Tavaly ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját a Council on Economic Priorities (CEP), az amerikai fogyasztóvédelmi szervezet, amely az áruk eredetét vizsgálja és a cégek társadalmi, szociális magatartásásról táblázatokat készít a nyilvánosság számára.

1968-ban hirdetést jelentetett meg egy cég, amely garantáltan olyan befektetéseket kínált, amelyeknek semmi közük a vietnámi háborúhoz. A felhívásra hatszáz érdeklõdõ jelentkezett. Alice Tepper Marlin, az ötletadó ebbõl arra következtetett, hogy érdekli az embereket a cégek magatartása. A CEP 1969-ben alakult független kutatóintézet, amely elõször 1970-ben publikált egy listát 105 neves amerikai cégrõl, melyekrõl kiderítette, hogy közük van fegyverügylethez. Köztük a Whirpool-ról is, amely a tiltakozó levelek hatására abba is hagyta az alkatrészek gyártását.

A CEP leghíresebb munkája a Shopping for a Better World Zsebkönyv, amely a vásárlóknak ad eligazítást, hogy tíz különbözõ témában miként viselkednek a cégek. A szempontrendszer a következõ: pénzel-e elnyomó rezsimet, jobboldali pártot, miként bánik a nõkkel, a kisebbségekkel, folytat-e állatkísérleteket, mennyire titkolja a belsõ ügyeit, fektet-e be pénzt nukleáris energiába, milyen a viszonya a környezetvédelemhez, hogy viszonyul a szociális kiadásokhoz, mennyire nagyvonalú karitatív ügyekben, milyenek a munkahelyi körülmények. A táblázatok osztályozzák ugyan, de nem minõsítik összesítve a cégeket, a döntést a vásárlóra bízzák. A CEP-nek meggyõzõdése, hogy a fogyasztók azáltal, hogy vásárlásaikkal etikus cégeket támogatnak, sokkal nagyobb befolyásra tehetnek szert, mint politikai voksaikkal.

A CEP az információt több forrásból szerzi: kérdõíveket küld ki a cégeknek és saját kutatásai is vannak. 1992-ben kampányt indítottak a Tiszta lelkiismeret cégek elnevezéssel. Az elmúlt 25 évben a mozgalom sokat alakított a cégek magatartásán. Szemére vetik viszont a CEP-nek, hogy fogyasztásra ösztönöz, ahelyett, hogy visszafogná azt.

A kritikát megszívlelve a CEP hangsúlyozza: elõbb mindig azt kérdezzük meg magunktól, hogy valóban szükségünk van-e a vásárlásra.