Aki elolvas egy rövid hírt, ritkán tudja, hogy mi minden zajlik a háttérben. A hír ennyi: A Hajdúböszörmény határába tervezett hulladékégetõmû megépítését elõkészítõ cég ez év március elején a civilek nyomására visszalépett a vitatott megítélésû beruházás megvalósításától.

Sajnos a címben nincs helyesírási hiba. Egyelõre még nem maga az Európai Unió, hanem a GAIA európai tagszervezetei hoztak létre regionális együttmûködést.
Nem vigasztalásnak szánom, de a dorogi vegyszerszivárgás, a libatoll-égetõbõl átfabrikált gyõr–bácsai üzemben történt robbanás, a hulladék-együttégetésre áhítozó hazai cementgyárak vagy a rákospalotai hulladékégetõ füstgáztisztító-kálváriája még szerény környezetvédelmi ügy az Észak- és Közép-Amerikában továbbá Kelet- és Dél-Ázsiában napirenden lévõ égetõs környezeti konfliktusok mellett.
Nem csoda, ha a Nemzetközi Szövetség a Hulladékégetés Alternatíváiért (Global Alliance for Incineration Alternatives – GAIA) ezekben a térségekben volt igazán aktív, de az sem véletlen, hogy 2008. márciusában Brüsszelben elindult a regionális ügyekre szakosodó GAIA-Europe hálózat is.

A Nemzeti Civil Alap támogatásával az elmúlt hónapokban a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásával ismerkedtünk. Szlovákia, Székelyföld és Kárpátalja után március végén 2-3 napot a Vajdaságban töltöttünk. Többet kellett volna. Gadó György Pál tudósítása Szilágyi László szelektálós kiegészítésével

A HuMuSz-t rabul ejtette egy Budapesttõl 140 km-re fekvõ település, szlovákul Palárikovo, magyarul Tótmegyer. 2007 májusában még mások úságcikkei és elõadásai alapján írtuk A tótmegyeri példa címû összefoglalónkat, nyáron már rövid látogatásunk után készült a Hogyan bánik hulladékával a szlovák kistigris? címû írás. A Nemzeti Civil Alap támogatása lehetõvé tette, hogy november 19-20-án kicsit alaposabban utána járjunk a júniusi cikk végén feltett kérdésnek: Miért tud Tótmegyer környékén jól mûködni az, aminek megoldása idehaza reménytelen feladatnak tûnik? Gadó György Pál és Rátz Judit beszámolója

Akárhogy is számoljuk, ez az 50. számunk. 12 év alatt hordtuk össze, és önmagában egyfajta győzelemként értékeljük, hogy idáig eljutottunk. Negyedévenként összerakunk egy lapot, sőt naponta frissítjük az on-line változatot. Nem semmi ez, tudja, aki próbált hasonlót.
Nem tudom, meddig lesz KukaBúvár, lesz-e századik szám valaha, egyáltalán lesz-e még itt bármi 12 év múlva, de képzeljük el, hogy lesz.

245,8 millió forintos keretösszeggel, várhatóan márciustól lehet majd pályázni az illegális hulladéklerakók felszámolásának feladataira. A felkészülést azonban érdemes már most megkezdeni!

Jelen dokumentum célja a "támogatási források optimalizálása", de itt is jelezzük, hogy a tárca még mindig adós egy átfogó hulladékgazdálkodási stratégia megalkotásával, amely megalapozott helyzetértékelésen alapul, és a megelõzési eszközökkel kezdi az építkezést. A fenntartható jövõképet felvázoló állami akarat alapvetõen hiányzik a stratégiából. Nem a megelõzésre, hanem az ártalmatlanításra koncentrál, nem elemez olyan forgatókönyveket, amelyek a zero waste törekvés irányába mutatnának, a betervezett kapacitások sok esetben túlzóak vagy feleslegesek. [A teljes szöveg letölthetõ pdf-ben.]

A Fölösleges Áruk Fórumát megtekintette Fábry Sándor, majd a show-jában bohóckodott egyet az elektromos PET-zsugorítóval, ami miatt a készülék gyártója vehemensen tiltakozott. Nagy vita bontakozott ki a készülékrõl a honlapunkon is: „Miért kell áramot használni ilyesmire, amikor rá is lehet taposni?” Késõbb a Heti Hetesben is elõkerültek a PET-pogácsák, kiderült, hogy Farkasházy Mimi lelkes zsugorító, sõt Alföldy direktor úrnak is megtetszett a végtermék, mondván, majd ilyenekbõl épít tavat a Nemzetiben.... Ez a cikk mégsem elsõsorban a zsugorító készülékrõl szól, fogunk arról még vitatkozni eleget, hanem a fejlesztõ cég által a készülék mellé felállított begyûjtési-feldolgozási rendszerrõl