A júliusban megküldött, általunk is nagyon elõremutatónak tartott, de még általánosságokat tartalmazó koncepció szeptemberre - fõként az ipar élénk érdeklõdése folytán - számos negatív változáson ment át. Sõt, a tárca is visszatért jól megszokott gyakorlatához, és a megtárgyalandó, kibõvített anyagot az ülésterem bejáratánál adták át. Javaslatainkat a koncepció kiegészítésére így az ülést követõen, írásban tettük meg. A KukaBúvár olvasóinak ezek közül a legfontosabbnak tartottakat mutatjuk be.

1. Prioritások

A koncepció a hulladékgazdálkodás prioritásainak meghatározásánál a sorrend mellett, "optimális arányok kialakításáról" beszél. Az ipar szempontjából ugyanis pl. egy 90%-os égetési arány is optimális lehet. Egyértelmûen prioritási sorrendrõl kell beszélni, tehát mindenütt, ahol lehet a hulladék keletkezését kell elkerülni, a nem megelõzhetõ hulladékot, ha alkalmas, újrahasználni, ha nem anyagában újrahasznosítani kell, az ezután fennmaradó maradékot kell ártalmatlanítani.

A megelõzés terén szükségesnek tartjuk annak megfogalmazását, hogy a más megoldásokkal kiváltható veszélyes vagy súlyos környezeti terhelést jelentõ termékek, csomagolóeszközök visszaszorítására adminisztratív korlátozásokkal, tilalmakkal is élni kell. (pl. fémgõzölt mûanyagok, PVC, fém italosdobozok stb.)

A hasznosítási megoldások közé ismételten becsempészték az égetést ("energiatartalmában hasznosítani"). Az égetés álláspontunk szerint nem hasznosítás, hanem a végsõ ártalmatlanítás egy formája. Ilyen alapon a lerakást is lehetne hasznosításnak nevezni. (biogáz képzõdés) Az égetés az ártalmatlanítási módok között is szerepel. Ha akarom ez, ha akarom az?

A prioritási sorrendben az égetés a lerakás elõtt szerepel. Megítélésünk szerint az égetést csak az olyan, többnyire veszélyes hulladékok esetében szabadna elõtérbe helyezni, ahol a lerakás nem megoldás vagy a lerakás folytán magasabb hosszú távú közegészségügyi és környezeti kockázat állna elõ, mint az égetésnél. Minden más esetben az égetést kellene végsõ megoldásként szerepeltetni, hiszen pl. egy színvonalas szelektív gyûjtési és hasznosítási rendszer mellett nem feltétlenül képzõdik elégséges hõértékû maradék szemét. Különösen óvatosan kellene bánni az égetõkapacitások kialakításánál, hiszen a felépített kapacitás hosszú távon igényli a meghatározott mennyiségû és hõértékû hulladékot.

A koncepció gyakorlatilag megfeledkezik az országban már felhalmozódott, nem megfelelõen kezelt legálisan és illegálisan lerakott hatalmas hulladékmennyiségrõl. Véleményünk szerint kiemelten kellene foglalkozni a meglévõ, de a környezetvédelmi elõírásoknak nem megfelelõ hulladéklerakók bezárás utáni rehabilitációs feladataival.

2. Célok

A koncepció a környezetkárosítás elleni védelmi célt "hagyományos"-nak nevezik és vele "egyenrangú" célként fogalmazzák meg az ún. "fenntartható fejlõdés" biztosítását. Az ilyen és hasonló megfogalmazások a jogszabály teljes lejáratását szolgálják, amennyiben a védelmi célt egyfajta ósdi megközelítésnek állítják be a konzumerista pazarlást átmenteni hivatott "fenntartható fejlõdés" elnevezésû üres szóvirággal szemben. A mondat törlését követeltük. Helyette az emberi élet és egészség védelmét kellene nyomatékosabban hangsúlyozni a hulladékok és a hulladékkezelési tevékenységek káros hatásaival szemben.

Általános célként kellene továbbá megjeleníteni a nyersanyag- és energiatakarékos gazdaság kialakításának támogatását is, nem támogathatunk egy olyan Koncepciót, amely a Föld erõforrásainak mielõbbi felélésére ösztönöz.

3. Alapelvek

A "szennyezõ fizet" elv kiegészítésre szorul, mert tartalmaznia kell a hulladékképzõ termék gyártójának, elõállítójának a kezelés finanszírozásában való részvételi kötelezettségét is. A termék vásárlója ugyanis az esetek jelentõs részében nincs vagy képzettsége folytán nem lehet tudatában annak, hogy a termék elhasználódásával milyen mértékû és kockázatú hulladékprobléma keletkezik, így a szennyezés létrejöttéért a termék gyártója, hivatkozva a "termelõ felelõsségének elvére" legalább olyan mértékben felelõs, mint a felhasználó.

A "termelõ felelõsségének elve" kiegészítésre szorul, mert tartalmaznia kell a hulladékképzõ termék "hulladékkénti sorsának tervezésén" túlmenõen a hulladék hasznosításának, ártalmatlanításának finanszírozásában való részvétel kötelezettségét is.

A "legjobb elérhetõ technológia" elvének kiemelten kellene vonatkoznia a hulladékként magas kockázatot vagy környezetterhelést jelentõ veszélyes anyagtípusok nem veszélyesekkel történõ kiváltására.

További meghatározó elvként kértük felvenni a következõket:

• a "nyilvánosság" elve: az érintett polgároknak legyen joguk megtudni a hulladékokkal kapcsolatos adatokat, tényeket, beruházási szándékokat és képviselõik kapjanak ellenõrzési jogosultságot a hulladékkezelõ létesítményeknél, beleszólási jogot a helyi hulladékgazdálkodási megoldások kialakításába,
• az "együttmûködés" elve: a hulladékgazdálkodási feladatok megoldása katasztrófaállapot kialakulásának elkerülése, csak az összes érintett együttmunkálkodásával biztosítható,
• a "példamutatás" elve: az állami, önkormányzati hivatalok, intézmények beszerzéseiben, hulladékgazdálkodásában kötelezõen kell érvényesíteni a törvényben foglalt elveket és a prioritási sorrendet.

4. Hulladékgazdálkodási feladatok, felelõsségi körök meghatározása

A tervezet tartalmaz egy felsorolást a külön jogszabályban szabályozandó területekrõl, anyagfajtákról. Ebben a háztartásokban képzõdõ szerves hulladékokról nem esik szó. Megítélésünk szerint az EU-harmonizációs igények alapján külön szabályozást igényelnek a növényi eredetû szerves hulladékok, hiszen pl. a települési szilárd hulladék maradék hulladékában arányuk nem haladhatja meg az 5%-ot. Ennek elérése nálunk olyan volumenû begyûjtõ- és komposztálókapacitások kiépítését igényli, melynek a közszolgáltatás részeként kellene finanszírozást kapnia és mûködnie.

A megelõzéssel és a termékfelelõsséggel kapcsolatos kötelezettségek között a felsoroltakon túl szerepeltetni kértük az újrahasználatot, a visszaváltási (-fogadási) kényszert, a választékbantartási és visszagyûjtési kötelezettséget is. Hangot adtunk azon véleményünknek, hogy a Koncepció az általunk fontosnak tartott hulladékképzõ termék iránti gyártói felelõsség elvét agyonmagyarázza gyönyörû általánosságokkal ahelyett, hogy utalna ennek megvalósulási formáira és a termékkörre, ahol ez érvényesítve lesz. Szerintünk hivatkozni kellene az EU-harmonizációs igényeknek megfelelõ, részletes szakmai szabályokat igénylõ hulladékkörre, miszerint a tárca ezen hulladéktípusok esetében élni fog a megelõzési megoldások (újrahasználat, csere, visszaváltási kényszer, választékbantartási és visszagyûjtési kötelezettség stb.) széleskörû alkalmazásával, illetve élni fog a "szennyezõ fizet" elv alkalmazásával oly módon, hogy a hulladékképzõ termék gyártójának felelõssége alapján bevonja õt a hasznosítás, ártalmatlanítás finanszírozásába.

A vita során az ipar képviselõi, különösen Viszkei György, a Csomagolási és Anyagmozgatási Szövetség fõtitkára többször és kiemelten beszélt arról, hogy szerintük a problémákat a törvényi háttér mellett a Àpiaci önszabályozó mechanizmusokª oldják meg. Ezzel szemben mi kértük a következõ mondat beiktatását a tervezetbe: ÀA hulladékszegény technológiák, megoldások elterjesztésére, piaci megjelenésük biztosítására adminisztratív eszközök alkalmazása is szükséges, amennyiben a piaci mechanizmusok ezeket nem indukálják. (pl. visszaváltási, választékban tartási és visszagyûjtési kötelezettség)ª

Felhívtuk a figyelmet egy, a prioritási sorrendet a gyakorlatba áthelyezõ követelmény megfogalmazásának fontosságára is. Ez így hangzik: "A hulladékot termelõ, illetve az önkormányzat az újrahasználható termékeket köteles újrahasználatra juttatni, az újrafeldolgozásra alkalmas hulladékokat pedig anyagfajtánként külön gyûjteni és gondoskodni a tényleges újrahasznosítás helyére történõ eljuttatásról."

Úgy véljük, a törvénynek kötelezõ erõvel kell rendelkeznie az újrahasznosítható hulladékok szelektív gyûjtésérõl, ha ez elmarad, nálunk soha nem lesz eredmény, a maradék szemét nem fog csökkenni, az ipar pedig elõáll az égetõk terveivel. A szelektív gyûjtés elrendelésénél legfeljebb fokozatosságot lehet megengedni, de azt is csak a határidõk konkrét megjelölésével. Elmaradását pedig szankcionálni kell.

A termékek anyagjelölése keretében javasoltuk, hogy a törvény rendelje el olyan jogszabály meghozatalát, amely a fémek és a mûanyagok kötelezõ anyagjelölésérõl rendelkezik.

Az ipar anyagi felelõsségét igenis meg kell jeleníteni, mint alapvetõ finanszírozási forrást. Kértük egy olyan megfogalmazás beiktatását, hogy a hulladékkezelés finanszírozását a "szennyezõ fizet" és a "termelõ felelõsségének elve" alapján a hulladék elõállítója és a hulladékképzõ termék gyártója az erre vonatkozó, részletes szabályozásoknak megfelelõen közösen legyenek kötelesek finanszírozni.

Az alábbi mondat pedig elsõsorban a lakosság magatartását kívánja befolyásolni: "A hulladék elõállítóját a kezelési szolgáltatás díjszerkezetével is ösztönözni kell a hulladékgazdálkodási prioritások sorrend szerinti érvényesítésére. Ennek keretében lehetõség szerint biztosítani kell a külön gyûjtött hasznosítható anyagok átvételének legalább a díjmentességét, illetve a maradék szemét tömegarányos és / vagy összetételarányos kezelési diját.

5. Hulladékreklám

A félrevezetõ reklámok, megjelölések, jelek keretében kértük, hogy a tv. tiltsa meg az olyan hulladékképzõ termékek pozitív környezeti reklámozását, illetve a velük kapcsolatos szelektív gyûjtési tevékenység propagálását, ösztönzését, amelynek a Magyarországon keletkezõ hulladékát feldolgozó, csomagolóanyagoknál legalább a kötelezõ újrahasznosítási arány szintjét elérõ, gazdaságilag megalapozott újrahasznosítása nincs. Hasonlóképpen tiltanánk az olyan szelektív gyûjtõrendszerek mûködtetését és reklámozását, ahol a begyûjtõ vállalkozás nem rendelkezik maga vagy szerzõdés útján tényleges újrahasznosítási háttérrel. Ezen elõírások megsértését a gazdasági reklámtevékenységrõl szóló törvény módosításával, illetve a majdani fogyasztóvédelmi törvény keretében is szankcionálni kellene.

6. Az önkormányzatok

A hatáskör szabályozási résznél - a települési hulladékkezelési rendszerrel kapcsolatban - az anyag megállapítja ugyan a jelenlegi szabályozatlanságot, de nem jelzi a megoldást. Megítélésünk szerint ezen a területen erõsíteni kell az önkormányzatok hatósági, jogi szabályozási lehetõségeit, jogot kell kapniuk a helyi szintû szabályozás megalkotására.

A helyi önkormányzatok az országos (megyei) hulladékgazdálkodási koncepcióhoz/tervhez igazodóan kötelesek helyi koncepciót/tervet készíteni. Legyen azonban jogi eszköz a kezükben ahhoz is, hogy ezek végrehajtása érdekében rendeleteket alkothassanak (ne csak a szemétdíjról, hanem a kötelezõ szelektálásról, a kötelezõ választékbantartásról, a közterületen árusítható élelmiszercsomagolásokról is stb.) és ezek betartását ellenõrizhessék, szankcionálhassák.

7. Ellenõrzés

A hatósági résznél teljesen kimaradt a hulladékkezelõ létesítményekkel kapcsolatos speciális szabályozás szükségessége (a létesítéssel, üzemeltetéssel, felszámolással kapcsolatos engedélyezési eljárás, a kisajátítás, az üzemeltetõ kötelezettségei az egyes fázisokban, illetve a lakosság, a társadalmi és érdekképviseleti szervek speciális jogosítványai az eljárásokban. Hasonlóképpen hiányoznak a hatóságok ellenõrzési jogosítványai is.

Az ellenõrzési résznél teljesen kimaradt a társadalmi ellenõrzés. Az, hogy egyedül a "szakmai kamarák" vannak nevesítve, elfogadhatatlan. A lakosság fizeti a szemétdíjat, õk kénytelenek elviselni az odatelepített hulladékkezelõ létesítmények káros hatásait, ugyanakkor képviselõi nem kapnának lehetõséget arra, hogy ellenõrizzék, mi kerül a lerakóra, valóban újrahasznosításra kerül-e a szelktíven gyûjtött hulladék, mit égetnek stb.

8. Kapcsolódás a termékdíjakhoz

A szeptemberi tervezetbe bekerült egy mondat, hogy a jelenleg érvényben lévõ, a hulladékokkal kapcsolatos termékdíjak a hasznosítási rendszerek kialakulását követõen megszüntethetõk. Ez ellen élesen tiltakoztunk, hiszen ránézésre az ipar már ismert "önszabályozási" ideológiája alapján született és a jól-rosszul mûködõ, de legalább létezõ öko-jellegû gazdasági szabályozóeszköz mihamarabbi felszámolását célozza. Helyette az alábbi megfogalmazást követeltük:

"A termékdíjrendszer tovább bõvítendõ, bevételeit elsõsorban az adott termék hulladékainak kezelésére, illetve a termékdíjjal érintett hulladékok keletkezésének megelõzésére kell fordítani. ... Kivételt képez ez alól az újrahasználati/betétdíjas rendszerek mûködtetési támogatása, amely az ilyen megoldások eldobó rendszerekhez viszonyított üzemeltetési többletköltségeit hivatott ellensúlyozni."

9. Csomagolási hulladékok

Szükségesnek tartjuk, hogy a tv. olyan fogyasztóvédelmi meghatározással is kiegészüljön, ami biztosítja a vásárlók jogát arra, hogy a termékek csomagolását, különös tekintettel a terjedelmes vagy többes csomagolásokra, az eladónál kicsomagolva vagy a kicsomagolást kérve visszahagyhassák. A szabályozás nem vonatkozna az olyan termékeket közvetlenül borító csomagolásokra, melyek csomagolás nélkül nem szállíthatók vagy kibontva az eladóteret beszennyezhetnék.

A törvénynek deklarálnia kellene a fogyasztók jogát a hulladékgazdálkodási szempontok alapján történõ választásra is. A fogyasztónak törvényben foglalt lehetõsége legyen arra, hogy a hulladéktermelést elkerülhesse, ne válhasson kényszerûen pl. csomagolási hulladék birtokosává. Ez a jog kellõképpen indokolja, hogy a tv. rendelkezzen az újrahasználat, a betétdíjak, a választékban tartási kötelezettség, a visszaváltási és visszagyûjtési kényszer, a csereköteles termékek stb. körérõl és mértékérõl, illetve felhatalmazást adjon ezek elrendelésére alacsonyabb szintû jogszabályokban.

10. Összefoglalva

A törvényt elõkészítõ tárcától elvárjuk, hogy a koncepcióban többször kihangsúlyozott prioritási sorrend a törvénytervezet gyakorlati meghatározásaiban is érvényesüljön. Amennyiben pl. a megelõzés prioritása az óhaj szintjén marad és nem jelenik meg konkrét jogszabályi elõírásokban, úgy a törvény nem fogja elõsegíteni a hulladékok keletkezésének hatékony visszaszorítását, így a társadalmi szervezetek támogatására sem tarthat igényt.

Aggasztónak tartjuk továbbá a szeptember 2-i fórumon többször hangsúlyozott törekvést, hogy az ipar közvetlen felelõssége és finanszírozásba történõ bevonása helyett, az állam venné át a hiányzó források kipótlójának szerepét, természetesen az adófizetõk pénzébõl. Ezzel kiváló lehetõséget teremtene a hulladéktermelésben élenjáró iparágaknak arra, hogy továbbra is versenyképesek maradjanak a hulladékszegény, jövõbe mutató megoldásokkal szemben.