Kedves Olvasó!

Egyre több nem kívánt küldemény landol a postaládánkban. Ezek közül a csomagküldő szolgálatok névreszóló kiadványai a legkellemetlenebbek. Honnan tudják a címünket? Honnan veszik, hogy szükségünk van a portékájukra? Hogy képzelik, hogy a magánéletünkbe avatkoznak? Hogyan lehet megszabadulni tőlük? Az alábbiakban néhány jó tanács.

Ami a tavaly októberi „paprika-botrányt” illeti, a vizsgálat gyors volt, frappáns és (túl) hamar lezárult. Bizonyságot nyert, hogy a magyar termelők által forgalomba hozott pirospaprikához importőrleményt kevertek és így került bele az aflatoxin B1. A rákkeltő anyag tehát Dél-Amerikából (Brazíliából, Peruból, Chiléből) hajózott át belénk - szó szerint is - hiszen a hajóút során fészkelte be magát a szállítmányba.
A kereskedelminek indult büntetőügyben egyébként tényleg mindenki tette a dolgát. Az FVM intézkedett, a fogyasztóvédelmi hatóság üzleteket ellenőrzött és bírságolt, az ÁNTSZ és az állategészségügyi hatóság mintákat elemzett és feljelentést tett, az Élelmiszerbiztonsági Hivatal pedig hallgatott.

A Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) régi vágya teljesül, amikor egy rendszeresen megjelenő, országos terjesztésű lappal áll elő. Magunk sem hittük volna, hogy milyen nehézségekkel találja szembe magát, aki ilyesmire adja a fejét. Pedig nagyon fontos, hogy rendszeresen meg tudjon jelenni a lap, mert az "önjelölt zöldek", az "öko"-vállalkozók nagyon erősek, és nálunk jóval több pénzt tudnak fordítani propagandára.

1994. február 18-án Szeghalomban, a Sárréti Tej Részvénytársaságnál -- másodikként az országban -- betétdíjas üveges mosó és tejtöltő gépsort állítottak üzembe.

Az irodagépek "finnyás-válogatós" társaság. Nem szeretik az újrapapírt, csak a jó minõségû tiszta lapokra dolgoznak szívesen. A lelki ráhatás, a tájékoztatás itt nem segít -- hisz gépekrõl van szó -, viszont egyet s mást lehet tenni a környezetünk védelme érdekében.