Csõvégi megoldások

A környezeti problémák hagyományos megközelítése az okozott káros kibocsátások, illetve egyéb környezeti károk csökkentésére, veszélyességének enyhítésére irányul, ezeket egységesen csõvégi technológiáknak nevezzük. Utalva arra, hogy az ilyen jellegû környezetvédelmi megoldások a technológiába való beavatkozás nélkül, a folyamatok végén helyezhetõk el (például egy gyár kéményén elhelyezett levegõszûrõ berendezés, személygépkocsikban a katalizátor, stb). Az elmúlt évek alatt a csõvégi technológiák gyors fejlõdésével jelentõs mértékû környezeti károsodás vált elkerülhetõvé. Mindazonáltal számos kedvezõtlen tulajdonságuk is van. Jellemzõjük, hogy a káros kibocsátásokat nem megszüntetik, hanem valamilyen másfajta káros kibocsátássá alakítják át (például a vízszennyezést veszélyes hulladékká). Ehhez gyakran erõforrások felhasználására is szükség van (pl. energia, víz), aminek elõállítása és alkalmazása károsítja a környezetet.

Tisztább termelés

A csõvégi megoldásokkal szemben a tisztább termelés - más néven megelõzõ jellegû környezetvédelem - célja a káros kibocsátások és egyéb környezeti hatások forrásnál történõ mérséklése vagy megszüntetése. A kibocsátások ilyen módon való csökkentése egyben az elhasznált erõforrások mennyiségét is redukálja, azaz a megelõzõ jellegû környezetvédelem a mûködés hatékonyságának javításával hozzájárul az erõforrásokkal való takarékos bánásmódhoz is.

Az UNEP (az ENSZ Környezetvédelmi Programja) megfogalmazásában a tisztább termelés olyan átfogó, megelõzõ környezetvédelmi stratégiák folyamatos alkalmazását jelenti, amelyek egyaránt alkalmazhatók termelési folyamatokra, termékekre és szolgáltatásokra. Ezek hatékonyságának növelését, az ember illetve környezete veszélyeztetettségének csökkentését tûzi ki célul.

Termelési folyamatok esetében a tisztább termelés a nyersanyagok, energiahordozók hatékonyabb felhasználását, a veszélyes és mérgezõ anyagok kiváltását és a káros kibocsátások forrásuknál történõ csökkentését jelenti.

Termékek és szolgáltatások esetében a teljes életciklus során okozott környezetterhelés csökkentése áll a középpontban, a nyersanyag kitermelésétõl a végsõ ártalmatlanításig.

Szolgáltatások esetében a környezeti szempontok beépítését jelenti a szolgáltatások tervezésébe és kivitelezésébe.

A megelõzõ intézkedéseknek alapvetõen három csoportját különböztethetjük meg:

• Gondos bánásmód: pl. szivárgás megszüntetése, a szigetelések javítása, pazarló erõforrás-használat megszüntetése;
• Technológia fejlesztése;
• Felhasznált anyagok és egyéb erõforrások kiváltása.

A megelõzõ jellegû környezetvédelem legfontosabb elõnye, hogy úgy csökkenti a káros kibocsátásokat, hogy közben a hatékonyság növelésén keresztül gazdasági elõnyöket is kínál.

Ipari ökológia

A csõvégi és a megelõzõ jellegû intézkedések mellett napjainkban egy harmadik irányzat is megjelent, amelyet a szakirodalom "ipari ökológiának" nevez. Az ipari ökológia az ipari rendszereket a természetes ökoszisztémákhoz hasonlítja. Felfogása szerint a cél nem a vállalatok által kibocsátott káros anyagok minimalizálása, azaz a forrásnál történõ beavatkozás, hanem a szükségszerûen megtermelt melléktermékek újbóli hasznosítása. Akár még az is elképzelhetõ, hogy a keletkezett hulladék a piacon is forgalmazható (mellék)termékké válik. Ebbõl következik, hogy az ipari ökológia középpontjába a folyamatok helyett a termékek és szolgáltatások kerülnek.

Az említett három irányzat - a csõvégi technológiák, a megelõzõ jellegû intézkedések (tisztább termelés) és az ipari ökológia - egyike sem zárja ki a másik kettõ alkalmazását, hanem az adott esetben leginkább megfelelõ megoldás feltárását és megvalósítását kell célul kitûzni.

Tisztább Termelés Magyarországi Központja (TTMK)

Az újszerû eszmerendszer mögé kiterjedt nemzetközi intézményi háttér sorakozott fel, amelynek hazai képviselõje a Tisztább Termelés Magyarországi Központja (TTMK), mely 1997-ben kezdte meg mûködését.