A tervezett módosítás ellen megfogalmazott petíciónkhoz annak idején 55 társadalmi szervezet csatlakozott. Közös véleményünk volt, hogy a módosítás – környezetvédelmi és közegészségügyi következményein túl – tovább rontja az állami egészségpolitika hitelét, a Parlament tekintélyét és a társadalmi szervezetek által felvállalt lakossági konfliktuskezelési programok hatékonyságát.

Mivel az elõzetes tiltakozás és sajtókampányban megfogalmazott törvényességi aggályaink süket fülekre találtak, azt Mádl Ferenc köztársasági elnök úrnál terjesztettük elõ. Arra kértük az elnök urat, hogy a törvénymódosítást – aláírás elõtt – véleményezés céljából szíveskedjen megküldeni az Alkotmánybíróságnak. Válasz ugyan egy sor nem érkezett, az elfogadott törvénymódosítás ellenben kihirdetésre került. Ezt megállapíthattuk magunk.

A Hulladék Munkaszövetség ezután – ahogy ígérte – közvetlenül fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a 2004. évi LIX. törvény alkotmányossági felülvizsgálatát és teljes megsemmisítését. Véleményünk szerint a módosítás:

Sérti a polgárok egészséges környezethez illetve legmagasabb szintû testi egészséghez való jogait (Alkotmány 18.§ és 70/D §) - és ellenkezik az Alkotmánybíróság 28/1994. (V.20) AB. határozatában rögzített alkotmányossági alapelvekkel,

Figyelmen kívül hagyja a környezetvédelmi, a hulladékgazdálkodási törvényben, az EU hulladékgazdálkodási direktíváiban és nemzetközi egyezményekben rögzített elõvigyázatosság elvét,

A törvénymódosítási eljárásban sérültek a társadalmi szervezetek bevonását kötelezõen elõíró jogalkotási törvény és az Aarhusi Egyezmény (2001. évi LXXXI.tv.) ezzel kapcsolatos rendelkezései.

A módosított bekezdés többértelmû, nyelvtanilag nehezen értelmezhetõ új rendelkezésével nem teljesíti a jogalkotásról szóló törvényben foglalt szövegezési elvárásokat.

A törvény – a fentieken túl – alapvetõen ellentétes az OTrT egyes konkrét (garanciális) rendelkezéseivel is. Például azokkal, melyek szerint az OTrT csak EU normákkal egyeztetett elõírásokat tartalmaz és amely ötévenként írja elõ a törvény felülvizsgálatát. Ehhez képest alapos a gyanúnk, hogy a OTrT egy év múltán történõ módosítása, a regionális hulladéklerakókhoz elõírt védõövezet lecsökkentése súlyos jogbiztonsági problémákat vet fel.

Ez utóbbi aggályunknak egy újabb fordulat adott nyomatékot. Június 21-én dr. Turi-Kovács Béla és dr. Pap János képviselõ – a HuMuSz-éhoz hasonló törvényességi aggodalmaktól vezérelve – egy újabb önálló képviselõi indítványt adott be és… És az 1000 méteres védõövezet visszaállítását kezdeményezték.

Bingó. Akár örülhetnénk is, hogy mennyire megvilágosult nekik. De valahogy nem igazán sikerül. Nem örülünk, mert egyrészt indítványozzák más védõtávolságok csökkentését, másrészt nekünk nehéz felfogni, hogy ha valaki június 14-én valamit megszavaz, egy hét múlva miért gondol teljesen mást? És vajon melyiket gondolja komolyan?

Ki érti ezt, ki érti ezt? Mi nem.

***

Az OTrT módosítását önálló képviselõi indítványával Kovács Zoltán (Fidesz) és Gõgös Zoltán (MSZP) jegyezte. A módosítás eredeti indoklása – szállítási távolságok csökkentése – enyhén szólva sületlenség. A parlamenti vitában vezérszónokként lelkesedõ polgármester-képviselõkkel világossá vált az, hogy a módosítás mögött néhány város sikeresen „pártszintre” emelt egyéni érdeke áll. Minden esetre tanulságos, hogy az egymásnak minden lehetséges módon betartó pártok a „lopakodó lerakók” témájában milyen lelkesen együtt tudtak mûködni.

A HuMuSz véleménye szerint azonban egy, a lakosság és környezet szempontjából garanciális jellegû törvényi szabályozás akkor sem igazítható utólag egy-egy város egyedi adottságaihoz, ha ebben mindkét meghatározó politikai párt elõre megegyezik. Márpedig itt az történt.

A szánalmas történések után alighanem igazat kell adnunk a parlamenti viszonyokat nálunk egyébként is jól ismerõ Hegyi Gyula képviselõ úr megállapításainak.

„Az új magyar parlamentarizmus kiüresedése a polgármesterek megjelenésével kezdõdött. Aki polgármesteri és önkormányzati vezetõi tisztségét is megtartja, az a parlamentet nem vitafórumnak, hanem a kijárások és háttéralkuk helyszínének tekinti… Az elsõ ciklusok markánsan politizáló, közéleti vitákon edzett képviselõi helyett mind nagyobb számban kerülnek be olyan emberek a parlamentbe, akik szükségszerûen a háttéralkukon, a folyosói megegyezéseken szocializálódtak…” (Népszabadság 2004. szeptember.)