnak tartott értékek hatással legyenek a közösség életére, akkor politizálni kell." Tartsuk távol magunkat a "botránypolitizálástól", hogy Lentner Csabát idézzem. Álljunk ki továbbra is minden jó kezdeményezés mellett: Illés Zoltán a környezetterhelési díj mellett-által "egy átfogó adóreformot" tart szükségesnek. "Ehhez - szerinte - legalább másfél-két év elõkészítõ munka kellene, és teljes mertekben átalakítani a gazdaság szerkezetet." Vajon elindul ez a folyamat jövõre?