Szó mi szó, a KAC (volt KKA) pénze kezdettõl fogva kelendõ: körötte pártszagú szervezetek és iparági lobbisták ólálkodnak, benne rendszergazdák ga(rá)zdálkodnak, táskás emberek jönnek-mennek vagy éppen dokumentumokat cserélgetnek.

Röviden összefoglalom a zöld mozgalom aggályait az új rendelettel kapcsolatban, és módosító javaslataitainkkal. Nem biztos, hogy miránk nézve kritika, de a 23 konkrét javaslatunkból a fõhatóság egyet sem találnak figyelemre méltónak. Miként az is, hogy megannyi jogszabály elõkészítési eljárásban eddig még egyszer érzett késztetést, hogy egyeztetést kezdeményezzen a merev véleménykülönbségek feloldására. Ennyit a KöM jogszabály elõkészítésének komolyságáról.

A jogszabály kritikájánál a továbbiakban azt próbálom értékelni, hogy az megítélésünk szerint alkalmas-e a deklarált miniszteri célok megvalósítására (a korábbi visszaélési lehetõségek megakadályozására, átláthatóbb döntési folyamatra, hatékonyabb mûködtetésre). Ezen belül külön tárgyalom a mozgalom szempontjából különösen fontos közcélú keret szabályozást, amely alapvetõen határozza meg a minisztérium és a társadalmi szervezetek viszonyát.

Általános észrevételek

A KAC lassan tíz éve az állami környezetvédelmi feladatok finanszírozásának egyik legfontosabb forrása. Kétségtelen, hogy a mûködtetésének folyamatos változtatása jogbiztonsági aggályokat fel vet, de tendenciájában ennél aggasztóbbnak tûnik a KAC korábban kiharcolt nyilvánosságának, társadalmi átláthatóságának csökkentése. A fentiekkel kapcsolatos alapvetõ aggályaink annak ellenére megmaradtak, hogy a döntési mechanizmus most néhány helyen kétségtelen átláthatóbbá, (közjegyzõileg) ellenõrzöttebbé vált.

A KAC fõ keretei között változatlanul megmaradt a minisztériumi mûködéshezkapcsolt 15 %-os keret homályos megfogalmazása (mérõ, megfigyelõ rendszerek kialakítása, mûködtetése, jogszabályok betartását elõsegítõ feladatok). Ezek egyrészt a hatósági munkájuk szerves részeként jelentkezõ feladatokat takarnak, másrészt kissé átfogalmazva (megelõzési, ismeretterjesztési címen) megjelennek a közcélú keret feladatai között is. Az ugyanide rendelt minisztériumi háttérintézmények mûködtetése c. feladat sokakban a Gordos- féle KGI-s libériás bulikat idézi (ld. KukaBúvár 2000. tavasz, nyár és tél). Nem mi tehetünk róla. De felvet elvi kérdéseket is, hiszen normális költségvetésekben a fenti feladatokat nem a külön környezetvédelmi alapokból, hanem a minisztérium rendes éves költségvetésében szokták érvényesíteni.

Összegében aránytalanságokat szül, ezért vitatható, hogy a KAC keretek kezeléséhez-mûködtetéséhez mennyiben indokolt évek óta az összbevétel 6,5%-át elõirányozni. Ha azt vesszük, hogy a  miniszter által is kinyilatkoztatott - hiányosságok miatt szükséges a KÖFI újbóli átszervezése, akkor bizonyára szükséges megint ez a pénz. Ha azonban a kérdés úgy merül fel, hogy az állandó átszervezések, személycserék és végkielegítések helyett nem lehetne-e végre egyszer egy normális rendszert felállítani, és azt féláron mûködtetni  nos, akkor már nyitva maradt egy kérdés.

A KAC program kerete

A fentiek miatt nem véletlenül javasoltuk ezen keretek csökkentését és helyette a KAC szakmai programjait finanszírozó (62 %-os) nagy KAC keret emelését.

Ezen keret korábbi szabályozásában némi garanciát és tervezhetõséget jelentett az, hogy a keret  a társadalmi szervezetekkel egyeztetett - pályázati felhívását a tárgyévi költségvetési törvény hatálybalépését követõ 60 napon belül közzé kellett tenni. A mostani rendeletbõl mindez  indoklás nélkül kimaradt, aminek veszélyét az olvasóknak nemigen kell magyarázni. Megtettük ezt viszont a KöM felé, kérve a korábbi garanciális rendelkezés megtartását (nem válaszoltak).

A pályázatok beadási-továbbítási folyamatába a törvényesség garanciájaként most beépített közjegyzõi jelenlét valóban üdvözlendõ, szakmailag viszont nem pótolhatta a helyi felügyelõségek megnyilatkoztatását. Szerintünk a pályázóról, a helyi környezet állapotáról (a pályázat megalapozottságáról) leginkább a helyi környezetvédelmi hatóság bír a legtöbb információval.

Hasztalan próbáltuk felderíteni azt a jogszabályi talányt, hogy végül is ki a döntési javaslatok felelõs elõkészítõje (ki végzi a benyújtott pályázatok szakmai-pénzügyi értékelését illetve rangsorolását). A döntés-elõkészítési folyamat, elõterjesztõi szerv/személy jogosítványainak pontos leszabályozása nélkülözhetetlen, hiszen az elõterjesztési javaslat - különösen nagyszámú pályázat esetében- érdemben befolyásolhatja a bizottság döntését. @Body Text = A nyilvánosság minimális garanciáinak beépítésével kértük egyértelmûvé tenni, hogy a KAC felhasználására vonatkozó adatok és eljárási szabályok az 1992. évi LXIII. törvény hatálya alá tartozó közérdekû adatok. Ez sajnos elmaradt. A KAC nyilvánosságának, társadalmi átláthatóságának és ellenõrizhetõségének hiánya nyilvánvalóan további konfliktusforrásokat hordoz magában. A rendeletben a bizottsági ülések és a döntés nyilvánossága nem biztosított, valamint nem megnyugtató a pályázat bizottsági elbírálásának dokumentálása (jegyzõkönyvezése) sem. Errõl pedig nekünk a néhai Zöld Lánc rendszergazda lenyúlós esete rémlik fel, ahol a bizottsági nem  ki tudja miképpen- a miniszter elé tolt anyagban már igennévedlett.

Sajnos nyitott marad a kérdés abban is, hogy a nem pályázati, hanem egyedi döntéseknél jut-e és milyen szerep az illetékes szakbizottságoknak. A jogszabályi szöveg azt sejteti, hogy az egyedi pályázatok döntés-elõkészítését teljesen kivonják a nyilvánosság ellenõrzése alól.

A közcélú keret szabályozásával kapcsolatban

Az alapból 15 %-os arányban részesülõ közcélú keret nem csupán a társadalmi környezetvédõ szervezetek, de a környezetvédelmi oktatást-nevelést, ismeretterjesztés felvállaló intézmények érdeklõdésének középpontjában is áll. Az alkeretek közül is különleges státuszt kap az ún. mozgalmi keret, amely mûködtetési sajátosságait az 1997-es változat rögzítette, mégpedig a mozgalom és a minisztérium közötti közvetlen tárgyalások eredményeként létrejött megállapodás szerint. Kvázi konszenzusal.

Lehetõséget kaptunk arra, hogy e keret Szakértõi Bizottságának tagjait teljes létszámban magunk (a zöld szervezetek) delegáljuk, a keret (100 %-os) elosztására kiírt pályázatokat magunk bírálhassuk el. Mindez természetesen nem érintette a miniszter döntési jogosultságát illetve a KAC-ot kezelõ szerv ellenõrzési feladatait.

Ez részben elvi kérdés volt, hiszen a mozgalom partnerként való kezelését jelezte. Másrészt viszont megalapozottabb döntéseket eredményezett, hiszen mégis csak mi ismerjük legjobban az egyes szervezetek szakterületét, felkészültségét, személyi-technikai kapacitását.

Bár a mûködtetési rendszer bevált  1998 óta a mozgalom jogi kiszorítása folyik. Végül is sikerrel, hiszen Pepó alatt a KöM elvesztette a társadalmi környezetvédõk támogatását.

A fentieknek megfelelõen javaslataink arra vonatkoztak, hogy:

• a 7 fõs bizottság létszámában a 3 fõ helyett mind a hét mozgalmi delegált lehessen,
• a keret összegébõl ne 80%, hanem a teljes összeg kerüljön pályázati meghirdetésre (a 20%-os egyedi kerettel kapcsolatos aggályainkról már írtam),

A jogszabályból sajnos itt is hiányoznak a közcélú keret feladataihoz kapcsolódó meghirdetési határidõk. Ezzel okolható például, hogy a mozgalom szervezetei tavaly csak az év végén juthattak KAC támogatásokhoz. Ez a gyakorlat gátolja a társadalmi szervezetek anyagi és szakmai tervezhetõségét, veszélyezteti túlélési esélyeit, illetve jelentõsen csökkenti munkájuk hatékonyságát. Magyarán nemcsak a KAC céljával, de a környezet, a minisztérium vagy a társadalom érdekeivel sincs összhangban.

A végére is maradt egy talány. Kértük, hogy a KAC kezelõ szerveinek feladatai közül ne tüntessék el a csomagoló-anyagokra adott termékdíj mentesség és visszaigénylés jogosságának ellenõrzését. De eltüntették. Úgy tetszik, hogy a csomagolóipar sima modorú be- és kijáró emberi nem hiába bokáznak annyit a minisztériumban. Tisztul a kép, alakul a hulladékgazdálkodási összhang. Mert az eldobó csomagolásokhoz eldobó paragrafus dukál.

Dr. Kalas elõadta aggályait a Népszabadságnak is, ettõl Turi-Kovács miniszter úr meglehetõsen zabos lett. Õt idézzük: A közcélú pályázatok rendszerében ugye kétféle döntési lehetõség van. Az egyik a pályázati rendszer keretén belül, a másik pedig egyedi döntéssel. De van egy C pontja is, amely szerint minden egyedi döntés elõtt a döntéshozó tartozik a szakmai felügyelet véleményét beszerezni és ezután születhet az egyedi döntés.  Évközben szokott elõfordulni, megnéztem a több éves gyakorlatot, hogy mondjuk külföldre kívánnak egy nagyon fontos konferenciára utazni,  vagy elfogyott a bérleti díj. Kihez lehet fordulni ezt követõen? Hát nyilván a tárcához fognak fordulni a zöldszervezetek és természetszerûleg, ha indokoltak, segítünk.  Én nagyon határozottan úgy gondolom, hogy az együttmûködésnek kétoldalúnak kell lenni, és ha a mi oldalunkról jó szándék van, akkor én ezt a jó szándékot minden szervezettõl elvárom. Több száz zöldszervezet van, és a döntõ hányada örül ennek a megoldásnak. @Body Text = A másik kérdés volt, amit fölvetettek, hogy kiszorultak a döntéshozásból. Ezt egyszerûen végképp nem értem. A delegálás úgy történik, hogy még az OKT is delegál az eddigi lehetõségekkel szemben. Roppant fontosnak tartottuk azért, hogy a társadalmi ellenõrzés szélesebb körû legyen. Bizony éppen ezek a hangok nem segítik aztán, hogy egy olyan jó hangulat alakuljon ki, amit mi szeretnénk, hogy kialakuljon a civil szervezetek körül.  A jövõben is vállalni akarjuk, hogy a lehetõ legjobb együttmûködésre törekszünk és szeretném kijelenteni, hogy egy-két ilyen újságcikk, vagy ilyen próbálkozás ezt nem fogja megzavarni.