KB: Hogyan változott a szikvízkészítõk megbecsülése és forgalma az idõk folyamán?
DL: Elsõsorban az én 30 éves tapasztalatomat tudom megosztani Önnel. Volt egy olyan idõszak, amikor nagyon lenézett volt maga a termék is, nem volt olyan divatos, mint a kóla. Ekkor a szódavíz háttérbe szorult. a 80-as évek közepétõl más szelek kezdtek fújdogálni a gazdaságban. Rájöttek, hogy el kell látni a vendéglátóipari helyeket, a meleg üzemekben (pl. pékségek) dolgozókat és erre kapóra jött a magyar szikvízipar, hiszen olcsó és általánosan fogyasztható termék. Innentõl kezdve lehet érezni, hogy a szakma fellendült.

KB: Hány szikvízkészítõ van az országban?
DL: Körülbelül 1500 körül mozog a mûködõ szikvizesek száma. Ez sûrûn változik - újak nyílnak, régiek  zárnak be.

KB: Kik vásárolnak szódát?
DL: a szódát régebben a szegények üdítõitalának is nevezték. Nem véletlenül, hiszen az olcsósága miatt mindenki számára elérhetõ volt.  Nagyon pozitív dolognak látom, hogy mára mintha megváltozott volna a fogyasztók köre is, nagyon sok jól szituált család jön hozzánk szódavízért. Kifejezetten azért, mert értékelik, hogy tiszta, nincs benne adalékanyag, nincs benne mesterséges, szervezetükre elõnytelen dolog. Egyre lényegesebb ez az embereknek és bõvül a vásárlóink köre.
KB: Kereskedelmi egységekbe is szállítanak?
DL: Természetesen. Enélkül nem tudnánk megélni. Hiszen a vásárlók hozzá vannak szokva, hogy kiszolgálják õket. Nálunk ez mindig is így volt, hiszen lovaskocsival vittük a házhoz a szódásüveget. Ez most is így van, megrendelésre házhoz is szállítunk. Partnereink között vannak kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységek, melegüzemek, pékségek. Vannak olyan cégek, melyek dolgozóik számára védõital szolgáltatására kötelezettek, õk is általában megkeresnek minket, hiszen mi vagyunk a legol-csóbbak és legmegbízhatóbbak.

KB: Miért váltja fel a szódás-üveget a mûanyagpalack a piacon? Az udvaron láttam sok szódásüveget, de látszólag használaton kívül vannak már.
DL: Régen nem volt más megoldás. Amióta elterjedt a mûanyag használata az élelmiszeriparban, azóta mi is átálltunk erre. Nem mondom, hogy nincs olyan fogyasztói réteg, aki a mai napig ne szeretné az üveges szódát. Én saját magam is ezt szeretem. Egészen addig, míg magamnak megtöltöm. De ha teli szódásládákat kell pakolnom, akkor más a véleményem. Egy ilyen szódásláda súlya 35-40 kiló és aki egész nap ezt pakolja, annak nem mindegy, hogy több tonnát mozgat meg, vagy csak pár száz kilót. Ilyen egyszerû.

KB: a kezemben lévõ üveg 1938-ban született…
DL: Igen, némelyik üvegünk 100 évnél öregebb, és biztosan lehetne a mai napig használni. Valószínûleg a rozsdamentes ballon és a szódásüveg két olyan csomagolóanyag, melyek gyakorlatilag örök életûnek mondhatók.

KB: Mibe töltik ma a szikvizet?
DL: a szikvízkészítõ ipar jelenlegi sikerét abban látom, hogy kellõ idõben tudtuk felhasználni a kor-szerû csomagolóanyagokat. Nevezetesen kiváltottuk az elavult és rossz minõségû alumínium szódás ballonokat 25 literes rozsdamentes tartályokra. Ez egy rendkívüli nagy minõségi lépés volt a szakmában és érezhetõ önbizalmat is adott a kollégáknak, hiszen akárhová megyünk ajánlatot tenni, akkor jólesõ érzés elmondani, hogy rozsdamentes tartályba tudjuk tölteni a szódavizet.
A kisebb kiszerelésben pedig a 90-es évek óta fokozatosan elõtérbe került a többutas mûanyagpalackok használata. Ez egy nagyon komoly fegyvertény. Azt is elmondhatom, hogy az elmúlt évtizedben komoly felhasználói tapasztalatokra tettünk szert a többször tölthetõ mûanyagpalackok felhasználásában.

KB: Mit jelent az, hogy többször tölthetõ: átlagosan hányszor tudják újratölteni?
DL: Nem vagyunk felkészülve arra, hogy ezt pontosan számoljuk, arra sem, hogy jelöljük a palackokat. Normál felhasználási körülmények között, a ritka extrém eseteket nem számítva, azt tapasztaljuk, hogy a mûanyagpalackok átlagosan 4 évig tölthetõk újra. Ez függ sok mindentõl: tárolási, szállítási körülményektõl, palackok minõségétõl és kialakításától. Ez talán érdekes: az ásványvizek PET-palackjai más formájúak, egy használatra vannak tervezve is. a szódáspalackok kifejezetten újratöltésre készülnek. Ha egy szódásüveget heti egyszer nem töltünk meg, akkor hiányérzetünk van. Az áru maga indokolja a gyors forgási sebességet. Senki nem vesz azért szódásüveget, hogy berakja otthon a spájzba. Megissza, lehozza, újratöltjük. Ezekkel a számokkal tehát, heti egy alkalommal töltjük a palackot, évente legalább 50 alkalommal, akkor is 200 körüli újratöltést lehet kalkulálni, ami azt jelenti, hogy 199 alkalommal nem dobjuk ki a szemétbe a göngyölegünket.

KB: Honnan szerzik be a flakonok formáit? Jól tudom, hogy külföldrõl?
DL: Igen, Magyarországon ilyen minõségû - és ami még fontosabb - többutas palackgyártásra alkalmas  elõforma nem készül. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert van egy 12 éve mûködõ kedvezõ üzleti kapcsolatunk egy holland gyártóval, úgyhogy Hollandiából és Svájcból szerezzük be a  80-110 gramm közötti elõformákat és itthon készíttetjük belõlük a palackokat. Egy jó minõségû szikvizes palack a boltban 200 Ft + ÁFÁ-ba kerül. Ezt a drága palackot nem dobja ki senki a szemétbe, tehát visszakerül a boltba, majd hozzánk és emiatt tudjuk újratölteni.
 
KB: Mit tudnak csinálni a 199 töltés után hulladékká váló palackokkal?
DL: Régebben az udvaron gyûjtöttük a mûanyaghulladékot, amíg egy konténernyi össze nem gyûlt belõle. Igyekszünk lépést tartani a fejlõdéssel, ami nem is olyan egyszerû. Az utóbbi idõben az összegyûjtött mûanyagot hasznosító cégnek adtuk le. Meg voltam gyõzõdve róla, hogy tényleg újrahasznosítják, hiszen szemem láttára darálták le, és csináltak belõle mûanyag lapátokat. Azt hittem, hogy marha jól mûködik a dolog és nyugodtan dõltem hátra annak tudatában, hogy a környezetet legkevésbé terhelõ módon járunk el. Kiderült, hogy a cégnek nem volt meg az ehhez szükséges engedélyszáma...
KB:Elfogadták a  termékdíj törvény módosítását, ami képes lehet az újratölthetõ csomagolások további csökkenésének megállítására. Meg kell alkotni a betétdíjas kormányrendelet. Most pedig a  gazdasági miniszter egy kizárólag újratölthetõ csomagolásokkal foglalkozó szakma képviselõjét tünteti ki…
DL: Én nem látok ilyen összefüggést. Az lenne a nagy elismerés számunkra, ha mondjuk a szikvízgyártók ágazati mentességet kapnak a termékdíjfizetés alól, hiszen kizárólag újratölthetõ csomagolással foglalkozunk. a mostani kitüntetés gondolom, hogy nem ennek szól, hanem sokkal inkább azt a munkát ismeri el Kóka miniszter úr, amit a szódavíznek, mint terméknek és szakmának hungaricummá való nyilvánításában végeztünk.

KB: Kiben merült fel, hogy a szódát hungaricummá kellene minõsíttetni?
DL: a Gazdasági Minisztériumnál arra pályáztunk, hogy a szikvíz kerüljön be a Magyarország Hagyományok-Ízek-Régiók termékeinek csoportjába, de a minisztérium egyik munkatársa kifejezetten javasolta, hogy inkább a garantáltan hagyományos és különleges tanúsítványt pályázzuk meg, mert termékünk nagyon is alkalmas erre. Ipartestületünk szellemi és anyagi tõkéjét ebbe fektettük; a pályázat megírására ipartörténészeket, muzeológusokat, élelmiszeripari szakembereket kértünk fel. 2004 április 12-ével nyertük el a megtisztelõ címet, innentõl számít a szódavíz hungaricumnak és bekerültünk a Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti értékei közé.
KB: Mi a termékdíj törvény változtatásának hatása a szikvíziparra?
DL: Két nagy bajunk van vele. Az egyik, hogy olyan rendkívül bonyolult törvény, hogy senki sem érti. a másik, hogy rengeteg plusz adminisztrációs kötelezettséget zúdít a nyakunkba. a szódás kisvállalkozóknak reggeltõl estig a megélhetésért kell küzdeniük, nem érnek rá beszélgetni, mint én. Ezeket az embereket agyonterhelik improduktív, felesleges adminisztratív dolgokkal, mikor az adminisztráció a maga papírhegyeivel sokkal környezetterhelõbb, mint a kisipari tevékenység, amit végeznek. Ha elfogadják,  hogy 100 %-ban újratölthetõ csomagolásokban forgalmazunk, miért kell kilószám töltögetnünk a papírokat?

KB: Tavaly õsszel sikeres kiállításuk volt a szikvízkészítés története címmel. Milyen fogadtatása volt?
DL: Ipartestületünk büszkesége, hogy képesek voltunk önszervezõdõ tagjaink segítségével egy ilyen nagy volumenû kiállítást megrendezni. a Várban, a Vendéglátóipari és Kereskedelmi Múzeumban látható több hónapos idõszakos kiállítás iránt komoly volt az érdeklõdés; gyerekcsoportok, külföldiek szeretettel nézegették a különféle régi szódásüvegeket, szakmánk régi ereklyéit.

KB: Hallom, hogy nyáron lesz egy nagyobb szabású rendezvény, amelyen az ipartestületrészt vesz.
DL: Az I. Fröccs Fesztivált Gyõrött rendezik meg, ez egy 3 napos nyári esemény lesz. Sokan nem tudják, hogy a fröccs is magyar találmány, az elnevezés Vörösmarty Mihálytól származik. Ma is kedvezõ élettani hatásokat tulajdonítanak neki, fogyasztását zsíros ételek után ajánlják. a fröccs pedig köztudottan szódával a legjobb, ezért mi is ott leszünk és igyekszünk méltóképpen képviselni a szakmát!