A szakemberek elõrejelzése meglehetõsen rémes képet mutat: kis hazánk a fogyasztás mókuskerekét hajtva 2008-ra nagyjából 5,2 millió tonna települési szilárd hulladékot állít majd elõ évente, azaz majdnem egy kerek millióval többet, mint most. Hogy hova tesszük ezt a szemetet? Ó, hát az nem gond! Vezetõink elgondolása szerint lesznek majd regionális lerakóink meg jó kis égetõink. Ezek a "megoldások" -- melyek nem igényelnek gondolkodást, fantáziát, elõrelátást, elkötelezettséget, csak egyszeri befektetést -- aztán nyelik majd a jóléti életforma végtermékeit. Ott van persze még a "megelõzés" szó is, amit mindenki -- még frissen munkába állított hulladéktörvényünk is -- vadul emleget, de úgy tûnik, a megvalósítás túl bonyolult számukra. Akadnak azonban, akik felismerik ennek jelentõségét (már csak gazdasági megfontolásokból is), ilyen például a budapesti Flamenco Szálloda. Az alábbiakban sok pozitív példát mutatunk be arra, hogyan lehet környezetkímélõbb módon mûködtetni egy szállodát, a vendégek kényelmének megõrzése mellett.

Ma már a lakberendezési termékek ugyanolyan divatcikké váltak, mint a ruházat, legfeljebb fogyasztási idejük valamivel még hosszabb, mondjuk 5-30 év. Hajdanában viszont 25-150 évre készültek ezek az eszközök. Közismert, hogy manapság jóval több tárgyunk van, mint akár 50 éve. Szerencsére ezek egy része szellemi-kulturális célokat szolgál (könyvek, zenehordozók, képzõmûvészeti alkotások), ám a tárolás mára a lakhatás egyik fontos kérdésébõl az elsõvé vált. Remekül példázza ezt, hogy üres lakásba költözõk gyakran elõbb vesznek szekrényt, mint asztalt vagy széket.

Hagyományosan már hetekkel az ünnep elõtt megkezdõdik a karácsonyi készülõdés a Csongrád megyei CSEMETÉnél. Azokban a napokban, amikor az emberek többsége szemében õrült tûzzel járja az üzleteket, és a nagybevásárlás lázában még a szokásosnál is hatékonyabban zárkóztatja fel kis hazánkat a nyugat-európai szintû fogyasztói társadalomhoz, egyesületünk hadra fogható erõi megkísérelnek alternatívát nyújtani a kollektív pénzszórásra.

Nyugodalmas iparos koromban sok elembe kellett életet lehelnem. A hetvenes évek végén sok gombelemmel működő szerkentyű került az országba, de elemhez csak nehezen és drágán lehetett hozzájutni. A kollégák egymásnak adták a műhely kilincsét egy kis delejezésért. Nem tudom, hogy nyári KukaBúvárban lezártátok-e a kérdést, mindenesetre felhasználásra ajánlom az alábbiakat.