Igazán érdekes manapság az életem, az ember nem győz ámulni például az időjáráson. Néha már kora tavasszal kitör a nyár, aztán az őrjöngve virágzó növényekre fagy és jégeső zúdul, elsöpörve bármifajta termés lehetőségét. A tél hol márciusian langyos, hol meg hegymagas hótorlaszokkal fúj be utakat, településeket.

Ma már lehetetlen megjósolni reggel, hogy estére milyen idő lesz. Front hátán front nyargalászik felettünk: fél napig hidegfront bénít aztán meg melegfronttól ájuldozunk  vagy fordítva. Ilyenkor autók, sőt kocsisorok rohannak egymásba. Gyűrt fém, lángtenger, fekete fóliába csavart testek, a vérsáros aszfalton fél pár cipő. Az ember majd félrenyeli a pizzát, míg rácsodálkozik a tévéhiradóra, pedig már megszokhattuk volna a látványt, mert általában ezt tálalják a vacsoránk mellé.

Vagy földrengést, tornádót, árvizet. Dőlnek a házsorok, az utcákon folyó hömpölyög. A szomszédos országban meg aszálytól repedezik a föld, újkeletű sivatagban vézna anyák zokognak halódó csecsemőik fölött. Nahát, hogy tudnak tombolni az elemek! De ők már csak ilyenek. Még szerencse, hogy ezek a szörnyűségek nem nálunk történnek ! Nem, velünk ilyesmi nem eshet meg

Csak ez az iszonyú hőség! És amikor már kibírhatatlannak tűnik, akkor még mindig emelkedik néhány fokot. A száraz, kegyetlen nyár újabban májustól szeptemberig is eltart. Hűű, ez aztán nem semmi! De legalább nem kell drága pénzért elutazni a trópusokra, a trópusok jöttek hozzánk  viccelődünk. Ám igencsak elkomorodunk, amikor városaink izzó, madártalan ege, kiszáradt fái alatt aratni kezd a hőhalál, szívhalál.

Jut a melegből az északi országoknak is : már a finnek is egyre forróbb nyárban napfürdőznek, és közben cosodálkozak. Délszaki vidéken meg hóeséstől ámuldoznak az ott lakók.

Mértékadó tudományos értékelések szerint az üvegház hatásu gázok (főként a széndioxid) felszaporodása az atmoszférában és az ózonréteg csökkenése a sztratoszférában már akkor sem állíja meg a globális felmelegedést és az egyéb, káros környezeti változásokat, ha azonnali és radikális gázkibocsátás csökkenés történik!

- He?! Hogy pont az én autóm miatt micsodázódnak azok a sztratoizék? A többi jármű talán nem füstöl? Állítsam le, vagy adjam el a verdát, és vánszorogjak gyalog? Nanemá?!

- Kérem szépen, a mi üzemünk a környezetvédelmi előírások legmesszebb menő betartásval működik! Ugyan, dehogy, semmiféle veszélyes hulladékot mi soha, sehová

- Szélerőművet? Miből építenénk, tessék megmondani, amikor ezt az elavult berendezést is alig tudjuk fenntartani?

Azt már nem! Mi szabad ország vagyunk, bennünket senki sem kötelezhet semmiféle korlátozó egyezmény aláírására! Mi nem csökkentjük, nem cseréljük le, nem zárjuk be! Sosem korlátoznánk állam polgáraink gyarapokáshoz és kényelemhez való jogát!

Így hát továbbra is csak ülünk és csodálkozunk. Nahát, micsoda időket élünk! Hogy pusztulnak manapság az állatok! Jéé, a tömeges erdőirtás valóban földcsuszamlásokat okoz esőzéskor, és sárlavinák temetnek el falvakat, embereket!

Nahát, az a rengeteg nagy jéghegy tényleg képes olvadozni a sarkvidéken, és a tengerek növekvő vízszintje már kezdi átrajzolni a térképet

Node majd a tudósok, szakértők kitalálják, hogyan zabolázzuk meg a természetet, elvégre az ember a világ ura! Máris mennyi bizottságot hoztak létre és mennyit konferenciáznak ezügyben! Aggodalomra tehát semmi ok! A technika fejlődik, a gazdaság virágzik, mi meg csak fogyasszunk és szórakozzunk, ahogy a reklámok üvöltik.

Íme, az elmés szórakoztóipari pénzemberek máris kitalálták nekünk az új műfajt: a katasztrófa-filmet. Ez ám a csúcs! Mivel az egyik legnépszerűbb szórakoztató elem a gyilkolás, vér, hullák látványa, az ilyen filmekben nem csak néhány fegyver tüzel pár emberre, hanem vulkánok törnek ki, izzó láva, szökőár pusztít el tömegeket, városokat. Tájfun, tornádó, erdőtűz, minden mennyiségben. Vadonatúj vírusok, világjárványok írtják a népeket. Hátborzongató  hát nem? Hogy mit ki nem találnak ezek az ötletes filmgyártók. Bombasiker a katsztrófa műfaj, mert olyan jókat lehet borzongani ezeken filmeken a kényelmes fotelben!

Van ám már olyan tévécsatorna is, amelyik igazi katasztrófákról ad riportokat, élőben, a realitás jegyében. Ez még jobb! Ökológiai katasztrófák, ítéletidő, erdőtűzek, égszakadás-földindulás reggeltől estig, nap mint nap! Mindez házhoz szállítva. Így virtuálisan tökéletesen átélhetők az események, csak éppen nem ázik vagy pörkölőkik meg a kedves néző.

Utána aztán nyugodalmas jóéjszakát, hiszen nincs itt semmi baj, mivel a borzalmak biztonságos otthonunktól távol, másutt, másokkal történnek!

Szunnyadjunk tehát, és altassunk el gyanút, szorongást. A félelmet, hogy éltető, ózonköpennyel védelmező Földanyánk megelégelte, hogy csak szennyezzük, sebezzük, kifosztjuk, és elkezdett tiltakozni ellene. Ellenünk...