Az ország határát német területen léptük át. Kora hajnalban csendet, végtelen nyugalmat, havas, csodaszép hegyeket és irigylésre méltó tisztaságot leltünk. Valamint kommunális hulladékgyűjtőket, esetenként szelektív logókkal. Mondom, esetenként.

A hideg zuhany így nem akkor ért, amikor megtekintettük a Staubbachfallt, a Lauterbrunnen 300 (!) méteres vízesését, hanem amikor konstatáltam, hogy a fent említett gyűjtőkből az autópályák mentén egyszerre csak egy, azaz egy darab ácsorog. Ömlesztve tetszőleges anyagú és eredetű szeméttel. Ezzel szemben a magánházak közelében valóban sok szelektív konténert láttam, bár ezek tartalmát nem volt módom szemrevételezni. Kis hazánkban sűrűn citált példa a "Nyugat' hulladékgazdálkodása. Nem szeretnék illúzióromboló lenni, de további sztereotípiák felülbírálásán is el kellett gondolkodnom.

Az utak mentén, az utcákon, a házak közelében csak elvétve láttam eldobált szemetet. Azért arról szó sincs, hogy a hulladéktermelés megelőzésére is példák szolgáltak volna. Az országon északkeletről délnyugat felé sok kisebb-nagyobb település mellett haladtunk el, és bár a szél nem hordott nylonzacskókat, üres tevenyálas palackot és döglött macskát, a városkák, falvak szélén ott sorakoztak az autós bevásárlóközpontok, a nagyon tiszta külsejű (!) gyárak, üzemek. Ahová Herr Müller főként kocsival jár dolgozni ill. bevásárolni. Egyszerre sokat. Das ist natürlich. Eltöprengtem: az ország kétötöde gyönyörű, lakhatatlan és lakatlan hegység, a legsűrűbben a Mittelland és a Genfi-tó környéke épült be, a települések környezete rendezett, tiszta, a falvak egészen laza elrendezésűek, szinte a legelőben folytatódnak, de akkor hol lehetnek a hulladéklerakók? Mert ilyesmire emlékeztető objektumokat nem fedeztünk fel.

Francia Svájc egy másik világ. Francia, annak minden bájával és patinás, hangulatos kopottságával, rendezetlenségével. És a korábban megfigyeltnél kevesebb bevásárlóközponttal - helyettük inkább városi nagyáruházakat láttam, mint nálunk a Skála és a Centrum, csak ezek Genfben avagy Lausanne-ban villogóan tiszták - mégis több, szél dobálta szeméttel. És ha már a kálvinista Rómában jártunk: közterületi illemhelyek terén sem oly rózsás a helyzet, mint azt mi hinni szeretnénk. Nincs szelektív gyűjtő, takarítás valószínűleg csak kellő ritkasággal, van viszont több elmés falfirka azok számára, akik a kezdeti benyomások után is bemerészkednek az oroszlán barlangjába. Akárha itthon lennénk. Viszont az áruházak, a vendéglők, múzeumok, autópályaszállások és hasonlók illemhelyei követendően tiszták és kulturáltak.

Európa egyik leginkább felkapott, elegáns és gazdag üdülővárosa, Montreux, a Balatonnál nagyjából semmivel sem tisztább, egyébként lenyűgözően szép. Lac Léman a Genfi-tó partján számomra nem csak Freddie Mercury szobráról, az itt rendezett könnyűzenei fesztiválokról, hangulatos piacáról és gyönyörű Promenádjáról lesz emlékezetes, hanem az ott lencsevégre kapott, hazai ízeket és szagokat idéző, sétálóutcára néző sikátorról és a benne felfedezett, bokáig érő szeméthalmazról is.

Szállásunk Franciaországban lévén, többször is átléptük a francia-svájci határt. (A kis határforgalom előnyei: Boulangerie az utca francia végén, svájci bicska a pékáru szeleteléséhez a túlsón, mintegy 150 méterre egymástól, középütt pedig a nyugis határőrség.) Az egyik nap végén megálltunk a nagyon kedves, mellesleg igen jómódú Evian városában, ahol igazi, bolt elé kirakott, szelektív üveggyűjtőt láttam! Talán mondani sem kell, hogy főként a városka nevezetes ásványvizének kiürült üvegei sorakoztak benne, gyümölcsleves és sörös palack társaságában. Legközelebb Lausanne-ban sikerült néhány kerekes, üveg, papír, műanyag és veszélyes jelzésű zöld óriásba botlanom, melyeket szemmel láthatóan az adott társasháztömb használt. Nem lógott ki a műanyag fólia a papírgyűjtőből, nem árasztotta el a használt akkumulátor az üveges konténert, mint az nálunk szokványos.

Barangolásunk számtalan monumentális katedrális és hangulatos utcácska közt több városban sem kerülte el a Nagy Fehér Fogyasztó Turista ajándék- és emléktárgy vásárlását: a szép pillanatok megőrzése maradandó tárgyak segítségével, és/vagy szeretteink megbecsülése tárgyiasult formában. Svájcban azonban nehéz valóban svájci emléktárgyat szerezni. Luzerntől Genfig sok-sok színesbőrű bevándorló, afrikaiak, arabok, törökök, dél-amerikaiak, kínaiak árulják saját portékájukként a svájcit és svájciként a magukét. Turista legyen a talpán, aki ebben a kulturális kakofóniában eligazodik. Babák, bábuk, tálak, tálkák, bögrék, korsók, bicskák és bicskának látszó tárgyak kelletik magukat elképesztő bőségben, melyek nagy része akkor látta Svájcot először, amikor kirakták a repülőből. Lehet viszont szép, okos, takarékos és ésszerű kisebb-nagyobb eszközöket is kapni, és lehet venni egy-egy kedves, egyszerű dísztárgyat.

Svájc egyik legnevezetesebb iparága az élelmiszeripar, mely alpesi legelőkön hízott tehénkéinek tejtermékeiről, az Emme völgyében készült sajtjairól, csokoládégyártásáról és némely ismert édesipari cég botrányairól híres. Nos, megfordultunk néhány áruház, valamint egy patikatisztaságú sajtüzem élelmiszeráru-részlegén, és döbbenetes árubőséggel, igényes kivitellel, finom ízekkel, az itthon megszokott svájcicsoki-áraknál lényegesen olcsóbb, a sajtok esetében pedig jóval drágább árakkal, valamint nagy halom csomagolással találkoztunk. A svájciak is vásárolnak az üzletben dobozba, zacskóba és celofánba is becsomagolt bonbont, pléhdobozos konzervet, műanyagpalackban ásványvizet, gyümölcslevet, lónyálat, a különbség főleg az, hogy a göngyöleget nem hányják szét az utcán. A polcok roskadoznak a távoli világrészek gyümölcseit magukba záró konzervektől, a színes-mintás-fényes-matt felületű kombinált dobozoktól, melyek igencsak emlékeztetnek a hazai választékra, legfeljebb fölülmúlják a nálunk létező kínálatot. Az áruválasztéknak viszont nagyobb hányadát adják a hazai gyártású termékek, mint nálunk. Büszkék saját termékeikre, és ez abban is meglátszik, hogy nem igyekeznek a polcon a lehető legeldugottabb helyre besuvasztani, hanem egyenértékűnek tekintik bármely nemzetekfeletti, ismert márkával és így is bánnak vele. Már szinte hallom, hogy még szép, hiszen a svájci csoki az egész világon fogalom! Teljes joggal. Mindazonáltal a sajtok közt tipródva bátorkodtam megtudakolni, vajh a látható, formás és praktikus üveges joghurt göngyölege milyen pályát futhat be ebben a kiegyensúlyozott, hagyományőrző, nagyon jómódú, ám takarékos, szép országban. Jelentem, nem túl hosszút, merthogy nem visszaváltható! Remek, hogy megvehetek egyszerre fél, sőt akár háromnegyed litert is, nem csak 125 g-ot, de mihez kezdek strapabíró üvegével? Egyéb tejtermék csomagolások, mint itthon: alufólia plusz doboz, műanyag palack, pohár, pohárka

A ruhák, cipők és műszaki cikkek terén Helvéciát is utolérte a kínai konténerek formájában közlekedő végzet. Ugyanaz a divat, ugyanaz a kínálat, a kisszériás, márkás holmik kivételével. És lehet kapaszkodni, a patinás, de megkímélt, 300-500 éves belvárosokban szinte hasonló belvárosi árak, mint nálunk. A fizetések viszont

Ami kukacoskodó zöld lelkületemre a látnivalókon felül mégis nagyon pozitív hatást gyakorolt, az az utca emberének hozzáállása a napi apróságokhoz. Gondolok itt az udvariasabb kiszolgálásra, a gyalogosokkal előzékeny úrvezetőkre, arra a csöndes, nem fennhéjázó derűre és nyugalomra, ami áthatja a tájat, az embereket, és ha van eszük felfigyelni rá, a turistákat is. Mert ez a fajta nyugi az esetek nagy részében eleve visszafogja az értelmetlen fogyasztást, hiszen nem kell semmit azért venni, mert ennek birtoklásával a kisember bizonyítani akar, vagy azért, mert hátha holnap már nem telik rá, vagy azért, mert a másiknak már van, hiszen neki is bármikor lehetne, csak esetleg nincs rá szüksége. Nincsenek fagyililára vakolt házak, mert itt ez 5 percig sem volt menő, mert a tájba simuló és nem abból kirívó az érték. A sokszínű természet és kultúra teszi rokonszenvessé ezt az országot. Gyakori az a vélemény, hogy Svájc különleges rendezettsége, tisztasága múlófélben van, már nem ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt. A harmadik uniós népszavazás elutasító eredménye is azt tanúsítja, a svájciak elsősorban svájciak szeretnének maradni, s csak aztán európaiak.