Település: Nyergesújfalu
Égető: cementgyár hulladékégetéssel
Kapacitás: 75 ezer tonna hulladék 1,77 millió tonna cement
Hulladék: nem veszélyes hulladék
Kezdeményező: Holcim Hungária Zrt.
Ellene fellépő: Táti, Tokodi, Tokodaltárói, Esztergomi, Mogyorósbányai Önkormányzat, Zöld Sziget Tát és Térsége Környezetvédelmi Egyesület, Esztergomi Környezetkultúra Egyesület, Válaszúton Alapítvány, stb.

„Sem a füstje, sem a lángja, nem kell Holcim cementgyára”

A verset, melynek refrénje írásunk címévé is vált, 2005 őszén mintegy ezer ember fennhangon szavalta együtt. Soha nem látott összefogás valósult meg, melynek célja az volt, hogy a helyi közösség megakadályozza egy újabb környezetterhelő üzem létesülését a térségben.

Esztergom-Dorog térsége környezeti szempontból az ország egyik legmegviseltebb vidéke, számos környezetterhelő üzemmel és múltbéli szennyezések hagyatékával. A helyi lakosság fokozottan érzékeny a környezeti problémákra, különösen – a saját bőrén tapasztalt negatív élmények miatt – a nagyüzemek környezetterhelésére. A térségbe a Holcim Hungária Zrt. új cementgyárat kívánt telepíteni, ami ellen egy emberként emelte fel a szavát a helyi közösség. Az ügy kapcsán sokakban merült fel a kérdés: van-e annyi önrendelkezési joga egy térségnek, hogy egy újabb környezetterhelő beruházásra nemet mondjon?

A cementgyár ügye 2005 tavaszán került napfényre, amikor a Holcim vezetősége benyújtotta az előzetes környezeti hatástanulmányt a Nyergesújfalura tervezett cementgyáráról. A hír egy kis helyi lapban került nyilvánosságra, amely nyomán két táti lakos megkereste az Esztergomi Környezetkultúra Egyesületet és segítségüket kérte. Nem kívántak új környezetterhelő üzemet a térségbe, pláne nem a házaiktól mintegy 2 km-re. 

A hatástanulmányt 2005 tavaszán nyújtották be a Környezetvédelmi Felügyelőséghez, így a civil szervezetnek és a tátiaknak kellő idő állt rendelkezésére, hogy ezt megszerezzék és megismerjék. Már első olvasáskor is számos olyan kifogás merült fel, amely megítélésük szerint lehetetlenné tenné a gyár felépítését. A legnyomósabb érv egyike, hogy a tervezett gyár a nyerges-táti vízbázisok hidrogeológiai védőidomán épülne fel. Bár a közeli vízművek csaknem tíz település ivóvizét biztosítják, a vízbázisok földhivatali bejegyzése nem történt meg. Így, a vízbázisok a valóságban léteznek, papíron azonban nem! A civil szervezetek arra hivatkoztak, hogy a cementgyárban hulladékégetés is zajlik majd. Mivel a jogszabály szerint ez utóbbi tevékenység vízbázison nem végezhető, ezért a cementgyár létesítése sem engedélyezhető. Ilyen területen kempinget sem lehet létesíteni, a Környezetvédelmi Felügyelőség a cementgyár létesítését előzetes határozatában mégis elfogadta.

További érv volt a gyár ellen a térség rossz levegőállapota, amely már most határérték felett szennyezett. Éves szinten 50–70 az olyan nap, amikor a szálló por mennyisége meghaladja az egészségügyi határértéket. A hatályos jogszabályok szerint újabb hatásvizsgálat-köteles környezetterhelő üzem ilyen területen nem létesíthető, azonban - mint később kiderült - a környezetvédelmi hatóság a hatályos jogszabályról nem vett tudomást

A gyár ellen számos további érv szól. Az üzem napi 500 kamionnal terhelné az amúgy is túlterhelt 10-es számú főutat, a gyárhoz tartozó szállítószalag Natura 2000-es területeket tenne tönkre. Az ügyben azonban talán a legnagyobb hangsúlyt az egészségügy kérdése kapta. A térségben a számos terhelő üzem (veszélyeshulladék-égető, cementgyár, kőbánya, papírgyár, autógyár, gyógyszergyár, hőerőmű stb.) miatt, dokumentáltan gyakoribb a légzőszervi megbetegedések aránya, mint az ország más részein, és különösen aggasztó a gyerekek körében előforduló és egyre gyakoribbá váló légúti megbetegedések aránya. Az új cementgyár légszennyezőanyag kibocsátása a régi gyár bezárásával együtt is többletterhelést jelentene a térségnek. Nem véletlen, hogy a térség egészségügyi dolgozói, háziorvosok, tüdőgyógyász szakemberek állásfoglalásukban tiltakoztak a cementgyár építése ellen.

A fenti érvek összegyűjtésére szerencsére elegendő idő állt rendelkezésünkre, így a véleményezési szakasz vége előtti napokban bejelentett sajtótájékoztató meglepetésként érte a céget. A sajtótájékoztatón átadtuk azokat az aláírásgyűjtő íveket, amelyeket alig két hét alatt gyűjtöttünk össze és amely több ezer táti lakos aláírását tartalmazta. Felszólítottuk a képviselőtestületet, hogy tegyen meg mindent a cementgyár felépülése ellen, és végső eszközként írjon ki helyi népszavazást. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott. Ellenlépésként a Holcim a rákövetkező napra lakossági fórumot hívott össze, melyen azonban egy helyi lakos kérdése nyomán kiderült, hogy a hatástanulmány készítői elfeledkeztek Tát-Depó településrészről, amely mintegy 900 méterre fekszik a tervezett üzemtől. A minden helyismeret nélkül készült hatástanulmány és a felvonultatott szakértők ettől a pillanattól kezdve hiteltelenek lettek a helyi lakosok szemében.

A lakossági fórumot követően az ügy egyre nagyobb nyilvánosságot kapott. A szomszédos településeken is megindultak az aláírásgyűjtések, és tisztán önkéntes munkával 60 000 emberhez jutottak el a gyárat ellenző szórólapok. A cementgyár a szomszédos településeken is hasonló ellenérzést váltott ki, így az önkormányzatok mind ügyféli jogállást kértek az ügyben, majd képviselőtestületi ülésen döntöttek a gyár elutasításáról. Az ügybe sikerült a nem szomszédos, de közeli Esztergom és Tokodaltáró települések lakosait is bevonni, akik szintén a gyár ellen szólaltak fel és civil segítséggel ügyféli jogállást is szereztek. Nyár végére sor került a társadalmi véleményezési szakaszra, amely a sorozatos ügyféli bejelentkezések miatt – a vélhetően tudatosan augusztus végére tervezett időpont helyett – egészen októberig elnyúlt. A cég valamennyi szomszédos településen megtartotta lakossági fórumát, de legtöbbször elutasítással szembesült.

Táton a véleményezési szakasz záró eseményeként egy közel 1000 fős tüntetésre is sor került, melyen az összes szomszédos település képviseltette magát. Egyértelmű volt, hogy Nyergesújfalu kivételével valamennyi település a gyár ellen van, azonban döntési joggal egyedül Nyergesújfalu rendelkezett. A település polgármestere kezdettől fogva a gyár mellett érvelt, elsősorban gazdasági szempontokat véve figyelembe. Egy képviselőtestületi ülésen a szomszédos önkormányzatokat bírálva ki is fejtette álláspontját a kérdésben: „...mondják meg azt a tíz, vagy nem tudom én hányjegyű számot, amivel a jóindulatuk megvásárolható...”. A civil szervezetek tevékenységét szintén nem nézte jó szemmel. Egyik nap sajtóperrel fenyegette őket, a másik nap az önkormányzat pályázatíró csapata közös pályázat benyújtásával kereste meg szervezetünket. A polgármester álláspontja ellenére a nyergesi képviselőtestület ülésén olyan döntés született, mely szerint a cementgyárat elfogadják, de a hulladékégetést nem. Ez azért volt fontos, mert a Holcim képviselői kijelentették, hogy 75 000 tonna hulladékot kívánnak „alternatív tüzelőanyagként” elégetni, melyből 25 000 tonna veszélyes hulladék lett volna. A nyergesi önkormányzat fenti döntését 10:2 arányban hozta meg. Sajnos néhány hónappal később – újabb érdemi információk nélkül – a testület a saját döntését megváltoztatta és nemcsak a cementgyárat, hanem vele együtt a hulladékégetést is elfogadta.

Az eljárás kezdetén a Holcim képviselői kijelentették, hogy csak akkor gazdaságos a cement gyártása, ha az hulladékégetéssel párosul. Ezért volt meglepő, hogy a táti demonstráció előtt egy nappal bejelentették, hogy elállnak a tervezett veszélyes hulladék égetésétől: „a jelenlegi körülmények között”. Nyilvánvalóan egyszerű kommunikációs fogás volt, amellyel a tüntetés élét szerették volna elvenni. Rövid nyomozás után kiderült, hogy a bejelentés tartalmát a Környezetvédelmi Felügyelőséggel nem közölték. Miután ez nyilvánosságra került, hosszas huzavona után egy hónapos késéssel a bejelentés az engedélyező hatóságnál is hivatalossá vált.

A véleményezési időszak alatt mintegy tucatnyi lakosság fórumra került sor, összegyűlt több mint 6000 tiltakozó aláírás, az összes szomszédos önkormányzat határozatban utasította el a tervezett cementművet, és így tett a dorogi, valamint az esztergom-nyergesújfalui kistérségi társulás is. Több tucat lakossági észrevétel érkezett a hatástanulmánnyal kapcsolatban, civil szervezetek és az önkormányzatok szakértői véleményezték, így remélhető volt, hogy a győri székhelyű felügyelőség elutasítja a benyújtott dokumentációt.

A Felügyelőség mintegy négy hónapos tépelődés után azonban határozatában elfogadta a hatástanulmányt és részletes hatástanulmány elkészítését írta elő. Nézzük ennek kritikus pontjait! 

Mint említettük, valamennyi önkormányzat elutasította a cementgyár – hatástanulmányban foglalt – megvalósítását (ekkor még a nyergesi önkormányzat is). Így a cementgyár felépülése lehetetlenné vált volna. Mint korábban említettük, a nyergesi önkormányzat váratlanul megváltoztatta döntését, és ezt eljuttatta a Felügyelőségnek. A hatóság mintha csak erre várt volna, néhány napon belül kiadta a határozatot. A gyár társadalmi támogatottságát azzal indokolták, hogy a megyei közgyűlés, illetve a Regionális Fejlesztési Tanács támogató nyilatkozatot adott az ügyben. Azonban mindkettő vezetője ugyanaz a személy, és mint kiderült, a Regionális Fejlesztési Tanács nem is tárgyalta a döntést. Az elnök önhatalmúlag adott támogató nyilatkozatot. Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ez a személy a Holcim egyik alapítványának kuratórium tagja is.

Említettük Tát-Depó településrész kérdését is. A cég hatástanulmányában nem tett róla említést. Ekkor Tát önkormányzata nyilatkozott, hogy a településrész létezik, erre a Felügyelőség hiánypótlásra szólította fel a Holcim képviselőit, akik állították, hogy 1 km-en belül nincs lakott településrész. Az önkormányzat nyilatkozatával szemben a Környezetvédelmi Felügyelőség a cég álláspontját fogadta el, mely szerint az adott településrész gyakorlatilag nem létezik.

A Felügyelőség a civilek és önkormányzatok szakértői véleményét szinte teljes mértékben negligálta, egyes esetekben azok vizsgálatát írta elő részletes hatástanulmányban. A 2006 elején kiadott határozatot több önkormányzat, valamint civil szervezet is megfellebbezte, azt azonban a Főfelügyelőség 2006 derekán elutasította. 2006 tavaszán került sor az önkormányzati választásokra, amely során lakossági nyomásra, vagy éppen önként majd minden önkormányzat népszavazást írt ki a kérdésben. Esztergom, Tokod, Tokodaltáró, Bajót, Mogyorósbánya, Tát esetén az országgyűlési választásokkal egy időben magas részvétel mellett döntő arányban (75–93%) a lakosság elutasította a cementgyár tervét. Az esztergomi népszavazást a Holcim vezetése bírósági úton támadta meg, mert szerintük elfogult volt a kérdésfeltétel, míg Nyergesújfalun bevallottan az általuk diktált kérdést tették fel népszavazásra: „Egyetért-e Ön Nyergesújfalu Város Önkormányzati Képviselő testületének olyan döntésével, amelyben hozzájárul ahhoz, hogy a Holcim Hungária Zrt. a Nyergesújfalu külterületén bővíteni tervezett ipari parkban Európa legkorszerűbb cementgyárát létesítse, mely a hagyományos nyers- és tüzelő anyagok egy részének kiváltása érdekében nem veszélyeshulladékokból előállított helyettesítő anyagokat hasznosítva működik a mindenkor hatályos és idevonatkozó jogszabályok maradéktalan betartásával?”

A nyergesi képviselőtestület - vélhetően tudatosan - az országgyűlési választások második fordulóját követő második hétre tűzte ki a népszavazást. Előre látható volt, hogy nem lesz meg a szükséges részvételi arány. Ez sajnos be is következett és a lakosság – az egyoldalú tájékoztatás miatt – kis többséggel a cementgyár mellet szavazott, érvénytelen eredménnyel.

A cég ezzel párhuzamosan hozzálátott a részletes környezeti hatástanulmány elkészítéséhez, és módosított eddigi sikertelen kommunikációs stratégiáján. Két ízben is elvitte a magyar média vezető szereplőit a svájci Holcim gyárba, óriásplakát kampányt indított, és rendszeresen eljuttatta az összes környékbeli háztartásba a Holcim újságját. A civil oldal véleményének kifejtése egyre nehezebbé vált. Előfordult, hogy egy helyi rádióban, amely napi rendszerességgel adta le a Holcim-reklámokat, a civilek fizetett (!) hirdetését sem voltak hajlandóak adásba tenni. Természetesen akadtak ellenpéldák is, de a helyi médiában abszolút fölényre tett szert a Holcim. Sorra alakultak Holcim-alapítványok is, amelyek helyi iskolákat, óvodákat támogattak néhány százezer forintos összegekkel, majd bejelentették egy 300 milliós térségi alap létrehozását. A Holcim képviselői által szervezett térségfejlesztő konferencián a zöld szervezetek mély sajnálatára és kérése ellenére is megjelentek a Nemzeti Civil Alap kollégiumának tagjai, valamint országos zöld szervezetek is. A WWF Magyarország a hatástanulmány benyújtásával egy időben üzleti partnerségre lépett a Holcim vezetőivel, és helyi zöld szervezetek kérése ellenére a népszavazások előtt szemétszedési akcióval „festette zöldre” a céget.

2007 márciusában a cég képviselői benyújtották a részletes környezeti hatástanulmányt. Erre válaszként demonstrációra került sor. Tát és Nyerges határában fáklyás felvonulás és madárijesztők hada hirdette, hogy Táton a helyiek megvédik az érdekeiket. A Környezetvédelmi Felügyelőség semmibe véve a környezeti adatokhoz való hozzáférés jogszabályi előírását, a mintegy 1200 oldalas dokumentáció lemásolásáért mintegy 120 000 forintot kért. A civil szervezetek ezért az ombudsmanhoz fordultak, aki megállapította, hogy a Felügyelőség helytelen módon járt el. A civil szervezetek azonban így csak jelentős késéssel tudtak hozzájutni a dokumentumokhoz. Ennek ellenére a táti önkormányzat szakértői és a civil oldal által felkért szakértők is részletesen elemezték a hatástanulmányt, s rámutattak hibáira. Észrevételeik jórészt megegyeztek az előzetes szakaszban foglaltakkal, a fókusz azonban most a légszennyezőanyag hatásterületére irányult. A cég számításai szerint ugyanis az üzem légszennyezőanyag kibocsátása nem érint lakott területeket. Éppen ezért a civil szervezetek felkérték Sámi Lajos levegővédelmi szakértőt, a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség levegővédelmi osztályának vezetőjét, hogy készítsen egy alternatív hatásterület számítást. Az eredmények megdöbbentőek voltak: míg a Holcim szerint a hatásterület mintegy 1,5 km, addig a civilek szakértője szerint 27 km! Vita tárgyát képezte az is, hogy a Holcim nem vizsgálta a környező települések levegőállapotát, hanem egy természetközeli területen állított fel mérőállomást, amit csak néhány hónapig üzemeltetett. Ez az eljárás az Országos Főtisztiorvosi Hivatal álláspontja szerint sem volt megfelelő. A vélemények kifejtésére a Táton és Nyergesen munkanapon délelőtt megrendezett közmeghallgatáson nyílt lehetőség. Bár a civil szervezetek és az önkormányzatok is kérték más időpont kijelölését, a hatóság a cég számára kedvező időpont mellett döntött.

A Táti közmeghallgatás telt ház mellett, mintegy 200 fő részvételével zajlott a kedvezőtlen időpont ellenére is. A cég a gyár ellenzőinek felvetéseire érdemben nem tudott reagálni. 

Ezt követően a hatóságoké lett a főszerep. A hatóság hosszú hónapokat ült a döntésen és mint az várható volt, a kizáró észrevételek ellenére hozzájárult a gyár engedélyezéséhez. A hatóság határozatának legfelháborítóbb része az volt, hogy a civil véleményeket és a civilek által felkért szakértőket teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, de hasonlóképpen járt a gyárat ellenző elsőfokú szakhatóság a Táti jegyző véleményével is, amelyet gyakorlatilag kizárt az eljárásból. Szakmai és eljárásjogi hibák tömkelege hemzsegett a határozatban, éppen ezért az önkormányzatok és a civil szervezetek is megfellebbezték azt, amely így másodfokon az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőséghez került elbírálásra. A fő kérdés továbbra is a hatásterület-számítás maradt. A táti önkormányzat az Országos Meteorológiai Szolgálatot, mint a szakmailag legmagasabb szinten álló szervezetet kérte fel a hatásterület-számítás elvégzésére. A Szervezet számításai alapján a hatásterület 4700 méternek adódott, ami azt jelentette, hogy lakott területek jócskán „belógnak” a hatásterületbe. A Főfelügyelőség - megismételve a Felügyelőség rossz szokását - figyelmen kívül hagyta ezeket az eredményeket is, és csak a cég által végzett számításokat vette figyelembe.

A Főfelügyelőség a cég számára kedvező döntése azt jelentette, hogy a gyár ellen fellépők számára egyetlen út maradt :a bírósági kereset benyújtása. Ez 208 júliusában megtörtént. A civil szervezetek a határozat felfüggesztését kérték a bíróságtól, hiszen ha ez nem történik meg, akkor ez azt jelenti, hogy a cég kikérheti az építési engedélyt és elkezdheti az építkezést. E sorok írásakor még nem lehet tudni, hogy a bíróság hogyan döntött az ügyben.

A Holcim-gyár ügye számos olyan momentumot hordoz, ami megkülönbözteti a hagyományos „zöld ügyektől” és országos jelentőséggel is bír. Ebben az ügyben ugyanis nem csak a civil szervezetek, hanem egy kivételével minden érintett önkormányzat, országgyűlési képviselő és képviselőjelölt, kistérségi tanács, sőt a megyei környezetvédelmi bizottság is a gyár ellen foglalt állást. Az üzem telepítése mellett csak a cég érvelt, illetve azok az intézmények és szervezetek, amelyek nem álltak a helyi közösség ellenőrzése alatt (régiós szint, minisztériumi szint), és sajnos ide tartozott a környezetvédelmi hatóság is. Sajátos az is, hogy míg Magyarországnak elemi érdeke lenne, hogy a határainak túloldalára tervezett környezetterhelő üzemek telepítésébe minél jobban bele tudjon szólni, addig a szlovákiai határtól 900 méterre(!) felépíteni tervezett cementgyár engedélyezési eljárásába egyáltalán nem vonták be a szlovák felet. Ilyen magatartás mellett a jövőben hogyan várhatjuk el szomszédainktól, hogy Magyarország érdekét figyelembe vegyék? Az üzem a lokális légszennyezésén túl – amennyiben felépül – évi egy millió tonna szén-dioxidot fog a légkörbe bocsátani, ami az ország összkibocsátásának 1-1,5%-a. Ez nem tekinthető pusztán helyi ügynek. A cementipar a globális szén-dioxid kibocsátás 6-7 %-áért felelős. Ma az országban a nyergesi cementgyár mellett Királyegyházán is új cementgyár felépítését tervezik. A két gyár összkibocsátása pedig már országos szinten is jelentős lesz. 

Helyi ügynek tűnik, jelentősége azonban ennél jóval nagyobb. Az ügy még nem zárult le, a civil részvételre és érdekérvényesítésre az eddiginél is nagyobb szükség lesz. Tovább lángol tehát a cementgyár körüli harc, és ha a táti költőnk lelkületében bízhatunk, akkor van esély a gyár felépülésének megakadályozására: „Várunk akkor és légy résen / minden táti tettre készen. / Mert jottányit sem engedünk / és ez a gyár – nem kell nekünk!” (Kátai Ferenc, Tát korábbi polgármestere)