Ha egy reklám csak gyengén megvalósított, fantáziátlan és banális, annak számos magyarázata lehet. Tehetségtelenség, ötletszegénység vagy butaság: ez mind érthető és megszokott. Ha azonban egy szóróanyag egyenesen undorkeltő és õsemberien primitív szellemiséget hirdet, az csak azt jelenti, hogy a megrendelő büszkén vállalja kártékonyságát, romlottságát és emberellenességét. A jelek szerint a McDonald's ilyen.

Állatkerti kiállításunkon megkérdeztünk több - zömmel általános iskolás- gyereket arról, hogy mit is gondol a reklámokról. A kérdésekből is látszik, hogy ez nyilván nem egy tudományos igénnyel készült felmérés, tehát nem akarunk a válaszokból semmilyen messzemenő következtetést levonni. Egyszerűen csak kíváncsiak voltunk, mit válaszolnak ezekre a kérdésekre a gyerekek.

Lássunk példát egy olyan összetett marketingakcióra, amely a reklám csábításának szinte az összes trükkjét egyetlen stratégiává felépítve alkalmazza. Eddig jellegzetesen fogyasztási luxuscikkekkel kapcsolatban találkoztam vele. A példánkban szerepeljenek "márkás" italok.

A gyerekeket célba vevő reklámokat a Gazdasági reklámtörvény (Grtv.) és a Reklámetikai Kódex szerint is fokozott gondossággal kell megszervezni, lebonyolítani. A gyerekek (fokozott védelem alatt álló jogalanyok) normális fogyasztási folyamatában elsősorban a szülői felelősségnek, példamutatásnak van jelentősége. Alapvetően az ő egészséges életmóddal kapcsolatos nevelési elképzelésük, elveikhez (és pénztárcájukhoz) igazodó vásárlási szándék a meghatározó. Ezek érvényesítése azonban nem is olyan egyszerű, hiszen a gyermek ideje nagyobb részét az iskolában tölti. Az iskolai reklám éppen azért veszélyes, mert a szülők szempontjából legtöbbször ellenőrizhetetlen, a gyerek szempontjából pedig kikerülhetetlen. A gyereknek kötelező iskolába járni és kénytelen bámulni a falra kitett reklámokat. Magyarán: akarva-akaratlanul hat rájuk.

Olvasóink észrevételeit kértük legutóbbi számunk cikkével kapcsolatban, sajnálatosan csak egy olvasónk reagált: a Dunapack elnök-vezérigazgatója, aki magára vette a cikkben foglaltakat. Továbbra is kíváncsiak vagyunk, hogy a "mezei" polgárok mit gondolnak a vitatott kérdésről!

Tedd az iskoládat reklámmentes övezetté! - hangzik az Adbusters kanadai folyóirat egyik közelmúltbeli írásának címe; noha a felsorolt példák időnként furának tűnhetnek, a vázolt folyamat azonban már mifelénk is megindult, és talán nem árt egy pillantást vetni arra, hová is fajulhatnak a dolgok.

Belefulladunk? Bárki rájöhet, aki nyitott szemmel jár Hannoverben. Van ugyanis a világkiállításon a sok szögletes és szürke pavilon között egy szögletes és szürke pavilon, amelyikre az van írva: Környezet, Alapvetö szükségletek, Élelmezés. A rendszer működik, a betagozódás tökéletes, rendezett körülmények között már itt is megjelenhetnek a multi-amcsi-euro kultúra kritizálói. (Így már csöndben vagyunk. Jó ez így?) Szóval, azért itt is akad valami, amit talán érdemes megnézni az Expo 2000, avagy "mireköltsüksokpénzünket" rendezvényen.