- Idézetek a könyvbõl -

"Ép elméjû politikus nem választja ezt a területet."

"Nincs helyén a magyar társadalom közgondolkodásában a környezetvédelem."

"Én azt hiszem, hogy a lehetõségekhez képest a súlyán kezeljük ezt a kérdéskört."

"Marha jó hely ez szerintem. Külföldiek mindig méltatják Budapestet, hogy milyen látványos, szép fekvésû, aztán amikor közelebbrõl nézik, akkor már látják, picit piszkos, picit elhanyagolt, egy picit olyan, mint amilyen. Igen, olyan mint amilyen, éppen ezért szeretjük."

- Mintha ön lenne az egyetlen a pártban, aki ilyesmivel foglalkozik.
- Hm. Én lennék a felelõs?.

- Ön ismeri azt a fogalmat, hogy Zöld Költségvetés?
- Nem. Mi az a Zöld Költségvetés?
- A Zöld Költségvetés egy olyasfajta költségvetési reform, amely csökkenteni kívánja a személyi jövedelem adót, illetve a TB-járulékot, amivel megnõne a foglalkoztatottság. Ugyanakkor környezetvédelmi adókkal a gazdaságot környezetbarátabbá tenné. (...)
- Köszönöm szépen, én ehhez jó alany vagyok.

"A mozgástér a környezetvédelem területén is nagyobb, amennyiben az életszínvonal emelkedik. Szerintem ez így is van jól. Nem szabad hangsúlyosabban kezelni a kérdést, ha a feltételrendszer nincs meg az adott problémakör kezelésére."
"A csatlakozás után nem hiszem, hogy fontosabbá válik a környezetvédelem, mert már most is mindenki számára fontos. Más kérdés, hogy mit látunk"

- Ön szerint a politikusok mennyire terveznek hosszú távon?
- Szegény politikusok még ha hosszú távra terveznének is, négy év a mandátumuk. A kormányoknak valóban nehéz hosszabb távon tervezniük, fõleg amikor négy évente mindig új kormányzat jön. (.) Politikusként lehetetlen 2050-re szóló intézkedéseket hozni.

- Mennyire lehet a kormányon belül érvényesíteni a környezetvédelem érdekeit?
- Hát tessék fellapozni a költségvetést. Mert az, hogy a környezetvédelemnek fronthelyzete van, tehát, hogy élvonalbeli dolog, ezt szóban mindenki elismeri. Efelõl soha nincs vita. De amikor a pénzek elosztásáról van szó, akkor mintha egy kicsit háttérbe szorulna. És mondjuk nem mindig azt az összeget kapjuk meg, amivel az abszolút siker reményében lehetne "megvívni a harcot".
"Én hajlok afelé, hogy új fõvárost építsünk. Egy új fõvárost, amely levenné a történelmi fõváros terhét. Nehogy félreértsen: ez nem a minisztérium vélemény, ez az én magánvéleményem. El tudom képzelni azt, hogy Budapesttõl esetleg délebbre vagy keletebbre."
- Zöldmezõs beruházás lenne?
- Hatalmas erdõségekkel körülvéve.
- Az Ön pártján belül a környezetvédelmi érdekek mennyire érvényesíthetõek?
- Az én pártom környezetbarát. Egyszerûen a parasztemberek, a földbirtokkal foglalkozó embernek az egész életformája olyan, hogy a környezettel --akarva, akaratlan- szerves kapcsolatba kerül. Elválaszthatatlan. Ezek az emberek figyelik az idõjárást, a természet változásait, a föld fekvését, a hajlatokat, a hantokat, a mélyebben fekvõ területeke. Az ilyen ember ab ovo környezetbarát lehet. És persze a pártja is csak ilyen.

- Mi a véleménye a zöld költségvetésrõl?
- Mindig el szoktam olvasni az újságukat, mi is a címe? Levegõ.
- Lélegzet.
- Lélegzet. Jókat írnak. Nézze, az igaz, hogy annyi pénz kellene a zöld költségvetésre, amennyit Õk mondanak, ugyanakkor az ország teherbíró képessége azt nem bírja el. A feleségem is fel tudná sorolni, hogy mit szeretne, de.
- Kérdezhetem a {párt} környezetvédelmi elképzeléseirõl?
- Hát errõl vajmi keveset beszélhetek. De nagyjából mindaz, amit elmondtam; hogy nem csak óhajtani kell a tiszta környezet és a biztonságos környezetet, hanem ezért tenni is kell.

- Magyarországon miért szorul háttérbe a környezetvédelem ügye?
- Valamiféle jólét kell az embereknek ahhoz, hogy a környezetvédelem számukra értékes legyen. Szegény társadalomban nem lehet csodálkozni azon, hogy a környezet védelme nem tartozik az elsõ ügyek közé. Nem tartozik oda, mert életben kell maradni, mert minden nap egy küzdelem. Nem lehet elvárni ilyenkor az emberektõl, hogy figyeljenek arra, hogy milyen papírt használnak. Az olcsó papírt fogják használni. A környezetvédelem bizonyos értelemben egy luxus. Az emberek értékrendjében akkor jelenik meg, amikor már megengedhetik magunknak.