A hulladékkezelés terén oly sok eredmény született a vizsgált idõszakban, hogy a szemlélõ hirtelen nem is tudja, melyik oldalról érdemes megközelíteni a problémát.

Köztisztaság

Igen fontos eredmény, hogy ebben az idõszakban sikerült az egész város területére - beleértve a zártkerteket is - kiterjeszteni a rendszeres hulladékszállítást. Ezzel párhuzamosan megindult az illegális hulladéklerakó-telepek felszámolása. A városszerte alkalmazásban álló és tevékenykedõ 150 közmunkásnak köszönhetõen nemcsak a belvárosban, de a külvárosokban is megszûnt a szemetesség, rengeteget javult a városkép.

Hulladékártalmatlanítás

Ezen a legnagyobbak az eredmények. 120 millió Ft-os beruházással és egy külföldi cég bevonásával sikerült egy olyan rendezett hulladéklerakó-telepet kialakítani, amely megfelel az európai követelményeknek is. A geológiai viszonyok sajátosságai miatt a területet mûszaki védelemmel voltak kénytelenek ellátni, ami a költségeket nagyon megnövelte. Itt kell megemlíteni, hogy lépéseket tettek a hulladékok másodnyersanyagként történõ felhasználása érdekében is: bevezették bizonyos hulladéktípusok szelektív gyûjtését.

Nagyon eredményesen tevékenykedtek a veszélyes hulladékok begyûjtése és ártalmatlaníttatása terén. Sikerült megvalósítani az egészségügyi létesítményekben keletkezõ összes, illetve a háztartásokban keletkezõ veszélyes hulladékok egy részének begyûjtését és ártalmatlanítását.

Szelektív hulladékgyûjtés

Az egész történet szempontjából meghatározó volt, amikor 1992. február 3.-án osztrák tõkével megalakult az A.S.A. KRÖPFEL-SPREITZER Debrecen Kft.(A.K.S.D. Kft.). A cég igen hamar úgy döntött, hogy belevág egy szelektív gyûjtési kísérletbe. Nem kellett a sötétben tapogatózniuk, hiszen a Debreceni Városgazdálkodási Vállalat már 1988/89-ben 5 hónapon keresztül tesztelte a körülményeket a Vezér úti lakótelepen. Ennek és további vizsgálatoknak köszönhetõen rendelkezésre álltak hulladékanalízisek eredményei, a hulladéktermelõdés pontos mutatói és még egy becslés is a hulladékkeletkezés várható tendenciáiról. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a legnagyobb gond a begyûjtött anyagok további sorsával lesz majd. Az értékesítés ügyében a MÉH vállalattal vették fel a kapcsolatot, de ennek ellenére sem sikerült értékesíteni például a begyûjtött mûanyag és üveghulladékot. A többi frakciót (papír, fém, textil) a szigorú átvételi elõírások miatt utólag válogatni kényszerültek.

Az újabb kísérlet 1992. december 1-tõl 1993. február 28-ig tartott. Az elõkészületi munkálatok során nagy figyelmet fordítottak a másodnyersanyagok megfelelõ szétválogatása érdekében történõ lakossági felvilágosításra (plakát, négyféle szórólap, helyi sajtó), illetve az értékesítésre. Felvették a kapcsolatot az orosházi üveggyárral, a MÉH-hel és egy mûanyagipari kft.-vel is. A válogatás megkönnyítése érdekében egy hazánkban akkor még újdonságnak számító speciális edényzetet, "TRENNLine" típusú konténereket szereztek be egy hazai gyártótól. Ennek vázát egy erõs fémháló alkotja, melyen keresztül jól látható a benne lévõ mûanyagzsák, illetve annak tartalma. A 14 gyûjtési helyszín - egy kivételével - élelmiszer-áruházak mellett kapott helyet (egy pedig a pályaudvaron). Mindenhová 3 darab kettõs nyílású konténer került. A papírgyûjtõ konténer egyik nyílását a fekete-fehér, másikat a színes papír fogadására alakították ki. Az üveg esetében is a szín volt a megkülönböztetõ bélyeg (színes és fehér). A mûanyagoknál a lágy (fóliák, zacskók) illetve a kemény (poharak, palackok) típus került külön.

Szelektív hulladékgyûjtés Debrecenben

Eredmények

Az adatok azt igazolták, hogy a lakossági hozzáállás alapvetõen megfelel. Az üveghulladékok begyûjtése terén könyvelhették el a legnagyobb sikereket (3 tonna/hó), az örömben üröm volt azonban, hogy alacsony felvásárlási ára miatt az értékesített mennyiség nem fedezte a költségeket. Szintén sikeresnek mondható a papírhulladék begyûjtése (1 tonna/hó), bár a fekete-fehér frakciót nem sikerült a várt mennyiségben begyûjteni, ezt a lakosság nyilván anyagi haszon fejében, közvetlenül adta tovább a MÉH-nek. A mûanyagok elhelyezése a hazai másodnyersanyagpiacon a legnehezebb feladatok közé tartozik. Csak a kemény frakcióból gyûlt össze említésre érdemes mennyiség, de végül - a térfogatcsökkentés végetti darálás és bálázás után - feldolgozókapacitás hiányában deponálni kényszerültek.

Lakossági veszélyeshulladék-gyûjtés
a 210.000 lakosú Debrecenben

A gyûjtés következõ - mint utóbb kiderült, legtermékenyebb - fázisában (1993. március 1. - december 31.) immár a három hónap tapasztalatgyûjtése után, mostmár 19 helyszínen álltak a lakosság rendelkezésére. Az üdítõitalos és sörös fémpalackokkal a begyûjtött anyagok köre is bõvült. Az eredmények azonban nem igazolták a várakozásokat, ez utóbbi hulladéktípus csak minimális mennyiségben gyûlt össze, így begyûjtését a következõ évben meg is szüntették.

A következõ év még hozott szerény sikereket, bebizonyosodott, hogy a lakosság részvétele a hulladékgyûjtésben megfelelõ, az edényzetben összegyûlt anyagok nem nagyon szorultak utólagos válogatásra. Probléma volt viszont, hogy a város és az A.K.S.D. Kft. között az együttmûködés néha nehézkes volt. A város például kifogásolta a cég propaganda tevékenységét, miután kiderült, hogy az, a szórólapok aktualizálására nem fordított figyelmet. Szintén nem követték a gyûjtés rendszerében bekövetkezõ változásokat, amikor még több hónap múlva is a gyûjtésbõl már kizárt hulladéktípus (fémdoboz) felirata volt olvasható néhány konténer bedobónyílásánál. A legnagyobb problémák mégis az anyagi források körül bontakoztak ki. A gyûjtés egyre többe került, az idõközben megalakult új testület egyre kevesebbet volt hajlandó áldozni ilyen célokra, mígnem aztán 1995. január 1-tõl lassan elapadtak a pénzügyi források. Néhány hónapig még próbálkoztak az üvegek szelektív gyûjtésével, aztán lassan elhalt az ország egyik legjelentõsebb szelektív hulladékgyûjtési rendszere.

Veszélyes hulladékok

A legártalmasabb hulladékok külön gyûjtése is ebben az idõszakban kapta a legnagyobb figyelmet. A feladattal a Hajdú-Bihar Megyei Szolgáltatóipari Vállalatot (ma HAJDUKOMM) bízták meg. 1992-ben még csak 4 körzetben kísérleti jelleggel végezték a munkát, a tevékenység csak 1993-ban terjedt ki az egész városra. A cég 14 körzetben havonkénti rendszerességgel végezte a begyûjtést. Az elõre megadott idõpontban a gyûjtõautó lassan haladva bejárta az érintett terület utcáit, és alkalmanként megállva vették át a lakosságtól az összegyûjtött veszélyes hulladékot. Emellett a vállalat telephelyén állandó gyûjtõhelyet is létrehoztak, ahol munkaidõben fogadják a veszélyes hulladékával érkezõ lakosságot.

1993-ban csak a lakosságnál keletkezõ veszélyes hulladékok begyûjtése 4,5 millió Ft-ot emésztett fel. Ezen felül terhelte a városi költségvetést az egészségügyi létesítmények veszélyes hulladékainak kezelési költsége.