Nem vitatva a jelenlegi miniszter nemes változtatási szándékát, csupán tényként közlöm, hogy március 9-ével egy vadiúj (saját) KAC-rendeletet jelentetett meg. Történelmileg úgy alakult, hogy az éppen hivatalba lépõ aktuális környezetvédelmi miniszterek sürgõs belsõ kényszert éreznek új Környezetvédelmi Célelõirányzat (KAC) szabályozás megalkotására. Ennek indíttatása általában szervesen kötõdik az elõzõ miniszter alatti KAC lenyúlós botrányaihoz, pontosabban az azoktól történõ elhatárolódáshoz (Bizony rá is fér az átalakítás a rendeletre!  szerk.).

Milyen törvényünk van most?

A tömegközlekedés összforgalmon belüli részarányának csökkenése az elmúlt évtizedben nem vezetett a szolgáltatási színvonal javulásához. Sõt, az igénybevétel mérséklõdése ellenére a zsúfoltság változatlan maradt, a jármûállomány végzetesen leromlott és a peremkerületekben járatmegszûntetések, összevonások sorozata történt és történik.

Szeptemberben I. fokú, nem jogerõs ítélet született a Fõvárosi Önkormányzat és az Állam között folyó úgynevezett metróperben. A bíróság a Fõváros javára döntött, bár a remélt többtucat milliárdos perigény helyett 2,6 milliárd forintnyi igény jogosságát ismerte el a felperes javára. Az Állam azonnal fellebbezett. A Fõvárosi Közgyûlés ugyancsak szeptemberben a metróépítés megkezdése, a felszíni rendezési munkák elvégzése és az állomások kialakítása mellett döntött. Alagútra egyelõre nem futja, de sebaj. Az alagút úgy tûnik a fejekben van. Mindkét oldalon.

Egy ökológiai szempontból ideális hulladékgazdálkodási rendszerben - a Természet mintájára - az eddigi lineáris termelési folyamatok körfolyamatokká zárulnának. Arra kellene törekedni tehát, hogy a keletkezõ hulladékok minél nagyobb hányada legyen egy új termelõ folyamat nyersanyaga. Az ideális hulladékgazdálkodási rendszer jellemzõi:

Cikkünk szerzõje, a HuMuSz elnöke, tagja az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak (OKT). Ez a testület szeptemberben tárgyalta meg a környezetterhelési díjakról szóló koncepciót. A Tanács a díjak bevezetését lényegében aggályosnak, a koncepciót a társadalmi-gazdasági hatások tekintetében megalapozatlannak találta és annak megtárgyalását a HuMuSz képviselõjének ellenszavazata és különvéleménye mellett elutasította.

Úgy tûnik, hogy végül kompromisszumos megegyezéssel zárul a német kormány és az EU-Bizottság 1995 óta tartó vitája. A nézeteltérés oka a német csomagolóanyagrendelet azon kitétele, amely az elõírt többutas arány nem teljesítését kötelezõ betétdíj bevezetésével szankcionálja. Ez a fenyegetettség - állítólag - nem egyeztethetõ össze a hatályos EU-normákkal (mondják, jogellenesen akadályozza a külföldi áruk német piacra való szabad bejutását).