A tanulmány alapvetően kitér a pelenkahasználók eltérő tisztítási és vasalási szokásaira – még azt is figyelembe veszi a brit környezetvédelmi hivatal felmérése alapján, hogy a használók hány %-a milyen hőmérsékletű vízben mos. A felmérésben 183 szülőt választottak ki véletlenszerűen, akik mosható pelenkát használtak. Sajnos az nem derül ki, hogy a szülők mekkora hányada használ mosható pelenkát, csak annyit tudunk, hogy a mosható pelenkát használók 88%-a igénybe veszi olykor az eldobható pelenkákat is. Hazai adaptációja elvileg lehetséges lenne, azonban az irodalmi adatok közül sem lehet mindent ész nélkül átemelni.
A tanulmány a gyermekek 2,5 éves koráig hordott pelenkákat veszi figyelembe. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár ki lehet számolni egy átlagos „pelenkaelhagyási” életkort (2 év 2 hónap), védőnőkkel folytatott konzultáció során kiderült, hogy ez az időpont nagyban függ a születési időponttól, továbbá a gyermekek előbb elhagyják a mosható pelenkát, mint az eldobhatót. Előbbinek oka, hogy a melegebb, nyári időszakban – amikor a gyermekekkel elég sokat lehetünk a szabadban – sokkal természetesebben működik a bilire szokás/szoktatás, mint télen, a hidegben. Az utóbbi megállapítás pedig azon alapul, hogy az eldobható pelenkák nedszívó képessége jobb, mint a moshatóké (bármilyen betéttel), így az egyre nagyobb mennyiségű „rakomány” előbb fogja izgatni a babát – ezt a tényt a britek nem vették figyelembe.
Azt a tanulmány készítői is elismerik, hogy a széklet- és vizeletmennyiségek megbízhatósága csekély, ezt mindenképpen érdemes lenne pontosítani a továbbiakban. Vita ezen kívül abban állhat, hogy az „átlagos” pelenkahasználó milyen, a felmérés szepontjából fontos vizsgálati paraméterekkel rendelkezik: lehetetlen felmérni a hordási és mosási szokásokat (milyen hőmérsékletű és főleg mennyi vízben; hányszor cserélik naponta). Erre csak becsülni lehet az adatokat – s máris találhatunk egy hatalmas gyenge pontot, amelybe mindenhonnan bele lehet kötni. Az adagolt mosószer mennyisége függ a vízkeménységtől, amely országon belül is erősen változhat a területi adottságoktól függően. Lakóhelyünkön, Veszprémben a vezetékes ivóvíz (amellyel a mosógépek túlnyomó többsége működik) igen kemény, lévén karsztos víznyerőhelyről származik. Ha belemerülünk a vízlágyító témájába, nem mindegy, milyen összetételű vegyszert használunk: zeolitot vagy foszfátot, esetleg egy speciális, bejövő vezetékre szerelt háztartási elektromos berendezéssel kezeljük a vizet. A foszfát által okozott eutrofizációs hatás az elfolyó szennyvízben még a jogszabályok betartása mellett is erősebben rontja a mosható pelenkák környezeti kilátásait, mint az egyéb, környezetkímélő vízlágyítási módszerek.
A hulladékhasznosítás bizonyos paraméterek esetén (abiotikus erőforráscsökkenés, üvegházhatású gázkibocsátás, stb.) csökkenti a termékek káros környezeti hatásait. Ugyanakkor a humán- és vízi élővilágra gyakorolt toxicitás metodológiája még nincs kellőképp kidolgozva; a detergensek ökotoxiticása 1,4-diklórbenzol-egyenértékre vonatkozik (ahogy az üvegházhatású gázokat is CO2-egyenértékre számoljuk). Utóbbi bizonytalansága jól látszik az összehasonlító grafikonon is.
Ha erre rápillantunk, észrevehetjük az eldobható pelenka kiemelkedő ózonkárosító hatását. Ez valószínűleg felülbecslés, mivel a klórozott-fluorozott szénhidrogének kibocsátását a lerakóra kerülő hulladék tömegéből számolták, nem pedig az összetételéből (bizonyos, a lerakón elhelyezett hulladékból szivárognak ezek a gázok, de amiben eleve nincs, abból nemigen származhat).
Több módszer is kínálkozik, amelyek a mosható és eldobható fajtáknál egyaránt környezeti teljesítményjavulást eredményez: az egyszerhasználatos tömegének csökkentése és az összetevők energiatakarékos előállítása; illetve a mosható pelenkák tisztítása alacsonyabb hőmérsékleten történik (adott mosógépnél ez magasabb szabadsági fokú a vízfogyasztáshoz képest).
A mosással kapcsolatban fontos tényező továbbá, hogy az angol éghajlat nemigen engedi meg a nedves ruha levegőn való szárítását, ezért alkalmaznak sokan szárítógépet. A mosodai szolgáltatások igénybevétele is elterjedtebb, mint nálunk, ez az indoka a mosógéppel ellátott háztartások első ránézésre alacsony arányának. A hazai pelenkahasználat életciklus-elemzésének elvégzése előtt nemcsak ezekkel, hanem a mosógépek élettartamának (így átlagos vízfogyasztásának) korrigálásával is számolni kell.
A mosoda előnye egyértelműen a nagyobb volumenben és a jobb kihasználtságban jelentkezik, nyilván ezt kicsit rontja a szállítás okozta környezetterhelés, ezért alig van különbség az otthon mosott társához képest. Mivel a funkcionális egység (amire az elemzést vonatkoztatták) a 2,5 éves korig használt pelenka mennyisége, így összevethető az ez idő alatt vásárolt átlag 47,5 db mosható pelenka a 2,5év*365nap*4,16 váltás=3796 db pelenkával. S ne felejtsük el, hogy a mosható pelenkának is vannak olyan „alkatrészei”, amelyek a lerakón kötnek ki!
A tanulmány konklúziója tehát az, hogy a brit szennyvíztisztítási követelményeket szem előtt tartva, az ottani – erősen becsült – vásárlási, közlekedési és életviteli szempontok szerint a bizonytalanságokat is figyelembe véve a lerakóra kerülő egyszerhasználatos pelenkák nagyjából ugyanakkora környezetterhelést okoznak, mint a mosás során keletkező szennyvíz tisztítása*. Az eredményt nem szabad meggondolatlanul elfogadnunk hazai viszonyokra, ám biztosak vagyunk abban, hogy csak Magyarországon a Balaton-környéki régióban egészen más eredményre jutnánk, mint Borsodban – éppen a szociális körülmények, életviteli szokások, és nem utolsósorban a szennyvíztisztítás, hulladékgazdálkodás esetleges eltérő technológiája, és alkalmazandó határértékei miatt.

(KM Projekt Kft.)

* Egy apró megjegyzés: egy kg pamut termeléséhez 7103 liter öntözővíz szükséges, ehhez további 18 liter jön a pelenkagyártás során. A mosásonkénti (3 kg, 12 db pelenka) 75 literről és a széklet wc-n keresztüli lehúzásáról (7 l, naponta háromszor) nem is beszélve. Az eldobható pelenkához a vízfelhasználás 2,5 év alatt 34.383 litert tesz ki, ehhez képest a mosható változat vízfelhasználása 127.237 literre jön ki. És még bele se számoltuk az áztatást...