Itt van, amire minimum másfél éve vártunk. A hulladékos törvényt régen el kellett volna már fogadni, de még csak most kezdődött meg a parlamenti vitája. Sokat dolgoztak rajta, de előkészítettsége így sem megfelelő, nem teljesen adja vissza a Hulladék Keretirányelv rendelkezéseit, sérti az EU belső piaci és versenyjogi szabályait, a megelőzésről szó sem esik. Hulladékos közszolgáltatást ezután csak többségi önkormányzati tulajdonnal
lehet űzni, amivel olyan feladatot vesz az állam a nyakába, amit nem fog tudni ellátni.

Megjelent a Kuka Búvár Magazin! Íme legújabb lapszámunk vezércikke.

Nyáron sem volt tétlen a „Teljes élet – Nulla hulladék” szellemben dolgozó szervezetek informális hálózata. Többek között új útmutatók, kibővült adatbázis, nejlonzacskómentes nap és frissült kiadvány szerepel a „vakációs összesítésen”. Ez sem kevés, de a (kinek-kinek) pihentető vagy munkás nyarat újabb országos nulla hulladékos kampány követi.

Gazsi egy zsibvásár Szekszárd főterén, a Garay téren. A város 2010 szeptemberétől rendszeresen, minden hónap első szombatján rendezi meg a Garay téri zsibvásárként ismert használtcikk vásárt.

Sokak szerint az újságírás és a környezetvédelem is a közhelyek szakmája lett mára. Pedig, egy elcsépelt klisével élve, tényleg érdemes visszanyúlni elődeink jól bevált módszereihez. Persze a retro mindig kicsit más, mint az eredeti – nincs ez másként a közösségi földhasználattal sem.

Az ihlet egy pihent, kánikulai nyári napon szállt meg: színes műanyag dossziékból napvédő „függönyöket” készítettem. A mások által kidobásra ítélt irodai kellékek jó szolgálatot tesznek a teraszunkon, hogy a nap ne égesse szét a virágokat (bár most esik az eső), és hogy a színes ReUfficista* mozaikok jobb kedvre hangolják nézőiket.

„Amióta az élelmiszeripar összeházasodott a vegyiparral, nem sok jóra számíthatunk” - mondja egy Nógrád megyei kedves ismerősöm, ha pusztán nosztalgiából párizsit vennék a sarki közértben. Milyen igaza is van!