Egy tanulmányút keretében a HuMuSz munkatársai két osztrák és egy német újrahasználati központot látogattak meg. Titkos vágyunk, hogy egyszer nekünk is legyen egy ilyen. De mi is az az újrahasználati központ?

Belgiumban a 80-as években lezajlott közigazgatási reform során változott meg a környezetvédelmi (és azon belül a hulladékgazdálkodási) igazgatási rendszer. Azóta az ország három régiója (a flamand, a vallon és a brüsszeli) önállóan alakíthatja ki környezetvédelmi szabályozását.

Előző számunkban már volt szó az Angliában végzett pelenka életútelemzésről. (ld. Az eldobható és mosható pelenkák életciklusának angliai értékelése; KukaBúvár 2005. nyár). Mivel az olvasóink levelezőlistáján is gyakran előfordul a probléma, időről-dőre elővesszük a kérdést. Szerzőnk most tovább árnyalja a képet. Várjuk a hozzászólásokat!

Végsõ elkeseredésemben, valamint a HuMuSz tevékenységeinek propagálása végett született meg e cikk.

A szóda 2004 áprilisában bekerült a hungaricumok közé.  A szikvízkészítõ mesterség történetét és ereklyéit  tavaly, egy - a Várban rendezett kiállításon is megismerhettük. Év végére elfogadta az országgyûlés a termékdíj törvény módosítását, ami esetleg életben tarthatja az újratölthetõ csomagolásokat. Ezek apropóján kerestük meg az Szikvízkészítõk Országos Ipartestületének elnökét, Deák Lászlót, aki március 15-én Kóka János gazdasági minisztertõl kitüntetést vehetett át.

Legalább tizenöt éve nem ittam kólafélét, utoljára néha tonikot, de az is régen volt. Jelentem, lehet ezek nélkül teljes életet élni. Ha az ízlésemet, az italok összetételét, a fílinget, a multinyomulást, a marketinget és a csomagolást számba veszem (a kóla helyett), akkor szóba sem jöhet, hogy valaha visszaálljak ezekre a levekre. A kiszáradás ellen viszont védekezni kell valahogy. Szögezzük le: még mindig a legjobb az ivóvíz. Mégis, anélkül, hogy bárkit rá akarnék beszélni, nézzük, mi a helyzet a sörfronton.