Kazahsztán
Néhány hét múlva nemzeti delegációk utaznak Kazahsztánba egy konferenciára, hogy számot adjanak arról, hogy mit tud országuk felmutatni az Aarhusi Egyezmény végrehajtása terén. Állítólag egyedül Magyarország visz két párhuzamos jelentést az egyezményt aláíró nemzetek közül, egy hivatalos államit és egy alternatív civilt. Ez utóbbit a zöld mozgalmak szövegezték.
A környezeti demokráciáról szólnak a jelentések. Arról, hogy hogyan lehet hozzáférni a környezeti adatokhoz (hogy vannak-e egyáltalán). Arról, hogy hogyan és milyen szinten vonják be a civil szervezeteket és az állampolgárokat a környezetvédelemmel kapcsolatos döntéshozásba és ellenőrzésbe. Arról, hogy az ügyészségek, a bíróságok és a hatóságok mennyire vannak felkészülve a környezetvédelmi ügyek kezelésére.
Miért készült két jelentés? Kétféle környezet van? Kétféle környezeti demokrácia?
Az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) kétszer is napirendre tűzte a problémát (mert most a civil oldal elnököl). Többször is szembesültünk azzal az óhajjal, hogy ne legyen két beszámoló, és az az egy se legyen túl szigorú (őszinte?), ne teregesse ki túlságosan a szennyest, mert nálunk kevésbé demokratikus és környezetvédelem szempontjából rosszabb helyzetű országok csudálatos prezentációkkal fognak domborítani (a türkménbasi majd megmondja, hogy náluk minden zöld), így hozzájuk képest ciki lesz a miénk. Az OKT zöld oldala és a zöldek Egyeztető Fóruma komolyan kiállt azért, hogy kemény és őszinte jelentés készüljön, elég a kettős könyvelésből, a kozmetikázásból, a mellébeszélésből.
Mert a környezeti demokrácia a rendszerváltás utáni 16. évben siralmas.
Mondjak hulladékos példákat?
Ügyfélként bejelentkezünk egy szemétlerakó hatásvizsgálati eljárásába, és a hatóság azt írja, hogy nem áll módjában megmutatni a hatástanulmányt, mert szerzői jogvédelem alatt áll. Megtagadják az önkormányzatok a hulladékos rendelet és a közszolgáltatóval kötött szerződés megmutatását (ld. erről összeállításunkat a 30. oldalon). Vagy a gyorsforgalmi utakról szóló jogszabállyal a környezetvédelmi törvényt is módosítani akarják, és éppen a civil szervezetek ügyféli jogait korlátozandó. Már mindenki, de mindenki ismerte a készülő betétdíjas kormányrendelet szövegét, csak a tíz éve ezért rimánkodó szervezet (a HuMuSz) nem (bővebben a 47. oldalon). És amikor felajánljuk közreműködésünket az Országos Hulladékgazdálkodási Terv esedékes felülvizsgálatának társadalmi vitájában, akkor a felelős miniszter azt kérdezi: minek ehhez társadalmi vita?
Ha nekem kéne menni Kazahsztánba, igencsak pironkodnék. Nem a türkménbasi előtt. Az Aarhusi Egyezmény szellemisége előtt.
