Milyen törvényünk van most?

Manapság, ha álmából rázunk fel egy környezetpolitikust, csipásan is rutinosan szavalja, hogy a legfontosabb a Megelõzés elve meg, hogy a Szennyezõ fizet. A parlament elõtt lévõ hulladékgazdálkodási törvénytervezet is ezzel kezdi, aztán többet nem nyilatkozik róla. Ha a szövegben volt is jogi vagy gazdasági eszköz, mely a valódi hulladékmegelõzést célozta volna meg, a beterjesztés elõtti lobbi nyomulásban sikerült teljesen kigyomlálni.

A KTM szervezésében 1997. szeptember 2-án társadalmi vita folyt a hulladéktörvény legújabb, 1997. júliusi keltezésû koncepciójáról. Ezzel a régóta ígérgetett jogszabály elõkészítése gyökeresen új fejezetébe érkezett, mert az évek óta meg-meg rágott elõterjesztésekkel szemben most az EU-irányelvek figyelembevételével, megalapozott törvényelõkészítési munkát kíván felmutatni a tárca. Az, hogy törvénytervezet és elfogadott törvény mikorra lesz belõle, nyitott kérdés, az bizonyosnak látszik, hogy a korábban a tárca által vállalt legkésõbbi, 1998. január 1-i hatálybaléptetés, nem. Sõt az sem zárható ki, hogy hiába lesz kész a tervezet, ebbe a parlamenti ciklusba esetleg mégsem fér be a megtárgyalása.

A jövõ nemzedékek ombudsmanját indítványozó Védegylet nyilvános tanácskozást rendezett a fenti címmel. Neves tudományos kutatók, szociológusok, közgazdászok, jogászok, építészek vezették a pódiumbeszélgetéseket.

"A jelenleg élõ és a jövõ generációk élete és egészsége természeti alapjainak megõrzésére, annak érdekében, hogy a jövõ nemzedékek számára a választás szabadságát, az élet minõségét és a természeti erõforrásokhoz való akadálytalan hozzáférést megtartsa, az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja." Így kezdõdik az a törvénytervezet, melyet Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, a Védegylet vezetõségi tagja dolgozott ki. A törvénytervezet megvitatására a Védegylet szeptember 8-án a tanácskozást rendezett a Magyar Tudományos Akadémián. Az elhangzott elõadásokból idézünk:

Úgy tûnik, hogy végül kompromisszumos megegyezéssel zárul a német kormány és az EU-Bizottság 1995 óta tartó vitája. A nézeteltérés oka a német csomagolóanyagrendelet azon kitétele, amely az elõírt többutas arány nem teljesítését kötelezõ betétdíj bevezetésével szankcionálja. Ez a fenyegetettség - állítólag - nem egyeztethetõ össze a hatályos EU-normákkal (mondják, jogellenesen akadályozza a külföldi áruk német piacra való szabad bejutását).

A HuMuSz munkatársai részt vesznek a csomagolóanyag visszagyûjtést és hasznosítást végzõ koordináló szervezetek Tanácsadó Testületeinek (TT) munkájában megalakulásuk óta. Ezen testületek tesznek javaslatot a koordináló szervezetek számára pl. a licencdíjak megállapítása ügyében. Az Öko-Pannon Kht. viselt dolgairól, valamint a TT-ben az évek során lezajlott tragikomikus eseményekrõl folyamatosan beszámoltunk (lásd pl. KukaBúvár, 2002 téli szám). Az eltelt évek alatt egyetlen alkalommal sem sikerült a TT-ben konszenzusos döntést hozni a licencdíjak mértékérõl. A hasonló céllal létrejött Öko-Pack Kht. TT-ében ennél lényegesen jobb a helyzet.