A két új alap közül az ISPA viszonylag hamar indult: az elsõ projekteket az Európai Bizottság már 2000. júliusában jóváhagyta. A SAPARD ezzel szemben igencsak döcög: az intézményrendszer hosszadalmas kialakítása és akkreditációja miatt a legtöbb országban az elsõ pályázatokat csak a közelmúltban írták ki.

Az ISPA éves kerete Magyarország részére 88 millió Euró, amelyet egyenlõ arányban kell elosztani a két célterület között, és a tervezett beruházás költségeinek akár 75%-át is fedezheti. Elsõ hallásra jól hangzik, hogy környezetvédelmi és közlekedés-fejlesztési beruházásokra nyújthatunk be pályázatot, hiszen a sok autó a városokban annyi gondot okoz -- jó lenne kiváltani tömegközlekedéssel; tisztítatlanul ömlik a szennyvíz a folyókba, füstöt okádnak magukból az üzemek. Sorolhatnánk a megoldásra váró problémákat, és szépen meg is találnánk ezeknek a pénzeknek a helyét -- még kevés is lenne a rendelkezésre álló keret.

Igen ám, de alaposabban megvizsgálva az Európai Tanács 1267/1999., az ISPA-t létrehozó direktíváját és a gyakorlatot, már nem ilyen rózsás a helyzet. A közlekedés terén csak a nemzetközi áruforgalmat szolgáló transzeurópai vasút- és közúthálózat kiépítése jöhet szóba. ?gy Magyarországon a vasúti fõvonalak fejlesztését és néhány út burkolatának megerõsítését támogatja az ISPA. Legalább nem autópályát építünk belõle, sok más országgal ellentétben. A tömegközlekedés azonban legfeljebb a környezetvédelmi keret terhére, mint levegõminõség-védelem jöhetne számításba -- háttérbe szorítva más környezetvédelmi célokat. Egyébiránt az ISPA felhasználását szabályozó magyar stratégiába a levegõtisztasághoz kapcsolódó beruházások az EU kérésére nem kerülhettek be.

S mindez nem elég: maguk a környezetvédelmi keretbõl finanszírozott beruházások is jócskán hagynak maguk után kívánnivalót. Már az, hogy a beruházás összértékének el kell érnie az 5 millió Eurót, limitálja a lehetõségeket. Az eddig elfogadott szennyvízkezelési projektek egy-egy város csatornázását célozzák, ami még pozitívnak is nevezhetõ. Az már kevésbé bíztató és világos, hogy miért kell Buda szennyvizét a létesítendõ csepeli tisztítóba szállítani és Csepel szennyvizét a leendõ dél-budai tisztítóba. Mindamellett, hogy a 34%-os budapesti tisztítottsági arány valóban tarthatatlan. Ami viszont ennél is kockázatosabb, az a néhány projekt, amely több községet kötne rá egy központi tisztítóra, kilométereken át szállítva a szennyvizet. Gondoljunk csak bele egy csõrepedés következményeibe. Azon kívül ezek a megoldások jóval költségesebbek is, mint a helyi, alternatív szennyvízkezelési technológiák, amelyek falun megvalósíthatók lennének. Az ISPA magas összeghatárt szabó támogatásának köszönhetõen azonban az önkormányzatra háruló költségteher jelentõsen csökken.

És mi a helyzet a hulladékos projektekkel? Való igaz, hogy az illegális lerakókat fel kell számolni, és ezt a legtöbb terv tartalmazza. Több kitér a szelektív hulladékgyûjtés és --kezelés bevezetésére is. Ugyanakkor a tervezõk mintha nem gondolnának arra, hogy a helyi lerakók helyett regionálisak létrehozása több szempontból nem fenntartható. Sokkal kisebb környezeti terhelést okozna (a lerakott hulladék mennyiségébõl és a közúti szállítás káros hatásainak csökkenésébõl eredõen) több, a nemzetközi normáknak megfelelõ kisebb, helyi lerakó megépítése. Egyúttal valószínûleg kevésbé emelkednének meg a "szemétdíjak", ami a jelenlegi tervek mellett magában hordozza az illegális lerakás növekedésének veszélyét.

Végül néhány szót arról, mennyiben mûködik tanulási folyamatként az ISPA. A projektek elfogadásának folyamatával akkor kezdõdtek a gondok, amikor a 2000-ben Brüsszelnek benyújtandó környezetvédelmi terveket -- mivel szorított az idõ -- a minisztérium maga választotta ki meghívásos alapon, bár a nyílt meghirdetés kívánatosabb lett volna, és ennek az igénynek civil szervezetek hangot is adtak. A projektek monitoringját végzõ albizottságok közül a környezetvédelmi fogadott be két civil tagot, a közlekedési ezt nem tartotta szükségesnek. Az pedig, hogy "külsõ" civil szervezeteknek mennyi esélyük van hozzájutni környezeti vonatkozású projektdokumentumokhoz, sok esetben az adott hivatalnok jóindulatán múlott. Emellett nem feledkezhetünk meg a másik oldalról sem: több önkormányzattól hallottunk olyan panaszt, hogy az EU késedelme miatt esetenként lassú az eljárás. Tehát az EU-nak is van mit tanulnia.