Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Benetton-zöld

Reklám vagy antireklám?
Év: 
2000
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Levente

Magyarul is megjelent a Colors, a Benetton ruhagyár folyóirata. Ötletgazdája és készítője az az Oliviero Toscani, aki közismert botrányhős fotósa (volt) a cégnek, s aki könyvet írt "Reklám, te mosolygó hulla!" címmel.

 

TRASH SZEMÉT
A címlapról:
Ideális csomagolás

A lap küldetése egyszerű: a sokféleség jó. Erre a filozófiára épülnek a tematikus számok 1991. óta. Különféle nagy horderejű társadalmi témákat vetnek fotópapírra, mint háború, vallás, utazás, vásárlás, stb. A Rasszizmus elleni szám borítóján az angol királynő szerepelt -- indián kinézettel. A brit sajtó hetekig írt erről a botrányos hozzáállásról. Az AIDS számban Ronald Reagant "maszkírozták át" számítógép segítségével AIDS-beteggé. Az eredmény: újabb botrány. A balkáni háború idején született "Háború" számot a brit The Guardian a legjobb folyóiratnak minősítette, s Bosznia vezető napilapja, az Olsobodenje részeket vett át közlésre.

A Colors első hazai száma a Szemét (Trash), borítóján egy becsomagolt banánnal. Toscani reklámfotós, ezért olyan a lap, mintha óriásplakátokat fűztek volna egybe. Szépen kidolgozott, sokkoló, figyelemfelkeltő felvételek -- kevés szöveggel. Inkább tényeket tartalmaz, mint esszéket vagy írásokat a hulladékproblémáról. Két nyelven készült, a magyarban sok hulladékos szakkifejezést -- szakértelem hiányában -- félrefordítottak. Mondjuk a "landfill" nem "hulladékgyűjtő medence", hanem "hulladéklerakó" és elég húzós az újrahasznosítás "csúcsának" tekinteni, hogy hulladékdrótokból és egyéb eszközökből rádiót eszkábálnak Indiában!

Egy ekkora bankjegyköteg elõállításához
egy fát 20 évig kell gondozni.
Nekünk ehhez sokkal kevesebb idõ is elég;
a természetbe való beavatkozás nélkül.
Hogyan lehet fából
pénzt csinálni?

Magyar körkép nincs a lapban, ez egy ilyen globális, főleg tőlünk távoli vidékekre, elsősorban a Harmadik Világba kalauzoló kiadvány. Az értelmetlen eldobható cuccokról közölt kritikája néhol megkérdőjelezhető, de alapjában véve rendben van. A nyitóoldalak a Meki, a CC, a Philip Morris, a Nestlééééé és a Texaco nevű multik anyagával indít, mindegyik valahogy a természethez próbálja magát kötni.  Őszintén szólva, nem tudtam eldönteni, hogy ez most igazi reklám vagy annak a kritizálása. Még nagyobb szemekkel fogadtam a lap végén a - szerk - írását, melyben "Hősnőként" arról ír, milyen környezetszennyező is volt a lap előállítása, pedig lehetett volna más módon is. Akkor miért nem úgy csinálták?

A Benetton szellemiségéhez illő a mintegy négy oldalas Jubilee 2000 összeállítás. Ez az a szervezet, mely a Harmadik Világbeli országok adósságának eltörléséért küzd. Majd ezután jönnek az egész oldalas reklámok, amik eltartják a lapot.

Egy szó mint száz, Toscani továbbra is kikerülhetetlen. Hatásos, amit csinál. De azért tudjuk, hogy ha környezetvédelemről van szó, akkor ez egy reklámanyagnak elegendő, valódi tevékenységnek nem.