Tisztelettel jelentem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal megvilágosult és döntést hozott a csomagolóipar gyõri szelektív szemfényvesztése ügyében: ezúttal nagy ívben leszavaztak. Vagyis abban, hogy a szelektív gyûjtésben közremûködõ gyõri fogyasztók valóban meg lettek-e tévesztve, feltehetõen a bíróság mondja majd ki a döntõ szót.

Volt az ügynek azonban két másik, fogyasztóvédelem szempontjából nem lényegtelen hozadéka, melyekben viszont a Versenytanács nagyjából osztotta az én álláspontomat.

Így az elõzetes vizsgálatot végzõ hölgy végig vitatta, hogy versenycselekménynek minõsíthetõ-e egyáltalán a (szelektív) hulladék gyûjtési tevékenység illetve fogyasztónak tekinthetõ-e az abban részt vállaló lakosság.

Ebben a kérdésben a Versenytanács is megállapította, hogy a szolgáltatás igénybevétele kötelezõ, a szerzõdõ feleket és a szolgáltatásért fizetendõ árat a hatóság állapítja meg. Nem is ez a lényeg, hanem a következtetés: "A szolgáltató területi monopolhelyzete, a szerzõdéskötési kötelezettség és a hatósági ár azonban csak elfedi, de nem változtat azon a tényen, hogy a szolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevõ a piacon gazdasági kapcsolatban áll egymással".

Ennek tisztázása azért volt fontos, mert a jövõben (a szelektív gyûjtés általánossá válásával, a mennyiségarányos szemétdíj bevezetésével) a fogyasztó kiszabadul eddigi alárendelt szerepébõl és ezzel teret kapnak majd a hasonló, versenyjogi alapra helyezett jogviták. Bár a fogyasztó ügyféli jogállása a Versenyhivatal elõtt továbbra sem biztosított, a versenyjogi eljárások viszonylagos gyorsasága még mindig nagyobb hatékonysággal kecsegtet a bírósági pereskedésnél.

A másik felvetésemben a Tetra Pak-féle vegykódobozok gyûjtésének manipulatív jellegére próbáltam rávilágítani. Arra, hogy azokat a lakossági szóróanyagban netán milyen indíttatásból népszerûsítik "papír italosdobozként" és hogy netán bizonyára miért gyûjtetik közös konténerben az "egyéb kartonpapír hulladékokkal".

A Versenytanács szerint: " A vállalkozásnak, amelynek valamilyen okból érdekében áll, hogy a fogyasztókat az új szolgáltatás igénybevételére rávegye, tudnia kell, hogy az ésszerû fogyasztó miként reagál. A jelen esetben annak lehetõsége, hogy a társított csomagolóeszközökben található papír újrahasznosítása az érintett földrajzi területen megoldható, az ésszerûen eljáró, a környezetvédelemre érzékeny fogyasztót arra indíthatja, hogy növelje a hasonlóan csomagolt áruk vásárlását, a termelõket pedig ezen csomagolási mód kiterjesztésére a többi módszer rovására".

Hát ez az, amit mi is sejtettünk. Az együttgyûjtés ténye alkalmas lehet a különféle hulladékok további sorsának egybemosására, a gyártói felelõsség eltüntetésére, a fogyasztók megzavarására. "Lám, lám - hiszen ez meg papírdoboz, és nyilván azért kell ide bedobni, mert a gyárban a többi papírral együtt majd ezt is újrahasznosítják. Nosza, bedobom". Nyugtázza a buzgó lelkületû fogyasztó és ezentúl a tejes zacskót, betétes üveget feledve kisimult lelkiismerettel kapkodja le a polcról a vegykódobozokat.

Valójában se ideje, se kedve követni, hogy hová is kerül a mosószer-, tejzsír- vagy üdítõital-maradványokkal terhelt dobozmaradéka. A szeméttelepre netán? Avagy tényleg a papírgyárba? Na, és ha tényleg a papírgyárba, akkor a hulladék újrafeldolgozása vajh nem okoz-e nagyobb környezetszennyezést, mintha egybõl kidobná azt?

Mivel a fentieket a Versenytanács sem vizsgálta és nem értékelte, a beadvány érdemi sorsa végül is ezen dõlt el.

A versenytanácsos nem nyomozó hatóság és nem görcsöl holmi ökológiai mérlegekkel sem. Õt csupán a reklámállítás valóságtartalma izgatja és az is az igazolhatóság szintjén (van-e az újrahasznosításra technológia és eljut-e odáig a hulladék).

Ha dokument jeszt, a reklámozónak igaza van. Vagy legalábbis nem kapták hazugságon. Ha nem, akkor már megint a kótyagos kalas kavar. Szóval bejött.

Miként az a Jelentésben írva vagyon: "Az eljárás alá vontak a a VJ 45/99/7 sz. jegyzõkönyv mellékletében csatolt, üzleti titokként kezelt dokumentumokkal igazolták, hogy az általuk szervezett szelektív hulladékgyûjtéssel összegyûjtött kombinált alapanyagú italos dobozok újrahasznosítása megtörténik.

Az újrahasznosításhoz olyan vállalkozókhoz juttatják a hulladékot, ahol kinyerik az alapanyagból a papírrostokat és papír alapanyagú csomagolóeszközöket (pl. reklámszatyrokat) vagy bútorlapokat készítenek."

Na, persze, van titok és van igazolás. Állítólag nem titok: ez már csak így szokott lenni, amikor a csomagolóipar körbeigazolja egymást. Te csak igazold nekem, haver, hogy átvettél tõlem ennyi tonna visszagyûjtött csomagoló-hulladékot, én meg majd igazolom, hogy te feldolgoztad mind. Én lenyúlom érte a termékdíjat, aztán majd mutyizunk, mondják.

A versenytanácsos egyébként sem azért van, hogy maskarát öltsön és elosonjon a Dunapack-ba technológiát bámulni. Titkon meglesni, hogy a gépsor a gusztustalan masszából iszonyatos energia- és vízfelhasználás, szennyvízterhelés után is csak a papírrost felét tudja kiáztatni. Minekutána a trutyis pép másik fele titokban mégiscsak ott köt ki, ahol honos. A szemétdombon.

Szóval ez van. Vagyis a szokásos. A Versenytanács következetesen, a saját logikája szerint döntött, a Környezetvédelmi Minisztérium pedig megint kimaradt valamibõl.

Azt azért nem bánnám, ha Viszkei úr lerántaná végre a homály leplét a Tetra Pak-ról és elárulná, hogy "ezen a földrajzi területen" mégis hol a fenében történik a csoda?

Mert alighanem akkor készít a Dunapack a gyõriek büdös vegykódobozaiból bútorlapot, amikor én Claudia Schiffer-nek méretes bébi dollt.