"Tegyük fel például azt a szokatlan és frivol kérdést, hogy miért vesznek az emberek fogkrémet? Elsősorban nem azért, mert fogat akarnak mosni vele, hanem azért a szimbolikus tartalomért, amelyet - ha jól dolgoznak - a reklámszakemberek adnak hozzá ehhez az árucikkhez. Mert a fogkrém ma már sokkal többet tud annál, mintsem, hogy pusztán dörzsöli a fogadat, és némi üde ízt pezsdít föl a szánkban. Mindenekelőtt abban segít nekünk, hogy reggel összeszedjük, a szó szoros értelmében "össze-szedjük" önmagunkat. Mert éjjel, álmunkban széthullunk, szétmállik az arcunk, szétesik a személyiségünk, "eszünket vesztjük", elveszítjük társas lény mivoltunkat, "állampolgárságunkat". Reggel töredékeinkből kell újra felépíteni magunkat. Ebben segít, bármennyire is furcsán hangzik, a megfelelő fogkrém. Hogyan?

Úgy például, hogy elhisszük a reklámnak, ha ezzel a bizonyos fogkrémmel dörzsöljük a fogunkat, akkor az fehérebb lesz. Józanabb perceinkben tudjuk, hogy ez nem igaz, mégis szívesen elhisszük, mert amit állítanak, az fontos nekünk. Ha a fogunk fehérebb és szebb lesz, akkor úgy érezzük, hogy az éjszakai gyűröttség után egy kicsit mi is szebbek, villogóbbak, csábosabb mosolyúak lettünk. Vagyis kezdjük összeszedni az önbecsülésünket és a személyiségünket. Kezdjük elfogadni magunkat.

Segít a fogkrém abban is, hogy visszanyerjük állampolgárságunkat.

Mert úgy érezzük, hogy szebben, üdébben immár újra kiléphetünk a világ elé, újra társadalmi lénnyé váltunk, újra megvan a helyünk a társadalomban. És nem egyszerűen csak abban segít, hogy teljes jogú s üde leheletű polgárként visszalépjünk - az éjszaka és az álom zilált magányából és a sötétségből -- embertársaink fényes gyülekezetébe. A megfelelő márkájú fogkrém egyszeriben felröpít minket az emberi élet csúcsára. Emlékszem, amikor a hatvanas években először lehetett kapni Magyarországon szépen csillogó, színes tubusú nyugati fogkrémet, mondjuk ugyanazt, amit a reklámok szerint az akkori Julia Roberts vagy Bruce Willis használt- akkor ennek a hírnek és habnak a hatása alatt egy pillanatra és is a világcsillogó- villogó hollywoodi közepén éreztem- képzeltem magam, miközben egy budapesti tetőtér szűk fürdõszobájában álltam, egy ködös, borús, nyomorúságos és államszocialista novemberi reggelen.

És ez még nem minden. A fogkrém még ennél is többet tud. Mert bármennyire is hihetetlen: segít legyőzni a halált. Azzal, hogy elhisszük a reklámnak: ha a fogunkat ezzel a fogkrémmel mossuk, akkor mindörökre ép, fehér és szép marad. Akkor nem fog rajta az idő. És akkor mintha rajtunk se fogna az idő, mintha mi is örökre fiatalok és szépek maradnánk. Mintha megállna az idő. S így, minden reggel, egy pillanatra, legyőzzük a múlandóságot, a halált.
Forrás: A gyufacimkétől az online hirdetésig (Geomédia Kiadó)