Adalékok a II. Európai Szociális (Társadalmi) Fórumhoz November 12-15. között zajlott a globalizáció-kritikai mozgalmak legnagyobb európai találkozója, a II. Európai Szociális (Társadalmi) Fórum Párizsban. Akárcsak az első, Firenzében megtartott fórum, a párizsi összejövetel célja is az volt, hogy létrehozzanak egy olyan nyitott teret, amely nemcsak konferencia, nemcsak vitafórum, de olyan találkozási pont a társadalmi mozgalmak számára, ahol és ahonnét kiindulva a szolidaritásban egyesíthetik erőiket, szerveződhetnek, mozgósíthatnak, és változásokat indíthatnak el?.

A közelmúltban lehetőségem volt néhány mozgalmas és gyönyörű napot ebben a sok szempontból páratlan és számunkra gyakran szimbolikus jelentőséggel bíró országban tölteni.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) nem jóléti, hanem kereskedelmi szervezet fogalmazta meg árulkodó nézeteit az Egyesült Államok egyik kereskedelmi küldötte. Valóban, a WTO nem a jólét minőségi fokozását szolgálja, hanem az iparilag fejlett országok kereskedelmi és gazdasági érdekeit. A WTO emiatt került válságba, nem sokkal felállítása után, Seattle-ben, és ez év szeptemberében a mexikói Cancúnban. Ezzel újra reflektorfénybe került a globalizációként azonosított folyamat egyik legnagyobb problémája: a nemzetközi gazdasági intézmények szerepe és a szélsőséges hatalmi egyensúlytalanság következményei.

"Lehet Más a Világ!". Ez az üdvös sebességgel terjedő szlogen eredetileg a Szociális Világfórum (SzVF) jelszava. A Szociális Világfórumot első ízben 2001. januárjában rendezték meg a brazíliai Porto Allegreben. Az elnevezés a Davosban 1971 óta megtartott Világgazdasági Fórumra utalt, mellyel szemben a SzVF egyfajta ellenpólusként kívánt megjelenni. A davosi fórum annak a világrendnek vált szimbólumává, mely a fundamentalista neoliberális gazdaságpolitikát tette a világgazdaság alapjává, a mindenki által követendő mintává. Tette ezt annak ellenére (vagy annak dacára) hogy az elmúlt évtizedek során egyértelművé vált, hogy ez a gazdasági logika, csupán keveseknek (a már gazdasági és politikai hatalommal rendelkezőknek) kedvez és nem csökkenti, hanem újratermeli, sőt fokozza a világ kettészakadását, az egyenlőtlenségek növekedését, a természeti és emberi környezet kizsákmányolását. A növekedés és a rövid távú haszonszerzés kizárólagosságával szemben, a Szociális Világfórum az egymásrautaltság, a szolidaritás és a fenntarthatóság jelszavait tűzte zászlójára.

A KukaBúvár legutóbbi számában összegeztük a világetetõ multit mostanság ért mélyütéseket (ld. A McDonald's vesszőfutása). Az index.hu-ról származó cikkbõl kimaradt valami. Mégpedig az akrilamid. Mi ez már megint?!

Miközben több, mint 400 millió liter a magyar tejipar feleslege, az elmúlt évben újabb 10 %-kal csökkent a hazai tejfogyasztás, ami alig fele az európai átlagnak. A további csökkenés az élettani hatások mellett gazdasági veszélyt is magában rejt. A norvég tulajdonú ELOPAK 2001 novemberben kampányt indított a friss tej népszerûsítésére, amellyel szerették volna a fogyasztók figyelmét felhívni a friss tej fogyasztásának táplálkozási és gazdasági jelentõségére, ezért bemutatták a friss és a tartós tej közötti minõségi, tápértékbeli és eltarthatósági különbséget. Szerintük ugyanis a tej megnevezése nem vezethet a fogyasztók megtévesztéséhez. A Tetra Pak viszont, amely már évek óta nyomul a hosszzannnfffrrrissss kampánnyal, ezt igencsak sérelmezni kezdte, a kampány azonnali leállítását követelte, az Önszabályozó Reklám Testülethez (ÖRT) és a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) fordult.