img src="./images/uimages/1060898526.jpg">
Mit jelent a fenntarthatóság?

Világunkban, a természetben, a társadalomban, az élőlényekben mindig minden változik, mozog - lassabban vagy gyorsabban. Közhely, hogy nem léphetünk bele kétszer ugyanabba a folyóba. Az élőlények igen gyorsan alakulnak, kikel a mag, növekszik a növény, majd kivirágzik, és új magvak teremnek. Más dolgok lassabban változnak, új medret talál magának a folyó, elporladnak a sziklák, fajok pusztulnak ki vagy átalakulnak, evolválódnak.

Az ember nem mindig örül a változásoknak, szeretné, ha a dolgok úgy történnének ma is, mint azelőtt történtek. Azt megszoktuk és ragaszkodunk a megszokotthoz, Mátyás törje meg a jeget, Benedek hozzon meleget, májusban essen sok eső, stb. Ősidők óta konzervatívak vagyunk, megőrzők, fenntartók - nem szeretünk újabb és újabb dolgokhoz alkalmazkodni. Hiába. Alaptörvény a változás, alkalmazkodunk a külső körülményekhez, a természethez, a többi lényhez. A változás és az állandóság egymással összhangban vannak, mindkettő a Rend része.

Tudunk-e változtatni ezen a Renden, vagy mindenképpen alkalmazkodnunk kell hozzá?

Mennyire viseli el a Rend a növekedést? ­

***

A hatványozott növekedés korlátaival, lehetetlenségével a Római Klub első jelentése már 1972-ben foglalkozott (Dennis L. Meadows és mt.). ők nem fenntarthatóságról, hanem egyensúlyi állapotról (global eqilibrium) írtak.

Az elmúlt évtizedekben egyre többször hallunk és olvasunk a fenntarthatóság fogalmáról. 1981-ben a ?Global 2000 ? Report to the President? című, James Carter elnök megrendelésére készült kötet tárgymutatójában még nem találjuk meg, de ugyanebben az évben Lester Brown a könyvében már ?fenntartható társadalom?-ról beszélt.

A fenntarthatóság kifejezéssel emlékeim szerint először 1984-ban találkoztam. Ezen év szeptemberében a Balaton Csoport és a Magyar Talajtani Társaság Budapesten rendezett összejövetelének angol címe ?Sustainable agriculture? volt, amit magyarra ? kerülve a ?tükörfordítást? ? ?környezetkímélő mezőgazdaság?-nak fordítottak. Megkérdeztem a Talajtani társaság akkori elnökét, hogy ugyan miért? Azzal indokolta, hogy félreérthető lenne a ?fenntartható? kifejezés. Gondolom azért, mert ami nálunk van (volt) az nem volt fenntartható! Úgy vélték, hogy a kapitalizmus nem tartható fenn, de a szocializmus természetesen igen.

Az 1987 áprilisában megjelent ?Brundtland jelentés? (?Our Common Future?) sokat foglalkozik a ?fenntartható fejlődés?-sel (Sustainable Development): ?A fenntartható fejlődés biztosítja a jelen szükségletek kielégítését anélkül, hogy a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését veszélyeztetnénk?. A kötet magyar kiadásában a fenntartható szóból érdekes módon ?harmonikus? lett. (Egy Szegeden rendezett zöld találkozón nyílt színen vitáztunk is erről a ferdítésról a magyar kiadás szerkesztőjével ? Persányi Miklóssal. Ebben az időben Láng István, a Brundtland-bizottság tagja sem szerette a fenntartható kifejezést ? de 1993-ban az általa szerkesztett Környezetvédelmi lexikonban a fordítás már hitelesen jelent meg.

Eleinte azért kellett vitáznunk, hogy a fenntarthatóság fogalmát használhassuk, de hamarosan kiderült, hogy a főáramlathoz tartozó közgazdászok tudatában a gazdasági növekedés és fenntarthatóság összekapcsolódó fogalmak: rövidesen sokan már határozottan fenntartható növekedésről beszéltek.- ami a fentebb említettek szerint egy véges bolygón, véges források ez matematikai képtelenség.

De ha nem beszélhetünk fenntartható növekedésről - akkor mi a csoda az a fenntartható fejlődés? Egyáltalán: mi is az a fejlődés? Fejlődhetünk testileg, lelkileg, tudatilag, növekedhet a tudásunk, ítéletalkotó képességünk. A rendszer egy eleme (országa, vállalata, stb) növekedhet, gyarapodhat, gazdagodhat - de csak a véges források rovására.

Mi az, ami növekedésének örülhetünk, mi növekedjék? Az együttélési képességünknek (hadd utaljak Lányi András ?Együttéléstan?-ára). Növekedjék a mások iránti türelmünk és együttérzésünk, a párbeszédre való hajlamunk, a személyek vagy az élővilág iránti szeretetünk, kíméletünk, a türelmünk, az erkölcsi érzékünk. Meg még sok minden, ami a Forrás c. folyóirat tavaly nyári ?Hiány-lexikonában? felsoroltatott.

Ha életben akarunk maradni, sok mindennek nem szabad már tovább növekednie. Nem nőhetnek tovább a hulladékhegyeink, a széndioxid és a freonok szintje a levegőben, az emberi tevékenységgel létrehozott ionizáló sugárzás, az élelmiszereink vegyszertartalma, a fogyasztásunk üteme, a szent GDP-érték, a nemzetekfelettiek haszna.

Nem tartható fenn az éhezés, az erőszak, a katonai kiadások a növekedése.

***

Bolygónk gazdasági, társadalmi, politikai viszonyai alapvetően teljesen fenntarthatatlanok.