Kiszivárogtatott információk alapján a legfontosabb változás: 2005-ben, ahol csak lehetséges, a kilós elszámolásról darab alapúra akarnak áttérni (pl.: az egyszerhasználatos műanyag palackok és üvegek, fémdobozok, konzervdobozok, kombinált műanyag csomagolások (pl. Tetra Pak), befőttes üvegek, flakonok, dobozok, ládák, raklapok, nejlonszatyrok). A darab alapú elszámolás azoknál a csomagolásoknál lesz fontos, amelyeket a betétdíjas körbe is bevonnak, hiszen a termékdíj szankcionális része rájuk fog vonatkozni.

A koncepció megvalósulása az alapdíjak jelentős emelését hozná magával. Eddig például a műanyag flakonok termékdíja 30 Ft/kg volt, az alternatívaként választható licencdíja pedig 13 Ft/kg. A javaslat alapján ez a 2 literes műanyag palackoknál 10 Ft/db-ra változna. Egy ilyen flakon 6 dkg, tehát a 13 Ft-os licencdíjat az ipar 16-17 db 2 literes flakon után fizette, ami 1,8 Ft-os darabárat jelent. Ez változna most 10 Ft/darabra, azaz az emelkedés 5-szörös.

Mindeközben 1 kg PET begyűjtése, szállítása és anyagában való hasznosítása 128 Ft/kg (a Köztisztasági Egyesülés kalkulációja szerint), erre fizet az ipar jelenleg 13 Ft-ot.

Az olyan  termékdíj alá eső  eszközök esetében, amelyek újrahasználatra alkalmasak, a tavasszal megalkotandó betétdíjas rendelet egy újrahasználati arányt fog előírni az ipar és a kereskedelem számára is, és ezek nem teljesítése esetén plusz termékdíjat kell majd fizetni. Ezek a plusz díjak még az alapdíjhoz képest is igen magasak. 2 literes műanyag flakonok esetében a termékdíj és a plusz díj: 10+50 Ft/db, az üveg esetében 2+10 Ft/db, a fémdobozok esetében 5+25 Ft/db lenne.

A tárca továbbra is fenn kívánja tartani a részleges termékdíjmentességet, azaz hogy 2004. január 1-től a kötelező újrahasznosítási arányon felüli részre is bizonyos mértékű termékdíjat kell fizetni. A lakossági szelektív gyűjtési arányok is változatlanok: 2004-re 8%; 2005-re 20%. Az ipar erre azt mondja, hogy ez teljesíthetetlen, miközben a most közzétett hirdetésükben a lakossági szelektív gyűjtést tökéletes megoldásként reklámozzák (ld. Támad az ipar).

Hazai betétdíjas koncepciók

A betétdíjról szóló kormányrendelet késedelme miatt figyelemfelkeltő demonstrációt tartottunk november 18-án a Batthyányi téren a Lehet Más a Világ! hálózattal közösen. Két szomorú évfordulót ünneplünk: Éppen 10 éve, hogy a szaktárca előírta a betétdíjas szabályozás megalkotását. Éppen 1 éve, hogy az akkori környezetvédelmi miniszter megígérte, hogy 2003. január 1-re hatályba lép a a betétdíjas kormányrendelet. Az eddigi környezetvédelmi minisztereket megszemélyesítve felgöngyölítettünk egy eldobható műanyag flakonokból összeállított szőnyeget, amely az egyre növekvő problémát mutatta. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter a demonstráción elmondta, hogy elkészült a betétdíjakról és letétdíjakról szóló rendelet első változata, amelyről megkezdődött az egyeztetés. Vigyázat! Tudomásunk szerint nem készült ilyen tervezet. A demonstráció előtti estén csak egy hét(!) alternatívás vitaanyagot kaptunk, nem hivatalos úton...

A HuMuSz ezt komoly visszalépésként értékeli, mert a kormányrendeletnek 2003. január 1-én már hatályba kellett volna lépni. Ez a szöveg  amit még hivatalosan most sem kaptunk meg  hét különböző változatot tartalmaz. Nem tudjuk, a tárca mikor és hogyan akarja elkezdeni a társadalmi egyeztetést, de azt örömmel látjuk, hogy a hét között ott szerepel az (évekkel ezelőtti) HuMuSz javaslata is (a vitairat a honlapunkon teljes egészében olvasható).

Azóta egyébként volt alkalmunk egy személyes egyeztetésen is részt venni a minisztériumban.

A tárca elképzelése: Az előírt újrahasználati arány iparági szintre vonatkozna, azaz pl. az ásványvízgyártóknak, vagy a tejiparnak, stb. kell produkálnia. Az iparág ezt saját maga leosztja a különböző tagvállalatok szintjére. Lesz olyan tagvállalat, amelyik többet teljesít, az a többiek dolga, hogy ezt hogyan kompenzálják. A HuMuSz szerint már az első lépésben vállalati (és nem iparági!) szintre kell levinni az arányok megadását. Újrahasználati arányokat kell előírni ugyanúgy, ahogy most a csomagolási rendelet újrahasznosítási arányokat ír elő. Ez rögtön itt is a koordináló szervezetek megjelenését eredményezné, illetve anyagi ösztönzést hozna a rendszerbe. A minisztérium ezt csak egy későbbi fázisban tudná elképzelni, mert ők abból indulnak ki, hogy vannak olyan vállalatok, amelyek csak eldobóba csomagolnak és vannak olyanok, amelyek fölös újratöltő kapacitással rendelkeznek. Szerintünk az eldobót gyártók továbbra is gyárthatnának eldobó csomagolásokat, csak fizetniük kellene azoknak a gyártóknak, amelyek az eldobósok által nem teljesíthető újrahasználati arányt bevállalják helyettük. Értelemszerűen az a gyártó lenne a koordináló szervezet, amelynek nagyobb az újrahasználati kapacitása, mint az előírt kvóta. Ennek előnyei: