Szlovákiában most készül a hulladékgazdálkodási törvény, mely a tervezett 2001. július 1-i életbelépéshez képest legjobb esetben is 2002. január 1-től lehet hatályos. A települések legnagyobb környezetvédelmi problémája a hulladék kezelése. Az eddigi szabályozás a települést tekintette a hulladék termelőjének, míg az új törvény már a lakost. Így korábban, ha az önkormányzat bejelentést tett egy illegális lerakó létéről, a községet büntették meg.

Ugyanakkor a törvényben nincsenek biztosítva a kezelés (tárolás, lerakás, égetés) feltételei. A tervezett előírások alapján a tőketerebesi (Trebisov) járásban 1 kivételével az összes lerakót be kellene zárni. A jelenlegi szabad kapacitások is néhány év alatt kimerülnek.

A terület települései hulladékának kezelésére egy osztrák cég hulladékégető létesítését ajánlotta. A polgármesterek megtekintették a cég Bécsben működő égetőjét is.

Ugyanakkor a pénzügyi források elérhetősége nagyon alacsony. Pl. Nagykövesd esetében kb. 3 millió Ft fordítható fejlesztésekre egy évben, míg a hasonló lélekszámú magyarországi Pácinban ugyanez az összeg 40-45 millió Ft. Szlovákiában nincsenek a magyarországi pályázati rendszerhez hasonló 50%-os támogatások sem.

A kommunálishulladék-gazdálkodás területén nehéz kitermelni a nyereséget, így az 1990-es évek elejére a szolgáltatást végző cég a Bodrogközben is megszűnt. A község saját autót vásárolt és öt évig végezték a szállítást, de végig dotálni kellett a tevékenységet. Időközben csatlakozott a szlovákiai Bodrogköz 34 települése és még néhány község a tőketerebesi járásból. Ez csökkentette a településekre jutó költségeket. Az első két évben a szelektálás is működött, de azután gyorsan csökkent a begyűjtött mennyiség. Nehéz volt a lakosságot meggyőzni, pedig a szelektáló háztartások számára a hulladékszállítás ingyenes volt. A szervezet végül túl naggyá vált, a megszűnés előtt már 70 település tartozott hozzá. A társulás nem tudta kellőképpen irányítani, egyre többen léptek ki, végül a szervezet teljesen felbomlott.

A jelenlegi szelektálás nélküli rendszerben 70 ezer SK(szlovák korona)/év a kommunális szilárd hulladék kezelési költsége az önkormányzat számára, amelyet a lakosok is fedezni tudnának, de az éves 100 SK/fõ költség helyett csak 30 SK/év összeget szavaztak meg. Összehasonlításképp a társulásban 150 ezer SK/év, elõtte pedig 250-300 ezer SK/év volt ugyanez a költség.

Sok az illegális lerakó is. Az új szabályozás azonban már lehetőséget ad a büntetésre az önkormányzatok számára. A jelenlegi helyzet felszámolását sürgeti az idegenforgalom tervezett fejlesztése is. Ugyanis 7-8 település összefogásával minirégió alakult, melyet szeretnének az egész Bodrogközre kiterjeszteni. Cél: egy turisztikai terület kialakítása. Az adottságok jók, hiszen a térségben nincs nehézipar, a mezőgazdaság sem túlfejlett, illetve a zöldség-, gyümölcs- és bortermelés hagyományai kapcsolódnak a turizmus igényeihez. Ám a polgármester jelenleg egy hatalmas "szemétdombhoz" hasonlítja a Bodrogközt.

Így pl. a négy település övezte, gazdag élővilággal bíró Tarbucka közútjai mellett rengeteg szemét található. 2000. őszén közmunka révén, 40 ember alkalmazásával, 3-4 út környékét tisztították meg, de 2001. tavaszára szinte a korábbi helyzet állt vissza.

Az előadó megállapítása szerint nagyon hosszú a nevelési folyamat, melyet az általános iskolákban próbálnak elkezdeni, ahol szelektív gyűjtést folytatnak. Jelszavuk: "Soha ne add fel!"

A vidékfejlesztési programok elindítása előtt a környezet megtisztítása, a környezetvédelmi beruházások végrehajtása a legfontosabb. Ám valószínűleg az új törvény hatályba lépése után is lesz olyan polgármester, aki nem fog büntetni, mert attól tart, hogy nem fogják újra megválasztani. Pedig a gázberuházás nehézségei után is minden polgármestert újraválasztottak. Legjobb módszer, ha közvetlenül a választások után kezdik el a büntetéseket.

A törvény -- az illegális lerakók esetében -- lehetőséget ad a terület tulajdonjoga alapján való intézkedésre, illetve helyi adó kivetésére. Ugyanakkor az illegális lerakók jelentős része kvázi "senki földjén" helyezkedik el. Ilyen esetekben állami pénzből végrehajtható a felszámolás és a termelőre terhelhetők a költségek, illetve - ha létezik - akkor a tulajdonosra, és ugyanakkor adóként is kivethető.