A civilek nyertek. Végérvényesen. Ezekkel a könnyelmű szavakkal zártuk utolsó cikkünket a sajóbábonyi égetők ügyében. Nos, ismét meg kellett tanulnunk: olyan, hogy végérvényesen nem létezik, és különben is az égetők osztódással szaporodnak. Sajóbábonyi élménybeszámolónk következik.

Szeptember 3-án indult útjára az a fél éven át tartó hulladékos dizájnnal foglalkozó rendezvénysorozat, amelynek házigazdája és fő szervezője a VAM Design Center, szakmai támogatója pedig többek között a HuMuSz. A kiállítások és a tervezett programok nagyon sokrétűek, közös bennünk az, hogy a környezettudatosságra próbálják felhívni a nagyérdemű figyelmét.

Kóstolgassuk a számokat!

Egyre többet hallgatunk a helyi termékekről, mert a zöldek jórészt megegyeznek abban, hogy a helyi élelmiszerek választása környezettudatosnak mondható. Nem kétséges, hogy a lerövidülő szállítás rengeteg széndioxidtól, káros anyagtól, energiapazarlástól, kamionbűztől és -zajtól kímél meg bennünket, és az sem, hogy az import termékekben a hatóságok rendre magasabb arányban találnak növényvédő szer maradványokat, mint a hazaiban. A helyi termelőtől való vásárlással helyben tartjuk a pénzt, segítjük, hogy egy fenntarthatóbb, emberi léptékű gazdaság alakuljon ki – Graczka Sylvia írása.

60-65 ezer látogató egy nyári zenei fesztiválon. Ha mindenki csak egy műanyag pohár sört/kólát iszik (persze nem egyet iszik, aki odamegy), akkor az 60-65 ezer db kidobott csomagolás, kb. 8-10 m3, 6-7 mázsa szemét keletkezik. De nem a Szegedi Ifjúsági Napokon! Tavaly elkezdődött, idén kiteljesedett a re:pohár program, ahol mosható és újratölthető műanyagpoharakat használtak. Az eredmény meggyőző: a Tankcsapda koncert után a nagyszínpad előtt nem volt pohár a földön!