A zöld szervezetek is várakozással figyelték e közel 1,5 milliárd forintos, az Európai Unió által finanszírozott program döntési folyamatát. A kb. 2700, központilag nyilvántartott, nagyméretû, szilárd kommunális hulladéklerakó felmérését, rendszerbe szervezését és nyilvántartását kidolgozó tevékenység végrehajtásáért közel 20 konzorcium versengett. A fõként európai uniós cégek által szervezett nemzetközi, így magyar alvállalkozókat is felsorakoztató, csoportok 2001 tavaszára várták a Környezetvédelmi Minisztérium döntését. Erre azonban, a pályázók jelentõs szûkítését jelentõ elõválogatást követõen, csak ez év augusztusában került sor.

Interjú Csepregi Istvánnal, a jogalkotásért felelõs helyettes-államtitkárral, KöM

Marton Miklós, a Környezettudományi Központból azt gondolta, érdemes lenne megvizsgálni a különbözõ pártok "zöld frontembereinek" gondolkodását, véleményét az ország környezeti állapotáról, a környezetpolitika állásáról, stb. Persze nem minden párt rendelkezik markáns, zöld politikussal, de azért mégis talált minden parlamenti pártból interjúalanyt. A beszélgetéseket a nemrég megjelent Zöld Ars Politika c. interjúkötetben foglalta össze, ez alapján készítettük összeállításunkat.

Az EU-val való hosszas alkudozás eredményeként most 2005-ig kaptunk haladékot a csomagolási hulladékok 50%-os hasznosítására, ami legalább 11 milliárd Ft-tal terheli meg a költségvetést (az országos gyûjtési rendszer kiépítése, mûködtetése ennek legalább háromszorosába kerül). Az országot ért erkölcsi és anyagi veszteség nagy részben elkerülhetõ lett volna, ha a szakmai fõhatóság kellõ szakértelemmel és bátorsággal felvállalta volna a csomagolóipari lobby elleni küzdelmet, a környezetvédelem érdekeinek képviseletét.

1995-ben jelent meg Kanadában Mathis Wackernagel és William E. Rees mûve, Ökológiai lábnyomunk - Az emberi hatás mérséklése a Földön címmel. A szemléletformáló mû magyar kiadását a Föld Napja Alapítvány gondozta.