A KukaBúvár legutóbbi számában már elmélkedtem a csomagolóipar által telepített "gyõri szelektív kísérlettel" kapcsolatos szakmai aggályainkról. Mikor a változtatási javaslatainkat a rendszert mûködtetõ KOMSZOL elutasította, az önkormányzat pedig -- szokás szerint -- agyonhallgatta, a Versenyhivatalhoz fordultunk segítségért.

Ha csomagolási hulladékokról esik szó, leginkább a megvásárolt árukkal együtt ránk sózott celofánok, papírral vegyes műanyagok, zacskók, alufóliák tömkelege jut az eszünkbe. Ennek a hulladékfajtának azonban létezik egy másik válfaja is, mégpedig az a csomagolóanyag, amelyben a termék a gyártótól a kereskedőhöz érkezik. Ez az esetek többségében kartondobozt jelent, ami nagyszerűen újrahasznosítható (lenne, ha valóban begyűjtenék és feldolgoznák). Nem úgy, ami benne van.

Errõl szólt Dr. Füleky György egyetemi tanár, a GATE Talajtani és Agrokémiai Tanszék vezetõje, amikor megnyitotta a "Komposzt minõségbiztosítás az EU-ban és lehetõségei Magyarországon" címû szemináriumot a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen március 4-én.

Na, ezt már nehezen hiszem. Sok mindent rá lehet dobni egy kedélyesen rohadó komposztdombra, de műanyagokat soha. Vagy mégis, lehet, hogy nemsokára a tejfölös doboz sem fog kétezer évig élni?

A téli KukaBúvárban írottak alapján (cím) csoda, hogy van olyan vállalkozó, aki elmegy a műanyag hulladékért, sőt a szállításon túl még fizet is a vegyesen gyűjtött anyagért - a hypos flakontól kezdve, a fóliákon keresztül az üdítös flakonokig bezárólag.

(Bp., 1054, Vadász u. 29.)

A környezetvédelmi minisztérium vezetõje máig nem elnöke egyik fociklubnak sem, ami elég sokat sejtet a tárca súlyáról a mai magyar viszonyok között. Ezen felül se nagyon tűnik ki nagy szorgalmával vagy szakértelmével, eddigi tevékenysége főleg abban merül ki, hogy néhány nap múltán cáfolni próbálja a gonosz firkászok sajtóértesüléseit.