Ajánlásaink gazdálkodóknak: mit tehetnek a környezet védelme érdekében?

I.) Tisztább termelés

1. A fogyasztói szükségletek újragondolása

Az üzleti szféra felelőssége a fenntartható fogyasztás előmozdításában a termékek és szolgáltatások tervezése, előállítása és szállítmányozása területein jelentős.

2. Az életciklus-szemlélet alkalmazása

A környezeti hatásokat nem csak egyetlen fázisban – például a termelés vagy a fogyasztás során –, hanem a ”bölcsőtől a sírig”, sőt a bölcsőtől a bölcsőig, azaz a termékek és szolgáltatások összes életszakaszában figyelembe kell venni. Ez azért kiemelt jelentőségű, mert adatokat szolgáltat a többi eszköz alkalmazásához, például a környezettudatos terméktervezéshez, a környezeti termék-nyilatkozatokhoz, vagy a környezetbarát termék védjegyekhez.

3. Környezettudatos terméktervezés (öko-design)

A tervezők nem csak a klasszikus termelési és használati élet-ciklusokat veszik figyelembe, hanem a termék (vagy szolgáltatás) előállításához szükséges nyersanyagok kitermelésének, feldolgozásának, az előállítás helyére történő elszállításának, valamint a termék használati életfázisának, vagyis a hasznos élettartam lejárta utáni életciklusát is. A környezettudatos terméktervezés folyamata során ezen életciklus szakaszok alatt fellépő környezeti hatások csökkentésére vagy azok megszüntetésére koncentrálnak.

4. A BAT alkalmazása

5. Az öko-hatékonyság növelése

Az öko-hatékonyság a megelőző környezetvédelmi stratégiák folyamatos alkalmazását jelenti, amely egyaránt alkalmazható folyamatokra, termékekre és szolgáltatásokra. Folyamatok esetében a tisztább termelés a nyersanyagok hatékonyabb felhasználását, a veszélyes és mérgező anyagok kiváltását és az emissziók forrásuknál történő csökkentését jelenti. A termékek és szolgáltatások esetében a teljes életciklus során okozott környezetterhelés csökkentése áll a középpontban a nyersanyag kitermelésétől a végső ártalmatlanításig.

6. A környezetterhelést csökkentő folyamatirányítás

A veszélyes nyersanyagokat nem (vagy kevésbé) veszélyesekkel kell kiváltani.

A hulladékként nagy kockázatot jelentő anyagok használatát mellőzni kell, kiváltásukat meg kell oldani.

7. Környezet-központú irányítási rendszerek alkalmazása

A vállalatok teljes környezetvédelmi tevékenységére kiterjednek, azokat egy rendszerbe foglalják. Elsődleges céljuk a vállalati környezetvédelmi tevékenység átláthatóságának biztosítása. A szigorúbb feltételeket meghatározó EMAS-t kell előnyben részesíteni.

8. Környezetvédelmi számvitel (öko-kontrolling)

A környezetvédelem pénzügyi vonzatainak kiszámolása és elemzése. A megtérülési mutatók értelmezése és kiszámítása a környezetvédelmi hatásokkal járó beruházásokra. Az adatok összegyűjtése, elemzése és értelmezése; a kapott eredmények kommunikálása.

A környezeti számviteli rendszer egyik legfontosabb előnye, hogy a környezeti ráfordítások és hasznok felmérésével pontos képet ad a környezetvédelmi vezetők, illetve a döntéshozók számára a vállalat környezeti teljesítményéről, annak a vállalat pénzügyi helyzetére gyakorolt hatásáról.

II.) Termékfelelősség

1. A kibővített termelői felelősség (Extended Producer Responsibility) elveinek önkéntes beépítése

Az EPR kibővíti a termelők, elosztók vagy importőrök korábban meghatározott környezeti felelősségét (pl. biztonsági, szennyezés-megelőzési és kezelési, valamint a termelési hulladékok megfelelő kezelésének pénzügyi és jogi felelősségét) a termékek teljes életciklusára. A termelők vagy importőrök felelőssége, hogy vegyék vissza vagy hasznosítsák újra a termékeiket, vagy adott esetben fizessék meg a termékek összegyűjtésének és újrahasznosításának költségeit.

Elsődleges funkciója a hulladék kezelési költségeinek és/vagy fizikai felelőségének áthárítása a helyi önkormányzatokról, és általában az adófizetőkről a termelőkre. A kezelési és elhelyezési költségek ezek után beágyazhatók a termék árába. Ez lehetővé teszi olyan piac kialakulását, amelyben az árak valósan tükrözik a termékek környezeti hatásait, és amelyben a fogyasztók döntéseiket ezek alapján hozhatják meg.

Ide tartozik még:

• Tartós termékek gyártása.

• Kötelező garanciavállalás.

• Tájékoztatás és adatszolgáltatás az áruk és szolgáltatások biztonságáról: a kereskedők és hulladékfeldolgozók tájékoztatása a gyártott berendezésekben található alkatrészekről és alapanyagokról, továbbá a bennük található veszélyes, ártalmas anyagokról.

III.) Társadalmi kapcsolatok

1. Környezeti termék-nyilatkozatok (deklarációk)

A nyilatkozatok az információ-szolgáltatás révén lehetővé teszik a termékek és szolgáltatások környezeti szempontú összehasonlítását. A környezeti termék-nyilatkozatok végső célja tehát a megfelelő környezeti információk szolgáltatása révén a környezeti szempontból kisebb terhet jelentő termékek és szolgáltatások keresletének és kínálatának ösztönzése, így egy piac diktálta, folyamatos környezeti fejlődés indukálása.

2. Önkéntes megállapodások a lakossági csoportokkal

Az önkéntes megállapodások esetében – a megállapodás jellegétől függően – a jogi szankció lehetősége is felmerül. "Nyitott gyárkapukra" és nyilvános emissziós adatbázisokra van szükség.

IV.) Reklám, marketing

1. A fogyasztók megtévesztésének elkerülése

A hamis „zöldrefestést” minden vállalatnak kerülnie kell!

2. Önkorlátozás a reklámok stílusát és módszereit tekintve

A reklámozó cégek dolgozzanak ki saját reklámetikai kódexet!

Etikai megfontolásokból ne készíttessenek gyermekeket célzó reklámokat!

Kerüljék a szórólapok, a direkt mail és egyéb „nem-kívánt” reklámok alkalmazását!

V.) Kereskedelem és szolgáltatások

1. Megfelelő választék kínálása

Elsősorban az áruválaszték összeállításán illetve a termékeket kísérő fogyasztói tájékoztatók megfelelő kialakításán keresztül demonstrálhatja a kereskedő saját elkötelezettségét a környezetbarát fogyasztás- és szemlélet elterjesztéséhez.

Környezetbarát, tartós és javítható termékeket kell árusítani.

2. Visszavételi könnyítések

A kereskedők tegyék könnyebbé a termékek és csomagolások visszaváltását.

3. A szervízhálózatok bővítése

4. Alternatív szolgáltatások

Alternatív, környezetkímélő szolgáltatásokat kell működtetni (pl. bioboltok, újrahasználati központok (reuse centerek), kifőzdék, közösségi éttermek, közös mosodák, stb.).

VI.) Hulladékkezelés

1. A vállalkozások hulladékainak szelektálása és hasznosítása

2. Környezetkímélő hulladékkezelő technológiák bevezetése

A szenes erőművek fokozatos kiváltásával az ipari hulladék mennyisége legalább évi 6 millió tonnával (közel harmadával) csökkenhet.

A szennyvíziszapokat, a növénytermesztési és erdészeti hulladékokat komposztálni kell.

3. A veszélyes hulladékok előkezelése

A vörösiszap, az erőművi és a hulladékégetési maradékok, a fúrási iszapok és a fémkohászati hulladékok jelentős részét megfelelő előkezeléssel a környezetre nem veszélyes hulladékká lehet és kell átalakítani.