Lesz lé, Nyuszi?

A reklámok iskolai "legázolását" a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1999-es módosítása igyekezett megállítani. A Kt. 122. §-ához az alábbi (12) bekezdést csatolta:

"Az óvoda, az iskola és a kollégium a szervezeti és működési szabályzatában határozza meg a nevelési, oktatási intézményben folyó reklámtevékenység szabályait. A következő rendelkezések figyelembevételével: az óvodában, általános iskolában és általános iskolai tanulókat fogadó kollégiumokban tilos a reklámtevékenység, kivéve, ha a reklám a gyermekeknek, tanulóknak szól, és az egészséges életmóddal, a környezetvédelemmel, a társadalmi, közéleti tevékenységgel, illetve a kulturális tevékenységgel függ össze."

A hatályos jogszabályok szerint tehát az oktatási intézményekben nincs általános reklámtilalom, az intézmények -- a fenti jogszabályi keretek között - maguk döntenek a reklámok elhelyezhetőségéről (amiért az intézmény vezetője tartozik felelősséggel).

A mérlegeléskor figyelemmel kell lenni a közoktatási törvényben meghatározott pedagógiai elvárásokra és arra, hogy az intézmény feladata a gyermek fizikai, szellemi, erkölcsi védelméről való gondoskodás. Bár nyilvánvaló, mégis iskolavezetés "elfelejti", hogy a szülő azért adja iskolába (pont abba az iskolába) gyermekét, hogy a választott intézmény teljesítse a közoktatási törvényben foglalt feladatát. A szülő-iskola kapcsolat ilyen szempontból egy bizalmi viszony, amely arra is kiterjed, hogy az intézmény a felügyeletére bízott gyermeket tartsa távol minden nem kívánatos világnézeti, politikai vagy gazdasági hatástól.

A közoktatási törvény utalása ellenére elenyésző azon iskolák száma, melyek SZMSZ-ükben ténylegesen szabályozták volna az iskolában folytatható reklámtevékenység módját, kereteit.

Egy gondos iskolavezetés a fenti döntés felelősségét nyilván igyekszik megosztani az iskolaszékkel (ha van ilyen) vagy a szülői munkaközösségek képviselőivel. Ami nem könnyű feladat, hiszen egy átfogó szabályozásnak a gazdasági reklámtevékenységen kívül -- a mi felfogásunkban - az alábbi kérdésköröket illene érintenie:

• a külső adományok, szponzori felajánlások elfogadhatóságát (korlátait)
• a személyi jövedelemadó 1%-ának begyűjtésével kapcsolatos reklámtevékenységet
• a saját iskolai rendezvények reklámozásának szabályozását
• a külső szakmai (továbbtanulási) tájékoztatók elhelyezhetőségét
• a pedagógus szervezetek által kiadott közlemények elhelyezését (a tanáriban)
• az iskolai újságban, kiadványokban történő reklámozás szabályait
• az iskolai hirdetőtáblán elhelyezhető reklámokat
• a tanulmányi stb. versenyek reklámozhatóságát, az azon való részvétel feltételeit
• az adatgyűjtések, közvélemény kutatások bonyolításának iskolai szabályait
• az alkalmi árusítások szabályait (a büfé és sulibolt kivételével)
• a könyvterjesztések módját (az iskolai tankönyv-megbízottak illetve könyvkiadó cégek megbízottjainak tevékenységét),
• az iskolai oktatási anyagok támogatásának (támogathatóságának) szabályait.

Elrettentőnek tűnik ugyan -- de csak számunkra. Tőlünk nyugatabbra bizony ezt a szabályozást az iskolák komolyan veszik. Igaz, az iskolák mindennapos filléres gondjait ismerve érthető, hogy a jelenlegi magyar iskolavezetés dilemmája (ha van ilyen) a gazdasági reklámtevékenység beengedhetőségére vagy kitiltására szorítkozik. És a reklámcégek erőszakosságát, agyfúrtságát ismerve ez sem könnyű feladat.

Jogszabály ide, jogszabály oda, az oktatási intézmények nyújtotta reklámterephez a cégek körömszakadtáig ragaszkodnak. Számukra a gyerekek jelentik az egyik legfontosabb célcsoportot, az oktatási intézmény pedig azt a helyet, ahol őket a legolcsóbban és leghatékonyabban "becserkészhetik". A másutt pénzért vehető reklámfelületekhez az iskolákban ingyen jutnak hozzá, ráadásul a kijelölt pedagógus ingyen bonyolítja nekik az akciót. Iskolai akcióik segítségével -- közvetlen vagy közvetett- ajánlatokat, üzenetet küldhetnek a szülőknek (felnőtt fogyasztóknak). Az iskolák anyagilag kiszolgáltatottak, szakmailag pedig sokszor nem képesek megítélni a reklám valós szándékát (burkolt reklám).

Különösen ez utóbbi kérdés eldöntése okoz problémát, hiszen a furfangos reklámozók igazodnak és ma már gyakran az egészséges életmód prófétáiként hirdetik meg akcióikat.

A fogkrémgyártók által szponzorált iskolai akciók mögött például nyilvánvaló a gazdasági indíttatás, de nemigen akad iskolavezetés, amely ne azonosulna a cégek ép fogazatért való "önzetlen aggódásával". Márpedig a fogmosás az egészséges életmód része -- vagyis támogatandó cél. Még bonyolultabb a helyzet azoknál a termékreklámoknál (akcióknál), ahol a "problémás" élelmiszereket (édességek, mogyorókrém, üdítõitalok) tüntetnek fel egyértelműen egészségesnek. És mindez összekötve némi mogyorókrém etetéssel, nyuszis kakaóitatással, gyümölcsjoghurt nassolással, netán intimbetét osztogatással. Cége válogatja - viszont fõ az egészség.

Klasszikus a Tetra Pak esete, aki a tökélyre vitte az iskolások butítását. A cég az "egészséges iskolatejre" hivatkozva előbb dobozolt tejet sózott rá az iskolákra (ahol a csomagolóanyag drágább volt az italnál), majd a kiürült dobozok lapítását és gyűjtését nevezte ki nemes környezetvédelmi tevékenységgé. És mindezt az újrahasznosítás nevében.

Mindezt azért írom, mert ezek a cégek és ezek a trükkök várhatóan a jövőben is próbálkoznak majd az iskolákkal. Számíthatunk továbbra is önzetlen "társadalmi, közéleti" célú felbuzdulásokra is, ahol (mint pl. a "Nyerj az iskoládnak egy halom pénzt" fedőnevű akciónál) a Milka csoki vevés és evés nemesült át iskolai segélyekké. Mostanában például a gumicukormaci-fogyasztás kapott a gyártójától megható társadalmi rangot, de tanévnyitókra nyilván megjelennek majd a reklámhordozóvá vált órarendek. Felbukkannak majd a sulikban a meghirdető céget népszerűsítő rajzpályázatok (Fundy), az oktatási anyagnak álcázott terméknépszerűsítők (Tetra Pak) vagy az nyeremény hamburgerkuponok (McDonald's).

A fene se érti, de jellemzően azok a cégek próbálkoznak, akiknek termékeit környezet- vagy egészségvédelmi szempontból sok kritika éri. Talán sejtik, hogy az iskolák többsége sanyarú anyagi helyzetére vagy a gyerekek szociális problémáira hivatkozással sajnos vevő ezekre a nemes lelkű akciókra. Magyarországon egyébként az élelmiszer reklámok háromnegyedét a reggeli müzlik, a sós snack-ek, a különféle burgerek, üdítőitalok és édességek teszik ki (egyharmad az édességreklám). Zöldség ill. gyümölcsreklám gyakorlatilag nincs.