Félreérti, aki a lázítást, akárcsak a politikai felhangot keresi e sorok között. Rengeteg olyan dolog van, ami valóban az EU-támogatásoknak köszönhetően működik, de az nem normális, hogy mindent csak az EU viszonylatában értékelünk.

Kezdem a rossz a példával

A hulladékgazdálkodás szabályozása terén egyre siralmasabb viszonyok uralkodnak. Nyilvánvaló, hogy a hulladékgazdálkodási törvényhez azért nyúltak hozzá tavaly, mert az EU 2010. december 12-ét jelölte meg arra határidőként, hogy a tagállamok a hulladékos keretirányelv (HKI) változásait átültessék a nemzeti jogrendbe. A cikkírás pillanatában a mérleg: egy még mindig nem elfogadott törvénymódosítás és egy tavaly óta nem létező országos hulladékgazdálkodási terv. Miért csúszhatunk ennyit az előbbivel? Mert jó néhányan csúsznak a tagállamok közül, és mert talán márciusig nem fog bennünket az EU szankcionálni.

Vajon miért az határozza meg kizárólag a törvényalkotást, hogy az EU mikor billent minket hátsón? Miért nem a tartalommal foglalkozunk? Miért nem azt nézzünk, hogy a hazai viszonyok között mire van tényleg szükség ahhoz, hogy minél korszerűbb, környezetbarátabb társadalmi-gazdasági rendszerek működhessenek? Fordítgatjuk papírforma szerint a normákat, miközben egy teljesen más valóságban működik a hulladékgazdálkodás. Leírjuk, hogy a hulladék keletkezésének megelőzése a legfontosabb, aztán az újrahasznosítást finanszírozzuk abból a pénzből, ami bejön. A törvénymódosítási javaslat a HKI által előírt változtatások szinte szó szerinti fordítása. Ami nem szó szerinti fordítás, ott nyilván érdek, hogy félrefordítás legyen: számos érdekképviseleti szerv támadja az alapfogalmak tisztázatlanságát. A mi szemünket például nagyon szúrja, hogy a hasznosítás vajon hogy jelentheti egyszerre az újrahasználatot és az újrafeldolgozásnak átnevezett újrahasznosítást akkor, amikor az előbbi környezeti terhelés szempontjából jobb, mint a második.

Az eredeti törvény szövegébe a hulladékmegelőzés érdemben nem került be. A meglévő szöveget körbeszegélyezték azáltal, hogy a téma az elején, a megfoghatatlan általános szabályoknál hangsúlyosabban jelenik meg, illetve a legvégén – mellékletként (!) – olvashatunk egy koncepció nélküli ötletlistát a megelőzésre vonatkozóan. Általában véve problémásnak tartjuk, hogy a fenntartható fogyasztási minták terjesztésével nem foglalkozik a törvény, de még utalni sem utal arra, hogy a területet bármilyen más jogszabályban szabályozni szükséges. A termelői oldalon hangsúlyozzák a szennyező fizet elvet és a gyártói felelősséget, de rögtön meg is teremtik a kiskaput arra, hogy a gyártó egy jól megfizetett életciklus-elemzéssel – a mihez itthon alig vannak használható alapadatok és tudjuk, hogy elég nagy játéktér van az értékelésben – mentesüljön minden kötelezettség alól.

Nem is megyek bele a részletekbe. Ha valakit érdekel a törvénnyel kapcsolatos véleményezésünk, itt talál bővebb információt: http://www.humusz.hu/hgt_velemeny_2010

Segíts magadon…

Tetszik, hogy az EU tematizálja az éveket, ráirányítva a figyelmet egy-egy társadalmi szempontból fontos területre, és ehhez még forrást is biztosít. Ennél szerencsére nem kész programokból kell „főzni”, hanem számos a hazai viszonyokkal tisztában lévő hazai szervezők pályázhatnak támogatásokra. 2011 az önkéntesség éve, ami minden Humuszos számára fontos, mert sokan lettünk önkéntesből főállású civilek és most is rengeteg önkéntestől kapunk segítséget.

Látjuk, hogy lassan-lassan javul a helyzet ezen a téren, de még nagyon sokat kell fejlődnünk, itt viszont nagyon is kapóra jön az EU, mert fejlett országai jó példaként állhatnak előttünk, és mert a hírveréssel tényleg segíti az ügyet. Főként a fiataloknál egyre erősebb a kezdeményezőkészség, az öntevékeny hozzáállás. Sok a csalódott ember, aki már nem bízik abban, hogy az állam majd megold mindent. Igen, rengeteget fizetünk ezért, de látjuk, hogy az állam új formája a Zrt., önálló életre kelt gazdasági vállalkozás lett belőle. Vagyis marad az, hogy mi oldjuk meg a társadalmi, környezeti problémákat. A lényeg, hogy megvan a tenni akarás.

Másrészt, bármilyen izolált világban is élünk, amiben a pénz az úr, az emberekben zsigeri szinten jelen van a közösségi lét. Jobbítani szeretnénk közös helyzetünket, a rászorulókat megsegíteni, a hiányt szenvedőkkel valamiféle szolidaritást vállalni. Bennünk van a segíteni akarás.

Talán a Humusz példája is bátorító bizonyíték arra, milyen sokan vannak, akik tenni szeretnének.

2010-ben összesen 763 órát dolgozott nekünk önként Andrasev Szonja, Barasevich Rita, Csizmazia György, Czinki Zsuzsa, Dóka Fruzsina, Endrédi Viki, Fekete Erika, Félegyházi Éva, Fogarasi Orsolya, Fülöp Lajos István, Gaborják Éva, Gajdos-Somodi Olga, Gajdov Géza, Gál Edina, Godány Zsuzsa, Hajdu Krisztina, Homonnai Teréz, Horváth Sarolta, Ijjas Flóra, Kabdebó Noémi, Kállai Cili, Kavecsánszky Alexandra, Koblov Julianna, Konta Noémi, Kránitz Lili, Kump Edina, Lovas Mariann, Major Ildikó, Majoros Éva, Marokházi Judit, Molnár András, Nagy Balázs Gábor, Nagy Beáta, Nagy Márta, Nagy Melinda, Nagy Péter, Nemeskéri Klára, Németh Péter, Névery Dorottya, Pápa Ági, Parádi Tímea, Polgár Judit, Rajzciné Emese, Sándorfalvi Kati, Szabados Judit, Szász Melinda, Szigeti Bea, Sztrecskó Rita, Tepi, Urbán Judit, Vígh Krisztina és Wittner Lilla.

52 önkéntesünk, 21 féle munkában vett részt úgy, mint: standolás, rendezvényszervezés, kertészkedés, rendezvényhez dekorációkészítés, fapakolás, Kukabúvár postázás, cikkírás, hírszerkesztés, játékkészítés, fordítás, kiadványszerkesztés, kiadványterjesztés, adatbázis-frissítés, kérdőívek feldolgozása, oktatás, élő közvetítés a szerdai előadásokról, szobafestés, fuvarozás, jegyzőkönyv készítés, számlatoszogatás, mézkimérés.

Szép eredmény, igaz? Büszkék is vagyunk rájuk. Nagyon.

Remélem, bebizonyítottam, hogy nem a lázítás a cél és nem a hangzatos szavak számítanak, hanem az, hogy ki mit tesz, mi az, ami megvalósul a gyakorlatban. Én csak arra serkentem a KukaBúvár kedves Olvasóját, hogy ne dőljön be rögtön olyan politikusok által szívesen használt pozitív márkaneveknek, mint az Európai Unió. Gondolkodjon, a valóságot elemezze és értékelje!