Németországban törvény írja elõ, hogy január elsejétõl bizonyos italok esetében (kóla, üdítõk, sör, ásványvíz) az üvegre, illetve a dobozra betétdíjat kell felszámolni. A borokra és a tömény italokra ez nem vonatkozik.

Kezünkbe akadt egy idei cseh vizsgálat anyaga, melyben az ásványvíz-csomagolások közül a visszaváltható üveg és az eldobható PET-palack életciklusát hasonlították össze. Korábban általánosságban foglalkoztunk az ún. LCA-val vagy életciklus-vizsgálattal, most egy gyakorlati számítás eredményével tudunk szolgálni. Az alábbiak a tanulmány összefoglalóját adják.

Legalább tizenöt éve nem ittam kólafélét, utoljára néha tonikot, de az is régen volt. Jelentem, lehet ezek nélkül teljes életet élni. Ha az ízlésemet, az italok összetételét, a fílinget, a multinyomulást, a marketinget és a csomagolást számba veszem (a kóla helyett), akkor szóba sem jöhet, hogy valaha visszaálljak ezekre a levekre. A kiszáradás ellen viszont védekezni kell valahogy. Szögezzük le: még mindig a legjobb az ivóvíz. Mégis, anélkül, hogy bárkit rá akarnék beszélni, nézzük, mi a helyzet a sörfronton.

Magyarországon évente több tízezer tonna ruházati cikk válik szemétté. Egy ezerfõs település háztartási textilhulladéka ugyanakkor tíz, a munkaerõpiacon halmozottan hátrányos helyzetben lévõ embernek (fogyatékossággal élõ, nagycsaládos, megváltozott munkaképességû, képzetlen) adhat munkát, akár otthon, házi bedolgozói rendszerben is. A hulladékfeldolgozás e mûfaja nemcsak a szemét mennyiségét csökkenti, de a mûhelymunkában részt vevõ emberekre jótékony hatással is van, mert alkotó munkát végezhetnek.

A fenntartható fejlõdés jelentõsége az elmúlt években, a legtöbb országban kormányszintû környezetvédelmi programok alapvetõ elemévé vált. Ezenfelül külföldön és hazánkban is egyre több gazdálkodó szervezet nyilvánítja ki környezetvédelmi politikáját. A fenntartható fejlõdés elve egyrészt a termékek és szolgáltatások elõállítására, másrészt a fogyasztásra (fogyasztói magatartás befolyásolása, környezeti tudatosság fejlesztése) vonatkozhat. A következõkben az elõbbire helyezzük a hangsúlyt.

Elkészült a volt Lehel piac helyén a Csarnok, kezdetektõl komoly esztétikai vita folyik róla. Piacra azonban a legtöbb ember nem az építészeti élmény miatt jár, hanem mert vásárolni szeretne. Ide lehet kosárral jönni, lehet papírba csomagolva kapni a kenyeret, és lehet házi tejet és tejterméket kimérve kapni. A HuMuSz, minden Kukabúvár és környezettudatos fogyasztó szurkol az ehhez hasonló vállalkozásoknak, amelyek ilyen környezetbarát alternatívák elterjesztésével próbálkoznak. A KukaBúvár kérdéseire Kovács Ádám vállalkozó válaszol.

A téli KukaBúvárból már értesülhettünk az új, visszaváltható üvegben kapható Szobi gyümölcslevek megjelenésérõl. Újabb hír: a gyár belföldi kereslet hiányára hivatkozva 100%-os almalevet már csak kivitelre termel. Helyette azonban új ízként megjelent a vérnarancs-nektár. Szintén bejelenteni való, hogy "nagy örömünkre" az említett Golden Valley termékcsalád gyümölcslevei a "népszerû" Tetra Pak csomagolásban is kaphatók.

A Védegylet gárdája tenni kíván az eldobható civilizáció mindennapos hulladéktömegének csökkentése érdekében. Éppen ezért pályázatot hirdettek "El nem dobandó sajátpohár" címmel az Iparmûvészeti Egyetem hallgatói számára, a mûanyag ivópoharakat helyettesítõ tárgy tervezésére. A zsûri, amelynek elnöke Gaul Emil professzor volt, négy pályamunkát részesített jutalomban.

A hirdetési újság egyik rovatában bukkantam rá, szinte véletlenül. De minden kétséget kizáróan ott állt feketén-fehéren, konok megmásíthatatlanságával majd' kiszúrta a szemem. Mintha csak nekem teremtették volna. Azt hiszem, örült, hogy rátaláltam. Nem pasiról, nem lakásról, és nem is autóról beszélek. Egy eladó franciaágy, néhány koszorúnak való fenyõgally, és egy új szoba-WC társaságában valaki kartondobozok adás-vételét ajánlotta. Használt kartondobozokét. Már elsõ olvasatra is a "megelõzés" szó jutott eszembe, s miután sikerült beszélnem az apróhirdetés feladójával, megerõsödött bennem ez a meggyõzõdés.