A gyerekeket célba vevő reklámokat a Gazdasági reklámtörvény (Grtv.) és a Reklámetikai Kódex szerint is fokozott gondossággal kell megszervezni, lebonyolítani. A gyerekek (fokozott védelem alatt álló jogalanyok) normális fogyasztási folyamatában elsősorban a szülői felelősségnek, példamutatásnak van jelentősége. Alapvetően az ő egészséges életmóddal kapcsolatos nevelési elképzelésük, elveikhez (és pénztárcájukhoz) igazodó vásárlási szándék a meghatározó. Ezek érvényesítése azonban nem is olyan egyszerű, hiszen a gyermek ideje nagyobb részét az iskolában tölti. Az iskolai reklám éppen azért veszélyes, mert a szülők szempontjából legtöbbször ellenőrizhetetlen, a gyerek szempontjából pedig kikerülhetetlen. A gyereknek kötelező iskolába járni és kénytelen bámulni a falra kitett reklámokat. Magyarán: akarva-akaratlanul hat rájuk.

Olvasóink észrevételeit kértük legutóbbi számunk cikkével kapcsolatban, sajnálatosan csak egy olvasónk reagált: a Dunapack elnök-vezérigazgatója, aki magára vette a cikkben foglaltakat. Továbbra is kíváncsiak vagyunk, hogy a "mezei" polgárok mit gondolnak a vitatott kérdésről!

Tedd az iskoládat reklámmentes övezetté! - hangzik az Adbusters kanadai folyóirat egyik közelmúltbeli írásának címe; noha a felsorolt példák időnként furának tűnhetnek, a vázolt folyamat azonban már mifelénk is megindult, és talán nem árt egy pillantást vetni arra, hová is fajulhatnak a dolgok.

Belefulladunk? Bárki rájöhet, aki nyitott szemmel jár Hannoverben. Van ugyanis a világkiállításon a sok szögletes és szürke pavilon között egy szögletes és szürke pavilon, amelyikre az van írva: Környezet, Alapvetö szükségletek, Élelmezés. A rendszer működik, a betagozódás tökéletes, rendezett körülmények között már itt is megjelenhetnek a multi-amcsi-euro kultúra kritizálói. (Így már csöndben vagyunk. Jó ez így?) Szóval, azért itt is akad valami, amit talán érdemes megnézni az Expo 2000, avagy "mireköltsüksokpénzünket" rendezvényen.

Magyarul is megjelent a Colors, a Benetton ruhagyár folyóirata. Ötletgazdája és készítője az az Oliviero Toscani, aki közismert botrányhős fotósa (volt) a cégnek, s aki könyvet írt "Reklám, te mosolygó hulla!" címmel.