A kemény tárgyalások után most körvonalazódó egyezség végül a Bizottság meghátrálását jelzi, azaz kivételekkel ugyan, de az EU mégiscsak hajlandó tudomásul venni a többutas-arányokat elõíró német szabályozást (a speciális elõírások a helyben töltött ásványvizekre és borokra vonatkoznának).

A fenti szentségtörõ híradás a "Zeitschrift für Umweltrecht" legutóbbi (4/97) számából való. Nicsak, nocsak - buzdul fel a gondolkodó ember (homo sapiens) és már-már elképzeli ahogy a környezetvédelem honi minisztere (dr. Baja Ferenc) megszívja magát és oroszlánként küzdve kõkemény tárgyalásokba keveredik az EU-val. Aztán betéved a magyar hulladéktörvény koncepciójának vitájára és elhallgatja Viszkei urat. A csomagolóipar üdvöskéje - a vita önjelölt fõszereplõje - óva inti a törvényszövegezõ minisztériumot: csak úgy röpködnek az aggódó viszkeiádák az EU-kompatibilitásról és az alázatos jogharmonizációról. No és persze hozzáteszi: "a törvény a piacgazdaság mûködését nem befolyásolhatja, el kell fogadni a kialakult verseny jellemzõit..."

"cheisse" - legyint németül a magyar, miután megcsapja a honi valóság. Eszébe jut, hogy ezek az urak akkor is a piacgazdaságra hivatkoztak, mikor tönkretették a többutas csomagolási rendszereket - ez a minisztérium pedig akkor is lapított, mikor megakadályozhatta volna ezt. Itt már nincs többutas, itt már nem lehet irány az arány, miniszterünk ha megszívná magát se tudna mirõl alkudozni Brüsszelben. Különben is jól kikeménytárgyalta már magát itthon, mikor aláírta a Megállapodást, amit a csomagolóipar elétolt. Hála nekik, a honi "kialakult verseny jellemzõje" az, hogy mára nincs is verseny.

Itt csak helyzet van. Nagy büdös magyar helyzet. A fogyasztónak beintés - a környezetnek beöntés.