Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 8 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Újrapapír vagy e-könyvek?

Zöld trendek az író-nyomó papírok piacán
Év: 
2012
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Graczka Sylvia

A közelmúltban készített tanulmányunk eredményeit tesszük most közzé, ami az újrahasznosított papír használatának elősegítésével foglalkozik. Valószínűleg nem csap földhöz bennünket a hír, hogy az újrapapír piaci részesedése igen aprócska, ugyanakkor a szereplők is elismerik, hogy van benne potenciál.

A tanulmányozás alapját az anyagok körforgásához hasonló ciklikus szemlélet adta. Megvizsgáltuk, mi a helyzet a papírhulladékok terén, aztán a hulladékra épülő papírgyártást próbáltuk feltérképezni, végül a fogyasztói oldallal – kiemelten a közbeszerzésekkel – is megismerkedtünk. Emellett néhány jó gyakorlat összeszedésére is vállalkoztunk.

Rögtön a tárgyra térve: a papírhulladékok piaca felfelé ível, ezen belül az író-nyomó (irodákban, nyomdákban  használt) papír többnyire értékesnek számít, bár nagyon kicsi még az újrahasznosítási aránya. A hulladékpiacon a papír- és főleg kartoncsomagolás viszi a prímet. A hulladékból jórészt – Magyarországon kizárólag – kartonok, egyéb csomagolószerek és egészségügyi papírok készülnek. Az általunk vizsgált grafikai és az irodai papírokat hasonló, író-nyomó papír hulladékból lehet előállítani: vagyis kevés festéktartalom, drága hulladék. Az értékes hulladék felvétele, a nagy hozzáadott értékkel, jó áron eladható újrahasznosított író-nyomó papírok előállítása jelenleg is Nyugat-Európában zajlik, és a piaci szereplők szerint hosszú távon is itt marad a gyártás.

Az író-nyomó papír gyártási volumene terén nem túl rózsás a helyzet. A kereslet a fejlett országokban csökken, a belőle készült termékek szerepét egyre inkább átveszik a digitális megoldások. A 2008-as válság lényeges  mérföldkő volt a világpiacon, és a hazain is, ahol gyakorlatilag végleg megszűnt az ilyen típusú papírgyártás.

Hosszú távon csak importban gondolkodhatunk, mivel a bezárt gyárak gépei nem képesek felvenni a versenyt a külföldiekkel. Ugyanakkor az anyagok, természeti erőforrások külkereskedelme rendkívül érzékeny téma, nem pusztán a forintosított érték miatt, hanem a természeti mérleg szempontjából is. A hulladékok folyamatos kivitele és emellett a papírfogyasztásban az importkényszer miatt piacunk kiszolgáltatott, a nemzetközi trendekhez igazodik. Anyagáramokban kell gondolkodnia az egyes országoknak, ügyelni arra, hogy a természeti erőforrások minél nagyon arányban a határokon belül legyenek képesek forogni.

A környezettudatos szemléletformáló kampányokban egyszerre szólítanak fel arra, hogy csökkentsük a  papírfogyasztást, de amit muszáj használni, az legyen újrahasznosított anyagból. Ez egy komoly érv az újrahasznosított papírokban rejlő potenciál kihasználására. Még azok is megnyerhetők vele, akik alapvetően a fogyasztáscsökkentésben, hulladékmegelőzésben hisznek. A környezeti szempontból kímélőbb újrapapírral szemben az FSC minősítés egy köztes megoldás.

A gyártók nyilván kellő hasznot tudnak ezen realizálni, mert egyfelől nincs az az ellenérv, hogy csúnya, gyenge minőségű, másfelől pont ugyanaz az olcsó technológia, mint a famentes papír gyártásánál, szemben az újrahasznosítással. A haszon viszont jelentősen növelhető azzal, hogy környezetbarátként a premium szegmensben pozícionálják.

Az FSC fenntartható erdőgazdálkodást takar, de egyrészt komoly visszaélések vannak a  tanúsítvánnyal kapcsolatban (pl. FSCnek adnak el nem FSC papírt), másrészt a telepített erdők megújulása nem tudja követni a piaci keresletet, és az ökoszisztémában sem tudja betölteni az eredeti erdő szerepét, vagyis már most akadnak szép számban ellenzői ennek a papírminősítésnek. Az újrapapír környezeti szempontból sokkal meggyőzőbb.

Alapvető hibának látszik a grafikai papírok kevert gyűjtése. A háztartási hulladékok begyűjtésének előírt növelésével meg fog nőni az aránya, amire érdemes felkészülni. A legértékesebb papírokat pazarlás egyéb szennyezett hulladékba bekeverni. Meg kell oldani, hogy minél többféle osztályozást végezhessenek a keletkezés helyén, és utána külön utakon történjen a feldolgozás is. Érvényesülnie kellene az upcycling elvének, mi szerint a másodnyersanyagból keletkező terméknek értéknöveltnek kell lennie, nem pedig értékcsökkentnek. Az író-nyomó papír egy „fantomként” jelenik meg a hulladékpiacon, nincs megfelelően nevesítve.

Fotó: Németh László

A csomagolási hulladékon belül beszélünk papírhulladékról, ugyanakkor ez nem csomagolási hulladék. Pontosítani szükséges a kategóriákat egy ilyen értékes másodlagos nyersanyag érdekében. Érdemes lenne komolyabb vizsgálatot folytatni azzal kapcsolatban, hogy a piaci tendenciaként érzékelhető vertikális integrációba hogyan lehet hatékonyan beépíteni a hulladékhasznosítókat. Minél összehangoltabb ugyanis a folyamat, annál költséghatékonyabb, ami szintén elősegítheti az újrapapírok terjedését.

Ma már léteznek például olyan nyomdák, amelyeknek saját erdőültetvényük van. Miért ne lehetne hulladékfeldolgozójuk? A közös – nevezhetnénk kötegelt – rendelések segíthetnek abban, hogy minél szélesebb kör számára elérhető áron kapható legyen az újrapapír. Az egy tételben, nagy mennyiségben rendelés a teljes értékesítési láncnak kedvezhet, a környezeti terhelést nem is említve, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy most 1% alatti a piaci részesedés Magyarországon. Elképzelhető lenne nyílt megrendelői csoportok létrehozása a fogyasztók körében: a kereskedőnél történő regisztrációs rendszer, ahol bevárnak néhány nagyobb – pl. iskolai, kiadói – megrendelést, és azt követően, egy tételben importálnak. Végül, a legérdekesebb következtetésünk: a digitalizáció kapcsán felmerül, hogy vajon melyik terméknek nagyobb a környezeti terhelése: az újrahasznosított papíré, avagy az e-könyveké?

Hol van az a fordulópont, ahol az e-könyv már környezeti szempontból jobb? Nick Moran angol kiadói szerkesztő számításai szerint a papírkönyv és az e-olvasó környezetterhelése öt év leforgása alatt egyenlítené ki egymást. Ám ennyi idő alatt legalább két alkalommal vásárol új kütyüt a fogyasztó, tehát a látszólagos előny hátrányba fordul. A vizsgálat azonban csak a széndioxid kibocsátással foglalkozik. Égető szükség lenne arra, hogy életciklus elemzéssel foglalkozó szakemberek végezzenek ezzel kapcsolatban kutatást. Az EU hulladék keretirányelve kimondja, hogy „a tagállamoknak támogatniuk kell az újrafeldolgozott anyagok (például a hasznosított papír) használatát a hulladékhierarchiával és az újrafeldolgozó társadalom céljával összhangban, és amennyiben lehetséges, nem szabad támogatniuk az ilyen újrafeldolgozott anyagok hulladéklerakóban való elhelyezését vagy elégetését.” Éppen ennek nyomán tettek vállalásokat az ipari érdekszövetségek az európai papír újrahasznosításról szóló nyilatkozatban.

Itt az ideje újra lépni...

Az előadások anyaga letölthető innen.

A TELJES TANULMÁNY LETÖLTÉSE!


KEOP-6.1.0/B/11-2011-0020 A környezeti tanácsadás fejlesztése
a Nyugat-Dunántúlon fókuszban a hulladékcsökkentés lehetőségeivel