A csomagolóipar pénzt, fáradságot nem kímélő elszánt rohamot indított a környezetvédelmi minisztérium tervezett betétdíjas szabályozása ellen. Fizetett hirdetésekben tiltakozik, mozgósítja politikai lobbistáit, sajtókapcsolatait és élelmiszeripari szövetségeseit. Meglebegtetik a multinacionális tőke kivonását, ellátási zavarokkal, élelmiszerhigiéniai problémákkal riogatnak.

Németországban 2003. január 1-től betétdíjas lett több egyutas csomagolás. Konkrétan: a sörök, az ásványvizek és a szénsavas üdítők esetében a műanyagpalackok, az üvegek és a fémdobozok. A betétdíj-kötelezettség nem vonatkozik a tej és a tejtermékek, a borok, a tömények és kevertjeik, valamint a szénsavmentes gyümölcslevek csomagolásaira  így pl. a Tetra Pak dobozokra sem. Fontos megjegyezni, hogy a betétdíj bevezetése nem az említett egyutas csomagolások többutassá válását (újratöltését) jelenti. Ezek a csomagolások továbbra is egyutasként élik életüket, azaz visszagyűjtésük után hasznosításra (energetikai égetésre) vagy újrahasznosításra kerülnek. A rendszer célja, hogy a magas betétdíj és a visszaváltási kényszer miatt az egyutas csomagolások aránya a kereskedelmi kínálatban visszaszoruljon. Mint alább látni fogjuk, minden nehézség ellenére a kitűzött fő célt a rendszernek sikerült elérnie.

Idén márciusban jelent meg a fenti címet viselő kiadvány. A füzet számos neves hazai szervezet közös munkája. Szerzői arra keresik a választ, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás mit jelent a fenntarthatóság szempontjából, milyen hatással lehet a demokratikus jogokra, a jólétre és a környezetre.

Németországban januártól betétdíjas lett minden eldobó üveg, a műanyag palack, valamint az italos aludoboz (a fehérbádog is). A betétdíj nagysága a csomagolás nagyságához igazodik: 1,5 liter alatt 0,25 Cent, afelett 0,50 Cent. Egy pontosítás: a betétdíj csak a sörök, az ásványvizek és a szénsavas üdítők csomagolására vonatkozik (a borra és az ivólevekre egyelőre nem).

2003. május végén tette közzé a Bizottság azt a vitaanyagot, amelyet egy újonnan megfogalmazásra kerülő hulladékmegelőzési és -újrahasznosítási stratégia alapjául szántak. Egy új stratégia megfogalmazásának részben az is oka, hogy a 1993-ban indított 5. környezetvédelmi akcióprogramban napjainkra vonatkozóan megfogalmazott 330 kg/fő/év települési hulladéktermelési szintet nem sikerült elérni (az aktuális adat 550 kg/fő/év). A hulladék mennyisége továbbra is fontos probléma és jelentős környezeti hatásokkal jár.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az év végéig tervezetet készít egy új ökoadó bevezetéséről. Ettől még az sem rettenti el, hogy az időről időre felmerülő zöldadótervek soha nem arattak osztatlan sikert. A liberális környezetvédelmi miniszter most egyszerre szeretne forrásokat teremteni pénzhiánnyal küzdő tárcájának és megfelelni a kormány takarékossági elvárásainak.

Tavaly év végén fogadta el az Országgyűlés az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT), amely alapján 9 hónapon belül regionális terveket kellett készíteni a kijelölt környezetvédelmi felügyelőségeknek. Alaposan elemeztük a terveket és összehasonlítottuk az OHT-val. Nagyon negatív kép alakult ki bennünk, ilyen formában nem javasoljuk a tervek miniszteri rendeletként való megjelenését, inkább vállalja fel az állam a néhány hónapos késedelmet a rendelet megalkotásában, de a terv legyen megalapozott és korrekt.

Hogy, hogy nem, utazásaink során éppen a németországi Düren felé tévedtünk, pont abba a papírgyárba, ahol a hazai italkartonokat feldolgozzák.